Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Volt már két poszt erről, de a nyár-tél folyamán - púpfixációmnak köszönhetően - kissé bővült a készletem.

.

A nagy fogadkozások ellenére sajnos idén sem jött össze a zúzás Semmeringben. De egy kellemes séta a Bahnwanderwegen igen. 20 Schilling értékű kilátás

Általában így ősszel, óraátállításkor kapja el az embert a dolog. Mert le kell dolgozni a napi nyolcat, és már elmúltak azok az idők - hej boldog ifjúság - mikor este nyolc körül még napvilág mellett lehetett csapatni az erdőben. Szóval kell valami, ami azt a Petőfi féle lángsugarú nyarat idézi miközben hó takará a bérci tetőt. Péel egy baszott erős lámpa a nájtrájdhoz.

Az Amundsenstrasse már korábban megénekeltetett , de mindig van egy út az erdőn át. S ennek az ösvénynek a legvége is bemutattattatott vala egy szép tavaszi délután . Itt az ideje hogy meglegyen egészben, mert megérdemli. Hazafelé munkából...

Klikk

Ez fix. Augusztus utolsó hétvégéjét a Mátrában töltöm. Ha esik, ha fúj. Fotó: Hostyazé

Marillenland Monotónia után következik, legalábbis ha Bécstől folyásiránnyal szemben indulunk el a Duna mentén.

A verseny Mühldorfban egy "szívem csücske" darab, aminek az oka nem teljesen világos. Nem vagyok egy versenyorientált fickó, és a látszat ellenére talán mazochista sem vagyok. Akkor miért tetszik egy etap ahol 10% alatt alig van emelkedő, és 37km-en 1700m mászás van?

Bontsál sört, hosszú lesz

Túléltem az X-line-t. Kibaszott kemény, ijesztő, hosszú és köves. Ez volt a legbrutálisabb lejtő életemben. [a szerző SMS-e Saalbachból] Szóval adott egy lejtőzésben nem épp kezdő, de nem is túlképzett kerékpáros, egy 120/100mm-t mozgó trail bringa integrált nyeregcsővel - ez alatt értendő hogy belerohadt a lelkem, szóval nem lehet letolni ahogy az lejtőzéshez jó lenne. Valamint normál ruci (no fullface, no páncél). A kék sarokban pedig Európa egyik leghosszabb pályája: 6,5km és 1025m zuhanás. Besorolása: nehéz.

A völgy nem csak amolyan kocalejtőzőknek ad mókát mint én. A Pro-line alapból közepes nehézségű, de ott van az Evil Eye, aminél nincs kecmec. Itt a csirkeösvény, is brutális. Szóval csak...

A Legenda. Saalbach nem lehet teljes e nélkül, és minden iromány, link, beszámoló megemlíti. Mit tudhat egy ösvény, hogy ilyen híre van?

Emeljük a tétet. A Z-line (gondolom a név a Zwölferkogelből jött) könnyű-közepes besorolást kapott. Nomeg beépített fotómasinát, amely négy menetemből egyszer el is kapott - nem hiszem hogy azért mert túl gyors lettem volna a többi esetben... A szerző szép komótosan

Az egy dolog hogy Saalbach fölött van egy kezdőknek való pálya, de Hinterglemmnek is jutott. Igaz, ez már kicsit komolyabb. A besorolása "easy", de ezt azért ne úgy értsük hogy Kishans gond nélkül lezúz rajta.

A két nevezett jószágot nem érdemes külön tárgyalni. Nekem pár napba telt míg leesett hogy a Kohlmaisbahn felső állomásáról induló pálya az nem a Milka. Milka line - start

Saalbach-Hinterglemm egy kedves síparadicsom Salzburg tartomány nyugati csücskében. A síelőknek köszönhetően a völgyben az egy főre jutó felvonók száma meglehetősen magas. Ahogy az máshol is előfordult, ezek a jóemberek nem szeretik parlagon hagyni az infrastruktúrát. Azt a nyamvadt felvonót hetente egyszer úgyis meg kell járatni, akkor már vihetne utasokat is. Először turistákat vitt, majd megjelentek a bringások - igen, abból a lusta fajtából amely nem bír felfelé tekerni, csak lefelé szeret menni. És - itt jön a csavar a szokványos történetbe - valakinek eszébe jutott, hogy az egész völgy nyári forgalmát ezekre a lusta fazonokra alapozza.

Sok poszt jön. Vagy kevés. Még nem tudom hogy rendezem össze a halom utat, képet, élményt ami tíz nap alatt összegyűlt. De meglesz, ígérem. Addig is kíp kalm és szelfi...

Ráncfelvarrás Gondolom ez járhatott Harang fejében, amikor szakítván a sokéves hagyománnyal, a versenyt a volt világi központból a religionálisba helyezte. Vagy valami egészen más. Igazából az ok nekünk, mezei felhasználónak teljesen mindegy. Arról sem kérdez meg senki, hogy tényleg nem tetszik-e nekem a 26-os kerékméret vagy kell-e az android oprendszer. Ez van, csókolom.  Tehát marad a kész tény - minden negatív felhang nélkül:  a sokéves felesleges etetéssel talán már leszámolva (márminthogy "jövőre megint klasszikus vártól-várig túra lesz") a rendezvény egyszerűen pár kilométerrel arrább költözött. Nekünk, résztvevőknek egy kérdés maradt: érdemes volt?

Olvasgat az ember. Meg nyitva tartja a szemét. Meg túl sokat gondolkozik...

Már gőzöm sincs hogyan, de egy ködös év eleji napon találtam rá erre a bringaparkra. A tényadatok nem túl vonzóak - legalábbis ha a domb ippeg eléri az ötszáz méteres tengerszint feletti magasságot, az embernek nem az jut eszébe hogy ott déhá pályák lehetnének. Cserébe néhány roppant vonzó tulajdonsága van: olcsó, két órányira van Bécstől, tele vannak Lapierre és Dema bringákkal, és - ami a legfőbb - igény és jó idő esetén akár már márciusban is nyitva van. Ennek örömére május elejére sikerült a vizitet összehoznunk .

Az történt, hogy tegnap elkapott a gépszíj. Elegem lett az elmúlt hónapok kényelmes tempójából, így megnéztem mit bírok. Kissé megtoltam a dolgot, így életemben először sikerült előznöm az Eiserne Hand brutál emelkedőjén , aztán rávetettem magam a Hermannskogel zúzdájára , aztán újabb előzgetés a Dombachgrabenen. Mit tesz egy jó kis XKing a hátsó keréken... Annyi bibi van, hogy a telefon elfelejtette rögzíteni hogy milyen fasza csávó vagyok. Így ma egy részét megismételtük Christiannal. Legalábbis a terv szerint, ami módosult...

A múlt heti "tesztdrájv" kissé felspanolt, szóval ma megint időben leléptem hogy meglátogassam a múlt héten talált csemegét, ami egy egyszerű történet: fel kell kapaszkodni Bécs legmagasabb pontjára, és lezúzni mint az állat. Na jó, ez azért némi kifejtést igényel...

Gurul a gyógyszer, ki tudja hol áll meg... Jó dolog az 1x10, de lehet hogy túlságosan. Azt mondják jóból is megárt a kevés. Szóval az a nyomorult sikertelen Kékesmászás szíven ütött. Mert rendben van hogy túraklubot játszottunk, de hogy rámzárják az itatót... az azért mégiscsak basztatja az ember önbecsülését.

Ma gyalogos kirándulás keretében jártuk be a Kahlenbergen található kedvenc ösvényeimet. S lám mibe futottunk bele:

A nevezett jószág még tavasszal került az istállónkba. Mivel Pierre szervizben van, s a jó idő fogalma a családban eltérő - nekem elegendő az 5°C-al párosodott napsütés - kölcsönvettem.

Ma oly szépen sütött a nap, és akkora hó van a Bécsi Erdőben, hogy a reggeli hógolyózás közben előkúszott a kisördög: "figyelj, szard le hogy rossz a telód, itt van ez a jó kis aszfalt a Jubiläumswartéhoz, és le lehet jönni a hóban".