Őzikés bölcsőtúra (Babenberg Strecke - Mauerbach - Exelberg)

A vicces nevű Babenbergek azok, akikkel Osztrákia történelme kezdődik. S bizony a sztori itt startolt, Bécstől kicsit északra. Persze akkor Bécs még sehol sem volt.

Mivel tegnapelőtt esőben jártuk végig az etapot, így a rekkenő jó időre való tekintettel ma kénytelen kelletlen megismételtem. Sajnos lusta voltam pakolászni, így a képek telefonnal készültek. Cserébe jó sok lesz...


A túrát Bécs északi végéből érdemes indítani, mondjuk Heiligenstadt vagy Handelskai megállókból. Duna jobb partja, irány észak. A kényelmes bringaút a vasúttal párhuzamosan halad - s mivel villamosított vonal, aki Polart használ ne aggódjon: majd visszaáll a pulzus, meg egye fene, ez a másfél km kimarad a mérésből. Az óra helyett inkább tessék a hajdani Kahlenberg tetején levő fehér kolostort nézni. Amikor Habsburgék Leopoldja odatette, át is keresztelték Leopoldsbergnek. S úgy fest a szomszéd hegynek akkor még nem volt neve, így az lett a Kahlenberg. Bizony, ha a hit hatalommal párosodik, hegyeket bír mozgatni.

Kierling vasúti megállónál (lusták idáig kivonatozhatnak) a tér déli végéből induló Hundskehle utca lágy ívvel és könnyed emelkedővel fordul az óváros kapujához:

Innen csak tartani kell az egyenest a "Mountain Bike", "Evang.Kirche", "Friedhof" táblák által jelzett haladvány szerint. A temetőnél pedig a környék emelkedett hangulatának megfelelően elindul felfelé a dolog. S aki kitekert Bécsből, itt megköszöni magának a bemelegítést, mert a szőlők közti út - szőlők közti úthoz híven - kacskaringós és meredek.

Klosterneuburg, háttérben a Bisamberg

Buchberg (361m)

Így néz ki szöttyös időben

Innentől élménybringázás a hegygerincen futó széles erdészeti úton. Sajnos egy két autó is előfordul, mivel a szőlősgazdáknak is kell valahogy közlekedni. A nyílt mezőn hullámzó útról kerekezés közben megfigyelhető a Bécsi Erdő fő vonulata a Kahlenberg antennájától a Hermannskogel kilátóján keresztül az Exelberg TV-tornyáig.
S mikor már épp elege van az embernek a giccses panorámákból, Európa második legnagyobb magán-csillagvizsgálójához ér.

 Az út finom balos hajlással fordul az erdőbe, ahol csak tartani kell a kábé egyenest a széles erdészeti úton:

Az első rétnél érdemes figyelni, derékszögű balost kell csapni. Van tábla is, de kicsit elbújt a sarokban. Az erdőszél mindig nedves, de utána száraz lesz - mert emelkedik.

De nem sokáig, és folytatódik a kellemes bringázás.

A képen nem látható táblák szerint ez egy tökföld

Tökfeldolgozóház

Ezen a környéken már érdemesebb a sárga jelzést, illetve a "Windischhütte" jelszót keresni. Ugyanis a hivatalos Babenberg Strecke nem akarja elhagyni az alapító atyák földjét, és visszafordul hogy a völgyben térjen vissza Klosterneuburgba. Na, ez az amit még nem próbáltam. Mert van még látnivaló a környéken. Például az előbb említett Windischhütte, ahol kaja van, meg kilátás,

s egy sárga jelzés, mely  a fenti képen látható Exelberg felé vezet. Pontosabban az induláskor kell figyelni a sárgát, ami egy erdészeti útba fut - azon kell balra lezúzni. Ez a Fuchsgraben. Pár perc nagysebességű lejtőzés. A végén van egy sorompó - általában zárva. Ha nem vagy Danny MacAskillból, akkor inkább fékezz. Pláne hogy utána keresztbe aszfalt van.

Fuchsgraben

Weidlingbach. Ismerős? Nem? Akkor olvasgasd még a blogot... Szóval az aszfalt balra visszavezet Bécsbe (Grüß-di-a-Gott Wirten keresztül), balra pedig Steinriegel van, ahonnan a Königstetten - Exelberg - Neuwaldegg aszfaltcsík érhető el. Ez azért egy "melyik ujjamba harapjak" probléma. Ehh, az Exelberg mindig jó célpont.

Két napja egy harmadik utat választottunk: aszfalton balra, majd párszáz méter múlva jobbra a murváson (Hinterer Kellergraben). Ez is felvezet az Exelberges aszfaltra. Mivel az ismétléskor nem volt kedvem a meredek mászáshoz, Steinriegel felé kerültem:

 A képen látható táblaerdőből Scheiblingsteint választottam. Egyrészt mert ez passzolt az útitervembe, másrészt a tábláktól pártíz méterre jelzésorgiába lehet futni:

Jó, mi? Tökpárhuzamos az aszfalttal, szóval semmi kifogás - irány felfelé a gyökereken. A sok színből a kék a barátunk; ez keresztezi az aszfaltot, majd felmászik Scheiblingsteinbe. Ez amúgy tökfölesleges művelet volt, mert szépen vissza kellett csorognom az aszfalton addig, ameddig Steinriegelből befut az út az exelbergi útba (a jelzések közül a sárga ide érkezik).

Az ok rém prózai: ide jön be a Hirschengarten Strecke Mauerbachból. Fentről kicsit mókás megtalálni a helyes utat. Szóval Steinriegelből az aszfalton az elágnál egyenesen át az erdőbe, s ott a táblácskáknál a jobbra leágazó két út közül a bal oldali (nem a sárga). Az elejét nem érdemes elengedni, nemrég egy kedves kis sorompót installáltak az egyik kanyarba.

De utána felhőtlen lejtőzés következik, bele a naplementébe. A felhasználói élményt sztreccsgatyás futóhölgyek emelik. S Mauerbach, karthauzi kolostor. Csak kontrasztképpen.

 

Kartause Mauerbach

Miközben a müzlit majszoltam, elgondolkodtam azon, hogy baromi unalmas innen síkon hazatekerni. Így miután keresztülgurultam Mauerbachon, a faluvége-Bécseleje táblánál balra fordultam, a Sophienalpéhoz. A hosszan kígyózó erdei aszfaltút a hátulról besütő napfénnyel igazi jutalom a nap végén.

Zárásnak pedig desszert az Exelbergen:

Igen, ezek hinták

Exelberg a Roßkopfról

Azt hinné az ember, hogy az eddigieket nem lehet fokozni. Márpedig lehet. Mert még ott van az Exelbergstraße szerpentinje.

Babenberg - Hinterer Kellergraben - Exelberg

Babenberg - Mauerbach - Exelberg (+10km)

Epilátium:
Csak halkan mondom, hogy Mauerbachból már nincs messze a Troppberg környéke, meg a Kaiserspitz, ahonnan már csak egy ugrás a Parapluie... óbazmeg ebből szebb túrát lehet csapni mint Kate Upton...