Váctól északkeletre
Visszakanyarodok az eredeti tervhez. Mindig is érdekelt, hogy tudnám megúszni a Naszály aszfaltjának megmászását. Mert bármilyen szép is az az út a sok kanyarral, kilátással, azért mégiscsak aszfalt. Így ha már korán keltem a hétvégén, rávetettem magam a guglimappában látott ösvényekre.
Összevéve kellemes dűlőutakkal van tele a Naszály alja, amelyeken vidáman át lehet kerekezni a szállítószalag aljára (DCM északi bejárata). Innen felfelé fordulva át lehet bújni az M2 alatt, amely mellett jó kis murvás utat hagytak az építők. Az úttól északra követve a szekérutat, balra fel a mezőn keresztül apró ösvény vezet fel a 2-es útra. De tartva az eredeti irányt ragyogó karika tehető a domb körül. A variációk száma végtelen az M2-szállítószalag-Sejcei út Bermuda háromszögében.
Ahogy a térképen rajzoltam, átkeltem a 2-es úton, némi kutyázás után felmásztam a Fenyves-hegyre, (a házak közti köves utak és a 10%-os emelkedő kitűnő terep mazochista hajlamúaknak) majd a szokott úton le a Sejcei elághoz. Onnan szállítószalag mellett le a DCM, és saját nyomon vissza. Amíg élve az utak adta variációs lehetőséggel (magyarán eltévedtem) kilyukadtam Vác határában a 2-es főútra.
