Csemege. Nem kicsit, nagyon.
A Pálócki-rétről indul a móka a kék sáv jelzésen észak felé; s Titánpálcás Pisti az első méterek után megjegyezte:
bazmeg már megint dzsungelbe viszel. Aztán rájött hogy nem. Mert kitűnő ritmusú, izgalmas egynyomos visz a hegyoldalban, mely gyalog is élményszámba megy, de bringával desőt.
 |
| Úrasztal-oldal |
A rövid egynyomos után dózerúton lehet zúzni a Vízverés-nyergéig, ahonnan újabb finomságok jönnek. Már amennyiben maradunk a kék sávon. Márpedig maradunk. Kis mászás,
aztán tekergés a kis ösvényen,
ami a második kerítésmászás után kellemes lefelébe fordul, amely idézi az Úrasztal-oldal egynyomosát, csak kicsit pikánsabb. A lejtő
végét pedig, ahol rázuhan a dózerútra, na azt tessék komolyan venni.
Ippeg megvolt...
Mikor Zozó odaért, hitetlenkedve kérdezte tőlünk:
- Ezt ti bevállaltátok?
- Ugyan már! Nem vagyunk hülyék - tolta az ívet Pisti, de közben röhögött.
- Állatok... - zárta le az ügyet Zozó.
A dózerről újra egynyomos, s ahol kitárul a táj ott van a Moli-pihenő. Az út alatt pad, pihi, kaja.
 |
| Kilátás a Moli-pihenőről (2011.február) |
Majd újra egynyomos, lefelé a gerincen, de oly durván hogy nem vállaltuk be. Laza, poros, kavicsos... jobb a békesség.
 |
| Barát-halom |
Végezetül a Visegrádi-kapunál döntés elé érkezik az ember: visszakanyarodik a Mester-rét felé, vagy továbbmegy Visegrádra?
aztán tekergés a kis ösvényen, 
ami a második kerítésmászás után kellemes lefelébe fordul, amely idézi az Úrasztal-oldal egynyomosát, csak kicsit pikánsabb. A lejtő
végét pedig, ahol rázuhan a dózerútra, na azt tessék komolyan venni.
Ippeg megvolt... 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése