Ösvényvadászat szövegkiemelővel

A héten jó idő volt. De bringázni nem lehetett, mert a szociális tevékenységek (forraltborozás a kollégákkal) magasabb prioritást élveztek. Azonban pénteken elborult az agyam, így rövid sms ütésváltás után Christiannal annyiban maradtunk: Anninger nem fér be (basszus, idén kimaradt!), de egy rövid kétórás csapatás mehet.

A kissé vulgáris cím ellenére ez egy kiváló városkerülés. Történt, hogy Christian rávett egy laza hazatekerésre. Mivel ilyenkor vagy a városi forgalmon kell keresztültolnom magam (10km, 50perc), vagy a hegyen át nyomok le egy kétharmadnyi Duna-rövidtávot (21km, 600m szint), rááltam az újításra. A dolog rém egyszerű: az ember a Duna mentén elteker a Freudenauer erőműig, és onnan a Liesing-patakot követve valahol Schönbrunn alatt tér vissza a városba. Laza ügy, semmi emelkedés, és párszáz métertől eltekintve autómentes. Frissítés, 2014.v. - fotók, térkép

Nagy terv helyett kicsit kisebb ügy… Úgy kezdődött, hogy ha már meghívtak minket Franciaország csücskébe, gondoltam hazafelé bringázok egyet. A terv egyszerű volt: utolsó nap start hajnal négykor La Roche-ból, cél este kilencre Bern. Cirka 240km, több mint 2000m szinttel és átlag hússzal. A nemes tervet az odaút első huszonvalahány kilométerén feladtam: épeszű ember megpakolt hátizsákkal nem teker többszáz km-t. Aztán az éjszakai vonatozáskor beszívott kondícionált levegő is megtette a hatását egy brutális fokozatú nátha keretében. Ráadásul a tervezett indulás napján zuhogott az eső. Szóval Genftől Bernig majd máskor.

Mint korábban már látható volt, mostanság a Bécsi Erdő északi része a csemegék forrása, s fél év alatt jó néhány aranyos helyet találtam. S a legjobb, hogy sikerült ezeket egy finom útvonalra felfűzni. Technikai okokból van némi átfedés korábbi posztokkal, de sebaj.

Vannak ezek az "év utolsó napos délutánjai", melyek heti rendszerességgel megjelennek. Semmi baj velük azon túl, hogy csapolják a munkával töltött órák számát. Ehh, majd ha esik bepótolom...  Mivel gőzöm sincs mi van a környéken, így összeköthetem a kellemest a hasznossal: alapozó hegymászások címén bejárom a Vínervaldot - egyelőre aszfalton (ez az idei hülyeségem: nem síkon kell edzeni, mert ugye olyan a hegyekben nincsen ).

Valami gyors másfél órásat akartam, de az élet másként hozta. A János-kórháznál gondoltam egy merészet és elkanyarodtam a bringás körökben sokat emlegetett Diós árok felé. Amint a mellékelt szintrajzon is látszik, becsületes kis emelkedő. Azért amolyan József Attilásan megvolt (meg-megállva) negyed óra alatt.

A Dunyha Maraton rávilágított pár problémára az edzéstervemben. Péel, hogy a hegymenetekben bőven van mit fejlődni, és az állóképességen is kéne csiszolni - tehát nem kéne megelégedni kétórás alapozásnak csúfolt lazsálásokkal. Mert szép dolog hogy síkon kerekezek huszonöttel, ez éheskevés egy óra hajtás után egy combosabb emelkedőre. Szóval visszakerült a kettőhármas szpídking, és vasárnap hajnalban nekivágtam a nyugis terepezésnek.

Lehet kört is kanyarítani belőle, de nekem hazafelé pont jó. Az ügymenet alapjai a haverokkal pár hete megtett túra , és az év elején kiötlött csalinkázás . De mivel edzés, így - akarva és akaratlanul - néhány csavar került a dologba.

Ma úgy sütött mintha muszáj lett volna. Kettőkor le is tettem a lantot, és nekiláttam egy laza tekergésnek. Mert a föld még fagyos, megúszom sár nélkül a terepet.

A bécsi Szent Leopold kápolna már egy ideje izgatja a fantáziámat, mivel a túlparti ipari negyedből pont rálátni a formás hegyre, aminek tetején a kis templom csücsül. S ha már megoldódott a bringa vonaton való hurcolása, semmi sem tartott vissza.

Harmadik nap a közelben csábosan álló hegyek közé vetettem be magam. S láss csudát. 

Zalaegerszegtől keletre érdekesen borul a táj: a Válicka és a Szévíz patakok völgye északra, a Zalába fut, amely folyó pedig egy nagy kanyarral dél felé folyik. Köztük hosszú alacsony hegyek. S mivel megint munkaügyi száműzetés zajlott, kihasználtam a lehetőséget.

Visszakanyarodok az eredeti tervhez. Mindig is érdekelt, hogy tudnám megúszni a Naszály aszfaltjának megmászását. Mert bármilyen szép is az az út a sok kanyarral, kilátással, azért mégiscsak aszfalt. Így ha már korán keltem a hétvégén, rávetettem magam a guglimappában látott ösvények re.