Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...

Új pálya, régi arcok, nézzük mi sül ki ebből. Nem mondanám hogy nagyon izgattam volna magam a dolgon: Salamon-torony felé indulunk, tehát az lesz mint pár éve. Hát, nem egészen... A pénteki túra után kihagytam a kerekezést, szombat délután inkább elvonatoztam-kompoztam Visegrádra hogy benevezzek. A franc tudja hogy én most külföldinek számítok-e vagy sem - nem adtam esélyt a nemnek és a felesleges magyarázkodásoknak. Fizet, csomagot kap, benyal négy gombóc fagyit és hazaballag. Még beszélgettem egy picit a DrBike ban a régi ismerőssel - aminek még nagy haszna lesz, de ezt majd később. Most csak csigázom az érdeklődést. Lapozz.

Állítólag utoljára. Legalábbis a szokásos pályán. De egyelőre ne foglalkozzunk a jövővel, nyomjuk rutinból a jól ismertet:

Titánpálcás Pisti talált egy szabad hétvégét, Zozónak is jó volt, sőt még nekem is. Nem egyszerű három embert összeszervezni egy túrára...

Nakéremszépen. Az ember eljut valahogy a Pap-rétre, ahonnan az aszfalton elporoszkál Szentlászló irányába (mivel sok tábla nincs, az erdészház mellett felfelé induló út).

Leányfalu központjában a bó't mellől indul felfelé a piros sáv jelzés. És bizony megy felfelé rendületlenül. A falu határában morcosodik az emelkedő, de sebaj, mert legalább jó köves és könnyebben pörög ki a kerék. A Meteor-forrás tisztása után ágazik el a piros kereszt balra. Érdemes ezen menni, mert a piros sáv rövidebb, de szerpentines, meredek. Szóval a piros kereszten szűk egy kilométer utáén lesz balra egy csábító erdészút. Hallgassunk rá, szépen bevisz a sárga sávba, ami a csúcsra vezet. [7%, 6km, 1 óra, szint: 420m] Látkép a Vörös-kőről (2011. február) A bejáráskor a végső stádiumban letértünk a sárga utolsó szakaszáról, és elmentünk balra a széles úton, hogy a piros-sárga közösbe érjünk. Ennek folyományaképp kihagytuk a csúcsot, mivel inkább jobbra kellett volna fordulni. Na mindegy, majd legközelebb...

Csemege. Nem kicsit, nagyon.

avagy hátamon a vázam Ez is a tegnap hozadéka. A terv az volt, hogy kiváltjuk a hosszas aszfaltost, mert ahogy Zozo megjegyezte, Sorrentóban még elviselte az autókat, de itt azért mégse.

A tegnapi túrának ez volt az igazi célpontja. Mert az egy dolog, hogy hülyék vagyunk és nem aszfalton megyünk fel, hanem először a Nagy-Csikóvár melletti piros kereszten aztán a Hosszú-rét és Sikáros között mindenféle jelzetleneken szopatjuk magunkat, majd némi aszfaltozás után még egy kis mókuskerekezés t is rendezünk. Én még külön emeltem a dolgot azzal, hogy szombat este felpakoltam a nyári váltót (X9), s úgy gondoltam jó ötlet láncot is cserélni. Induláskor jó érzékkel fordultam vissza a leszedett láncért, amit a Lom-hegyi piros kereszt lejtője után visszacseréltem - mert ugye ami összekopott azt ne bolygassuk. És most rendelek egy új fogassort hátulra... De így van ez jól, jobban esett a tea meg a félkilós almásrétes mintha... Így is csodánkra jártak az ótós kirándulók ("kissé" sarasak voltunk), de ami ez után jött...

Amióta az eszemet tudom (ez alatt értendő, hogy a Visegrádi-hegységben kószálok), a Sikáros és a Vörös-dagonya közti kék jelzés el van terelve. Olyannyira, hogy bár tavalyra ígérték hogy helyreáll a világ rendje, a jelek szerint ez nem biztos hogy megtörtént - legalábbis még nem ellenőriztem. Mindenestere az ügy folyományaképpen a Vörös-dagonya és Dobogókő közti szakasz a lassú feledés áldozata lesz - a jelzés még helyenként látható. Pedig nagyon kellemes, majd egy kilométernyi 8-10%-kal kezd (nem érezni annyinak), majd szép lankásan fut Dobogókőre (összesen három kilométer). Egynyomos, enyhén kanyargós, enyhén köves. A beszállás pedig a Fagyoskatona és a Király-kúti-nyereg közti erdészeti aszfalt legmagasabb pontján van.

No, ez is megvolt, mégsincs estve.  Reggel kicseréltem a hátsó gumit, majd békésen legurultam a fél hetes komphoz. Negyedkor kikötött, a srác lazán közölte hogy hétvége van, nincs félhetes. No, most már ezt is tudom, a váci révnek van hétvégi menetrendje. Alkalom adtán közöljék a weblapokkal, meg a rév melletti táblára is kiírhatnák ha lehet... Bringára pattantam, hogy akkor majd Nagymaroson átkelek. Hohó, de az 17km, és van rá 38 perc. Jegyvétellel. Már megint nem bemelegítek... Szerencsére szokásához híven késett, szóval nem volt gond hogy 8:03-kor zuhantam a pénztárba. Túloldalt kis kaja, rajtszámátvétel.

Táv: ~22 km Idő: 1 óra 10perc   Nehézség: nem nehéz Szint: 386m Kakukktojás. Egyrészt mert nem Börzsöny, másrészt mert aszfalt. De mostanság csak ilyenre van idő. Péel meló előtt reggel... Start Visegrádon, a kompállomástól a hegyek közé vezető út. Nagymarosról 6:30-kor megy a komp, ami ad egy kis inspirációt a tisztességes tekerésre - lévén, hogy kilencre be kell érni. Az út kilenc kilométernyi mászással indít a Pap-rétre; ez a Duna Maraton hagyományos mezőnyszéthúzó emelkedője, szóval már csak ezért is érdemes edzegetni rajta. Most legalább volt időm gyönyörködni a patakban. A Pap-réten egyenesen tovább a lejtőn, és kábé tíz perc zuhanás után érünk a Skanzen fölé (vigyázni, a végén szűkösek a kanyarok és egy sorompó is van az úton!). Innen már csak be kell gurulni Budapestre, hogy megkezdhessük a napi munkát (plusz egy óra, attól függően, hogy hol dolgozol).