Ösvényvadászat szövegkiemelővel

  "Önélzet, bátolság, vagy inkább melészség" (P. Pilatus) Az említett kvalitások zubogtak bennünk a sikeres jánoshegyi körök után, szóval ide nekünk az oroszlánt! Személy szerint jobban szeretem a természetes ösvényeket mint egy bringapark kiépített íveit, de Semmeringben lehet bízni. A Monster-roller pályán kívül - ami tulajdonképpen az erdészeti út -, itt nincs semmi finomkodás. A könnyebb pályák is igénylik az alapvető bringakezelési technikákat, s a folyamatos karbantartásnak köszönhetően akár pár hét különbséggel is változhatnak a pályaelemek. Igen, a Fast & Tricky felső nyílt ösvényére és a második felébe ősszel bekerült meredek táblákra gondolok. Szóval, ne kezeljük rutinból a helyet. A parkot két részre osztanám, mint felső és alsó. Ezek középpontjában van egy széles híd, amin - illetve alatta - elhalad minden út a Downhill kivételével, de azt egyelőre meghagyjuk másnak. Family/Monster roller track . Meleg nyári reggelen okés, amúgy a szar is belefagy az emberbe ...

  Szögezzük le az elején, nálam nincs bringás szezon. De a bringaparkokban van. Idén a hosszú aszfaltozások mellett előkerültek a térdvédők és egyéb védőalkalmatosságok. A nyár végi jánoshegyi dolomiton történt tesztkörök meggyőztek: a gyerek szeret lejtőzni, van elég esze hogy ne csináljon nagy marhaságot - mehetünk nagyobb hegyekre is. Az időjárás előrejelzés biztatóan hangzott, így péntek délután vonatra pakoltuk a bringákat, s hosszas zötyögés után értünk Zell am See-be. Szerencsére találtunk egy nagyméretű taxit, ezzel "nagy bánatunkra" elmaradt 20km-nyi tekergés a csurom sötétben Hinterglemmig. Ismét alapvetés: Nyáron azért jó bringázni, mert jó idő van. Ősszel meg azért, mert jó az idő és kibaszott szép. Rizikófaktor van, hiszen ősszel az iskola miatt csak a hétvége jöhet szóba, s a fenti képen látható hóhatár is lehet jóval alacsonyabban: helyi informátorunk szerint, tavaly októberben havas volt minden. Szakítva a korábbi nyaralásokkor követett stratégiával, most ne...

Nem mondom hogy fenntartások nélkül zötykölődtem az autó hátsó ülésén a szlovén határ felé: a móka tárgya Európa leghosszabb, emberkéz alkotta bringás ösvénye. A fenntartás a "teljes kiépítéssel" volt kapcsolatban, mert szép dolog a tükörsima felület, de azért a kicsi szívem a normál ösvények felé húz. A másik fenntartásom, hogy a hegyen csak egy útvonal van. Meg fogjuk unni...   De 11km/1000m megér egy próbát.

Elég volt az aszfaltbetyárkodásból, elolvadt a hó a hegyen, mehetünk gondolázni!  Persze van a dologban egy kis csavar. Pierre visszatért a szervizből és Doktorbájkék megnyugtattak: szarrá van rozsdásodva, tartós tejet ne vegyek neki.

Túléltem az X-line-t. Kibaszott kemény, ijesztő, hosszú és köves. Ez volt a legbrutálisabb lejtő életemben. [a szerző SMS-e Saalbachból] Szóval adott egy lejtőzésben nem épp kezdő, de nem is túlképzett kerékpáros, egy 120/100mm-t mozgó trail bringa integrált nyeregcsővel - ez alatt értendő hogy belerohadt a lelkem, szóval nem lehet letolni ahogy az lejtőzéshez jó lenne. Valamint normál ruci (no fullface, no páncél). A kék sarokban pedig Európa egyik leghosszabb pályája: 6,5km és 1025m zuhanás. Besorolása: nehéz.

A völgy nem csak amolyan kocalejtőzőknek ad mókát mint én. A Pro-line alapból közepes nehézségű, de ott van az Evil Eye, aminél nincs kecmec. Itt a csirkeösvény, is brutális. Szóval csak...

A Legenda. Saalbach nem lehet teljes e nélkül, és minden iromány, link, beszámoló megemlíti. Mit tudhat egy ösvény, hogy ilyen híre van?

Emeljük a tétet. A Z-line (gondolom a név a Zwölferkogelből jött) könnyű-közepes besorolást kapott. Nomeg beépített fotómasinát, amely négy menetemből egyszer el is kapott - nem hiszem hogy azért mert túl gyors lettem volna a többi esetben... A szerző szép komótosan

Az egy dolog hogy Saalbach fölött van egy kezdőknek való pálya, de Hinterglemmnek is jutott. Igaz, ez már kicsit komolyabb. A besorolása "easy", de ezt azért ne úgy értsük hogy Kishans gond nélkül lezúz rajta.

A két nevezett jószágot nem érdemes külön tárgyalni. Nekem pár napba telt míg leesett hogy a Kohlmaisbahn felső állomásáról induló pálya az nem a Milka. Milka line - start

Már gőzöm sincs hogyan, de egy ködös év eleji napon találtam rá erre a bringaparkra. A tényadatok nem túl vonzóak - legalábbis ha a domb ippeg eléri az ötszáz méteres tengerszint feletti magasságot, az embernek nem az jut eszébe hogy ott déhá pályák lehetnének. Cserébe néhány roppant vonzó tulajdonsága van: olcsó, két órányira van Bécstől, tele vannak Lapierre és Dema bringákkal, és - ami a legfőbb - igény és jó idő esetén akár már márciusban is nyitva van. Ennek örömére május elejére sikerült a vizitet összehoznunk .

Az úgy történt, hogy már régóta tervezünk egy laza napot a semmeringi bringaparkban. A hét elején még hezitáltunk az időjárásjelentésen, de tegnap reggel eldöntöttük: egy kis reggeli eső nem árthat.

Annak idején, mikor a városháza előtt ugrándoztak a srácok , hazahoztam egy vaskos szálláskatalógust. Otthon szépen előadtam hogy milyen jó, az ilyen síelős helyeken nyáron olcsóbb a szállás mint télen. A pozitív visszajelzés után elmentem bringázni. Mire hazaértem a család átnézte, majd nekem szegezte a kérdést:  - Te tudtad hogy Wagrainban van egy bringapark? - Neemmondoood??? - próbáltam az ártatlant adni... azért futottunk egy kört, miszerint "tényleg hozni akarod a biciklit?", de lényeg a lényeg: apartman foglalva, indulás!