Mátra Maraton, 2012
Vannak dolgok amit megtart az ember. Péel Duna, Mátra és Gázló. Ez utóbbi idén önhibámon kívül elmaradt, de Mátra középtáv az kell. Mert hol máshol dobolnak az embernek?
Így szombaton szépen felkerekedtem, eltekertem a Keletibe, ahol a vonat indulásáig akkurátusan bezsákoltam a bingát. Gyöngyösön pedig kicsomagoltam, s szépen felkarikáztam Mátrafüredre. A csomag lerakása után pedig kicsit tovább, hogy a nevezést megoldjam. Megvolt. Emmes póló már nem volt, így most a család domboríthat a Maratonos felirattal. Aztán vissza a szállásra, ahova addigra Zozóék is megérkeztek, így a gyümölcsleves, sztrapacska, fagylalt kellemes társalgásban zajlott.
Reggel ritka nyugisan kászálódtunk fel, majd megjavítva a töklapos első kereket, rajt előtt egy órával még farmerben mászkáltam a rajtterületen. Aztán tömegelés és indulunk. Nyugisan, kényelmesen; megvár a Kékes. A csúcs előtt a szokásosnál nagyobb volt a hepaj: a megszokott doboson túl rengeteg szájtáti, szpíker, biztatás, s közben a többiek már zúznak lefelé. Az itató kicsit szerencsétlen volt, inkább utána álltam félre kajálni. Na, a Powerbar zselé ritka pocsék ízű...
Hajrá lefelé! Jó kis gyorsító a sípályán, majd be az erdőbe. Azt hiszem itt Zozó már erősen leszakadt rólam. S ha nem voltál észnél, kapásból taknyolhatsz: mert biza a Halotti Beszédből az összes por és homu ott vogymuk. Meg kövek. Éles váltás, de ha megvolt, akkor majd húsz kilométernyi lejtő jön.
Ami nem olyan vidám mint azt Móricka elképzeli. Rettenet gyors szekérutak, és ráznak mint a centrifuga. És ha télen kimaradt a törzsizomzat tornáztatása, akkor borzalmas derékfájás az eredmény. Ellenben a rövid emelkedőkön lendületből lehet átteperni, és a Sástó előtti singletrack a sárga jelzésen még mindig gyönyörű.
Sástón nem sokat időztem, mert nem fértem oda a vályúhoz. Később előhalásztam a kis gumicukorszerű doppingot (szintén Powerbar, de ez ehető), és vidáman kanyarogtam az aszfalton lefelé. A fahíd körüli ciklokrossz-gyakorlat közben legalább tíz embert sikerült megelőzni, majd hopp, meg is van az etetés. A nápolyi hatalmas ötlet, de egyszerűen képtelen voltam megrágni. Így áztattam vagy egy kilométert... Feltöltöttem a kulacsot, és nekivágtam a rövid emelkedő utáni zúzdának.
Ez a rész tavaly óta sokat javult, a dupla bakhát feltöltődött, így lehetett előzni. A követekező, majd tíz káemnyi emelkedő tovább tizedelte a mezőnyt (a lejtők tele voltak szomorú defektszerelő kollégákkal), s itt még volt erőm demonstrálni: néhányadmagamon kívül mindenki tolta felfelé. Aztán az emelkedő végére elfogytam én is, az idén bekerült huplin áttoltam a bringát.
A "DH" szakaszt most óvatosra vettem, majd utána kicsit kétségbe estünk egy kollégával: biztos ezen a szekérúton kell jönni? De aztán beugrott a táj tavalyról, s a porban levő nyomok is megerősítettek.
A záró szakasz továbbra is nagy kedvenc. Gyors, kanyargós singletrack, a fahíd utáni durván köves rész meglepett, majd Zozó tavalyi taknyolásától nem messze most nekem sikerült alkotni: a hátsó kerék lecsusszant a patakparton, és a lábfejemet a pedál odaszorította egy kőhöz. Kis horzsolás, ujjak mozognak, leszarom, megyek tovább.
A görcs Sástó alatt ismát előjött, de fél perces pihenő révén sikerült elkerülni a tavalyi kínokat. Fel a bányába, kis tolás a rámpán, és már be is mondták a nevemet. Négy és fél óra... Hát, nem lett gyors...
Összegzés: Már tavaly szívembe lopta magát a rendezvény, de az új pálya még jobb. Az itatás, útjelölés mintaszerű. Azt mondjuk nem értem, miért maradtak el az elmúlt években a kiállítók a versenyekről. Persze, gondolom nem sokan vásárolnak ilyenkor, de legalább meg lehet tapizni, kipróbálni (s fizetés után vásárolni).
De vissza a versenyre... egy órával többet voltam kinn, amit a pályakülönbség nem indokol. Ellenben tüzetesebben megnézve a grafikont kiderül: szinte mindenhol lassabban haladtam mint tavaly. Igaz, idén egyenletesebbnek éreztem a teljesítményt, nem voltak hullámvölgyek, és nem döglöttem ki a végére. Szóval egy kis előtolás mehetett volna. Ami bíztató, hogy akikkel szinte végig együtt mentem, azok nagy része a záró technikásabb részen durván leszakadt. Szóval jót tettek a kora tavaszi durvulások a Bécsi Erdőben.
Jövőre ismét Mátra Maraton, s dolgozok rajta hogy gyorsabb legyek. Mert bizony itt lehet menni mint a meszes...
Így szombaton szépen felkerekedtem, eltekertem a Keletibe, ahol a vonat indulásáig akkurátusan bezsákoltam a bingát. Gyöngyösön pedig kicsomagoltam, s szépen felkarikáztam Mátrafüredre. A csomag lerakása után pedig kicsit tovább, hogy a nevezést megoldjam. Megvolt. Emmes póló már nem volt, így most a család domboríthat a Maratonos felirattal. Aztán vissza a szállásra, ahova addigra Zozóék is megérkeztek, így a gyümölcsleves, sztrapacska, fagylalt kellemes társalgásban zajlott.
Reggel ritka nyugisan kászálódtunk fel, majd megjavítva a töklapos első kereket, rajt előtt egy órával még farmerben mászkáltam a rajtterületen. Aztán tömegelés és indulunk. Nyugisan, kényelmesen; megvár a Kékes. A csúcs előtt a szokásosnál nagyobb volt a hepaj: a megszokott doboson túl rengeteg szájtáti, szpíker, biztatás, s közben a többiek már zúznak lefelé. Az itató kicsit szerencsétlen volt, inkább utána álltam félre kajálni. Na, a Powerbar zselé ritka pocsék ízű...
Hajrá lefelé! Jó kis gyorsító a sípályán, majd be az erdőbe. Azt hiszem itt Zozó már erősen leszakadt rólam. S ha nem voltál észnél, kapásból taknyolhatsz: mert biza a Halotti Beszédből az összes por és homu ott vogymuk. Meg kövek. Éles váltás, de ha megvolt, akkor majd húsz kilométernyi lejtő jön.
Ami nem olyan vidám mint azt Móricka elképzeli. Rettenet gyors szekérutak, és ráznak mint a centrifuga. És ha télen kimaradt a törzsizomzat tornáztatása, akkor borzalmas derékfájás az eredmény. Ellenben a rövid emelkedőkön lendületből lehet átteperni, és a Sástó előtti singletrack a sárga jelzésen még mindig gyönyörű.
Sástón nem sokat időztem, mert nem fértem oda a vályúhoz. Később előhalásztam a kis gumicukorszerű doppingot (szintén Powerbar, de ez ehető), és vidáman kanyarogtam az aszfalton lefelé. A fahíd körüli ciklokrossz-gyakorlat közben legalább tíz embert sikerült megelőzni, majd hopp, meg is van az etetés. A nápolyi hatalmas ötlet, de egyszerűen képtelen voltam megrágni. Így áztattam vagy egy kilométert... Feltöltöttem a kulacsot, és nekivágtam a rövid emelkedő utáni zúzdának.
Ez a rész tavaly óta sokat javult, a dupla bakhát feltöltődött, így lehetett előzni. A követekező, majd tíz káemnyi emelkedő tovább tizedelte a mezőnyt (a lejtők tele voltak szomorú defektszerelő kollégákkal), s itt még volt erőm demonstrálni: néhányadmagamon kívül mindenki tolta felfelé. Aztán az emelkedő végére elfogytam én is, az idén bekerült huplin áttoltam a bringát.
A "DH" szakaszt most óvatosra vettem, majd utána kicsit kétségbe estünk egy kollégával: biztos ezen a szekérúton kell jönni? De aztán beugrott a táj tavalyról, s a porban levő nyomok is megerősítettek.
A záró szakasz továbbra is nagy kedvenc. Gyors, kanyargós singletrack, a fahíd utáni durván köves rész meglepett, majd Zozó tavalyi taknyolásától nem messze most nekem sikerült alkotni: a hátsó kerék lecsusszant a patakparton, és a lábfejemet a pedál odaszorította egy kőhöz. Kis horzsolás, ujjak mozognak, leszarom, megyek tovább.
A görcs Sástó alatt ismát előjött, de fél perces pihenő révén sikerült elkerülni a tavalyi kínokat. Fel a bányába, kis tolás a rámpán, és már be is mondták a nevemet. Négy és fél óra... Hát, nem lett gyors...
 |
| Fotó: HZ (nemsokára kicserélem vízjel nélkülire) |
 |
| A fehér a tavalyi tempó - hát, a Kékesről jóval lassabban jöttem le idén... |
De vissza a versenyre... egy órával többet voltam kinn, amit a pályakülönbség nem indokol. Ellenben tüzetesebben megnézve a grafikont kiderül: szinte mindenhol lassabban haladtam mint tavaly. Igaz, idén egyenletesebbnek éreztem a teljesítményt, nem voltak hullámvölgyek, és nem döglöttem ki a végére. Szóval egy kis előtolás mehetett volna. Ami bíztató, hogy akikkel szinte végig együtt mentem, azok nagy része a záró technikásabb részen durván leszakadt. Szóval jót tettek a kora tavaszi durvulások a Bécsi Erdőben.
Jövőre ismét Mátra Maraton, s dolgozok rajta hogy gyorsabb legyek. Mert bizony itt lehet menni mint a meszes...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése