Bikepark Kálnica
Már gőzöm sincs hogyan, de egy ködös év eleji napon találtam rá erre a bringaparkra. A tényadatok nem túl vonzóak - legalábbis ha a domb ippeg eléri az ötszáz méteres tengerszint feletti magasságot, az embernek nem az jut eszébe hogy ott déhá pályák lehetnének. Cserébe néhány roppant vonzó tulajdonsága van: olcsó, két órányira van Bécstől, tele vannak Lapierre és Dema bringákkal, és - ami a legfőbb - igény és jó idő esetén akár már márciusban is nyitva van.
Ennek örömére május elejére sikerült a vizitet összehoznunk.
Eső ide vagy oda, elindultunk mert bíztunk az időjósokban akik szerint a reggeli enyhe esőt napsütés fogja váltani. S lőn, Pozsonyt elhagyva már bíztató világosodás vette kezdetét. Közben megtárgyaltuk a házirendet (mire jó ha az ember haverjának szlovák felesége van), miszerint alá kell majd írni hogy
- tudunk biciklizni
- először átnézzük a pályát és utána zúzunk
- fullfészbukó, nyakvédő, zárt kesztyű, végtagvédők
- elsősegélyt tudunk adni
- a felvonó csak akkor megy ha minimum két ember akarja használni - ez alatt az értendő hogy nem páternoszter
Abban maradtunk, legfeljebb béreljük a páncélzatot.
De a procedúra mindössze annyiból állt hogy a német nyelv hatására rákérdeztek:
- Voltatok Semmeringen is?
- Ott nem, de Wagrainban igen.
- Jaokés, tizenhárom juró a belépő, írjátok alá.
A beléptetőrendszer nincs túlbonyolítva - és hihetetlenül magas hatásfoka van: egyszerűen egy matricát ragasztanak a sisakodra, és ahogy elhaladsz az asztal előtt, egy szempillantással tudják ellenőrizni.
Átöltözés után odagurultunk a kis felvonóhoz, beakasztottuk a té alakú vonóhorgot a nyeregcsőbe és már gurultunk is felfelé.
A táj nókomment, mint ahogy az a tény is, hogy baromira hasonlít a Börzsönyre vagy a Dunazugra. És ne is gondoljuk tovább, hogy...
A fenti kép jobb oldalán levő erdősávhoz hasonló van a bal oldalon is, és ezek ketten a bringapark. Itt meg a térkép. A megfejtés, hogy az erdősávok síelésre és túrázásra alapból alkalmatlan árkokat fednek, amelyekben igazán kreatívan alakították ki a bringás ösvényeket.
Mivel óvatos duhajok vagyunk, a legkönnyebb (zöld) Mamasita pályát kihagytuk, és egyből a kékkel kezdtünk.
Super Enduro
Az eleje lankás, tekerős, tele apró huplikkal melyeket opcionálisan ugratni illetve pumpálni lehet.
Az ívek szépen ki vannak alakítva, rá lehet dőlni - bár néha túl lehet lőni rajtuk (lásd a videót), de a landolás puha avarban van. Az alsó - többi pályával közös rész tartalmaz némi ízelítőt a park hangulatából: rövid meredek lejtők, enyhe letörések melyek az adott árok túloldalára futnak fel egy-egy éles kanyarért.
Az erdőből kiérve a kis fahíd után nem látszik a gyökeres letörés a túloldalon - mókás volt vakon átzúzni rajta.
Upper Pumptrack
Az élmények hatására úgy döntöttünk, nem árt bemelegedni. Így átgurultunk a dombos pályára, ahol pár kör után annyit elértem hogy az utolsó két hupli kivételével körbe bírtam pumpálni magamat. Szóval nem kell fitnessterembérlet ha van egy pumptrack a közelben.
A park alja egyébként tele van kisebb nagyobb ugratókkal, mozgatható fa-huplikkal. Ottjártunkkor épp "Ladies Bike Camp" zajlott, de rendeznek gyerektáborokat és hasonlókat. Ne is gondoljuk tovább, hogy...
Austrália
Bemelegedtünk, így gondoltuk mit nekünk a fekete pálya. Nos, nekünk nem volt annyira szöttyös a talaj mint a videón, de ahol a kék úriember elakadt, ott mi is feladtuk - az az egy letörés kifogott rajtunk, kissé pszichés az a gerinc (ellenben a közvetlenül utána levő eszetlen gyorsasági ródlit sikítva élveztük). Délutánra elég sokat száradt a pálya, így rápróbáltunk még egyet - hasonló "sikerrel". Majd egyszer...
Fox
A sípálya másik oldalán levő piros igazi élmény. Ide-oda kanyarog, meglepően meredek és a végén rá lehet fordulni a park aljában levő ugratókra. Már aki tud ugratni ugye...
Az első körök óvatos gurulgatása után hamar rá lehet érezni a dolog ízére, és a felső nyílt mezőn való száguldás is elsőrangú. Az erdőbe érkező fékút pedig klasszikusan brutálhuplis a korábbi fékezésektől.
Tanács: az erdőbe beérve balra van a róka, jobbra a Vito a maga kis duplafekete értékével. Itt komolyan lehet venni a besorolásokat...
Ebédig vígan elvoltunk az említettekkel, s bár a hátizsákban ott volt a dobozolt gnocchi, inkább beültünk a házba kajálni: rántott sajt, sültkrumpli, kofola.
Ebéd után nyomtam egy gyors rókát (mármint a pályát), s elégedetten állapíthattam meg: bár nincs szikrázó napsütés, a melegnek köszönhetően száradt a pálya, és szinte ideális fogást találtak a gumik, nyoma sincs az egy órával korábbi csúszkálásoknak.
A talaj tehát - péel Wagrainnal ellentétben - teljesen természetes, nincs odahordott tömörített sóderréteg. Oldszkúl.
Era
A második sikertelen ausztrál expedíciónk után Reinhard javaslatára megnéztük mi van az Enduro és Austrália között. Nos, pont amit vártunk: kicsivel több izgalom mint az Enduro, de semmi teljesíthetetlen. Az ösvény ugratókkal indul, majd pikáns gyökereket keresztez.
Na jó, volt egy fejvakarós rész. Én elsőre félig megoldottam, mivel az utána levő kanyart nem tudtam bevenni; Reinhard pedig elakadt a tetőn. Valóban, fentről nem volt vidám a sáros-gyökeres letörés, és utána az éles jobbkanyar. A nagy gondolkodás közben lezúzott melletünk két srác és két lány. Nincs mese. Ha a csajok lemennek, Reinhard is lemegy:
És pár kör után már mindenféle szarozás nélkül ugrunk rá a történetre:
Aztán egy kis hullámvasút,
satufékes szánkázás,
könnyed sziklakert
és már csak le kell zárni a mókát a Super Enduro záró kanyarjain.
Comeback
Ahogy felfelé vonatoztunk, Reinhard csak piszkált hogy itt a felvonó mellett is van valami, nézzük meg.
Szépen csalinkáztunk lefelé, kerülgettük az ugratókat a chicken-wayen amíg egy durva letöréshez értünk. A letörés alján egy lányka épp élesztgette a másikat. Hát... nem egy bizalomerősítő jelenet. Röviden megérdeklődtük hogy kell-e segítség - nem kellett. Így kis tanácstalanság, nyomlehetőségek kutatása után kisütöttük hogy ott ahol a gyökérben van egy kis sarok, azt becélozva sikerülhet, ráadásul talán sem a csajokat, sem a bringájukat nem fogjuk telibekapni. És sikerült is. Utána lendületből vágódtunk a rézsútos-gyökeres ösvényre, kis csiki-csuki a meredély szélén, majd ki a rétre, ahol pár kanyar van a domboldalba marva.
A "hivatalos videón" a fiatalemberek nemes egyszerűséggel átrepülnek a nekünk gondot okozó szakaszokon. Ez a pálya már rendesen megdolgoztatta a fékhúzó izmainkat.
A "fotószessön" után kitaláltuk, hogy végigmegyünk az összes csajo... izé... pályán, nehézségi sorrendben visszafelé: Comeback. Era. Fox. Super Enduro. Na, ezt szépen zártuk. A Fox közepén észrevettem hogy a lánc félig leugrott, s miközben azzal foglalatoskodtam hogy visszaváltsam... hát nem odaugrott egy fa az első kerék elé? Jót nevettünk - azért van előnye hogy nem hatvannal száguld az ember...
A Super Enduróra egy csapat előtt indultunk, cserébe ők iszonyatosan megtoltak minket - ilyen gyorsan még nem mentem erdőben. A pálya végén röhögve dőltünk a kormányra. És lift, és újra fel, és újra le... Van hogy elkapja az ember az ívet...
Összegzés
Kálnica jó hely. Nem hosszú, nincsenek nagy gyorsasági szakaszok, nincsenek többezres hegyek. Kicsi, kompakt, intenzív. Olyan mint egy átlagos kiscsaj aki nem extra szép, de ezt tudja és komoly kreativitással ellensúlyozza hogy kihozhassa belőled a maximumot.
Ja, egy jótanács: a kormányt érdemes körbetekerni valami rossz gumival, hogy a húzóckodó ne barmolja szét a festést-karbont...
És most elhúz mindenki földiszederfüstöt hallgatni, okés?
Megj.: videókat a jutyúbról vadásztam, nekem elég ha fotózok. A fotók elkészítésében Reinhard is segédkezett.
Ennek örömére május elejére sikerült a vizitet összehoznunk.
Eső ide vagy oda, elindultunk mert bíztunk az időjósokban akik szerint a reggeli enyhe esőt napsütés fogja váltani. S lőn, Pozsonyt elhagyva már bíztató világosodás vette kezdetét. Közben megtárgyaltuk a házirendet (mire jó ha az ember haverjának szlovák felesége van), miszerint alá kell majd írni hogy
- tudunk biciklizni
- először átnézzük a pályát és utána zúzunk
- fullfészbukó, nyakvédő, zárt kesztyű, végtagvédők
- elsősegélyt tudunk adni
- a felvonó csak akkor megy ha minimum két ember akarja használni - ez alatt az értendő hogy nem páternoszter
Abban maradtunk, legfeljebb béreljük a páncélzatot.
De a procedúra mindössze annyiból állt hogy a német nyelv hatására rákérdeztek:
- Voltatok Semmeringen is?
- Ott nem, de Wagrainban igen.
- Jaokés, tizenhárom juró a belépő, írjátok alá.
A beléptetőrendszer nincs túlbonyolítva - és hihetetlenül magas hatásfoka van: egyszerűen egy matricát ragasztanak a sisakodra, és ahogy elhaladsz az asztal előtt, egy szempillantással tudják ellenőrizni.
Átöltözés után odagurultunk a kis felvonóhoz, beakasztottuk a té alakú vonóhorgot a nyeregcsőbe és már gurultunk is felfelé.
A táj nókomment, mint ahogy az a tény is, hogy baromira hasonlít a Börzsönyre vagy a Dunazugra. És ne is gondoljuk tovább, hogy...
A fenti kép jobb oldalán levő erdősávhoz hasonló van a bal oldalon is, és ezek ketten a bringapark. Itt meg a térkép. A megfejtés, hogy az erdősávok síelésre és túrázásra alapból alkalmatlan árkokat fednek, amelyekben igazán kreatívan alakították ki a bringás ösvényeket.
Mivel óvatos duhajok vagyunk, a legkönnyebb (zöld) Mamasita pályát kihagytuk, és egyből a kékkel kezdtünk.
Super Enduro
Az eleje lankás, tekerős, tele apró huplikkal melyeket opcionálisan ugratni illetve pumpálni lehet.
Az ívek szépen ki vannak alakítva, rá lehet dőlni - bár néha túl lehet lőni rajtuk (lásd a videót), de a landolás puha avarban van. Az alsó - többi pályával közös rész tartalmaz némi ízelítőt a park hangulatából: rövid meredek lejtők, enyhe letörések melyek az adott árok túloldalára futnak fel egy-egy éles kanyarért.
Az erdőből kiérve a kis fahíd után nem látszik a gyökeres letörés a túloldalon - mókás volt vakon átzúzni rajta.
Upper Pumptrack
Az élmények hatására úgy döntöttünk, nem árt bemelegedni. Így átgurultunk a dombos pályára, ahol pár kör után annyit elértem hogy az utolsó két hupli kivételével körbe bírtam pumpálni magamat. Szóval nem kell fitnessterembérlet ha van egy pumptrack a közelben.
A park alja egyébként tele van kisebb nagyobb ugratókkal, mozgatható fa-huplikkal. Ottjártunkkor épp "Ladies Bike Camp" zajlott, de rendeznek gyerektáborokat és hasonlókat. Ne is gondoljuk tovább, hogy...
Austrália
Bemelegedtünk, így gondoltuk mit nekünk a fekete pálya. Nos, nekünk nem volt annyira szöttyös a talaj mint a videón, de ahol a kék úriember elakadt, ott mi is feladtuk - az az egy letörés kifogott rajtunk, kissé pszichés az a gerinc (ellenben a közvetlenül utána levő eszetlen gyorsasági ródlit sikítva élveztük). Délutánra elég sokat száradt a pálya, így rápróbáltunk még egyet - hasonló "sikerrel". Majd egyszer...
Fox
A sípálya másik oldalán levő piros igazi élmény. Ide-oda kanyarog, meglepően meredek és a végén rá lehet fordulni a park aljában levő ugratókra. Már aki tud ugratni ugye...
Az első körök óvatos gurulgatása után hamar rá lehet érezni a dolog ízére, és a felső nyílt mezőn való száguldás is elsőrangú. Az erdőbe érkező fékút pedig klasszikusan brutálhuplis a korábbi fékezésektől.
Tanács: az erdőbe beérve balra van a róka, jobbra a Vito a maga kis duplafekete értékével. Itt komolyan lehet venni a besorolásokat...
Ebédig vígan elvoltunk az említettekkel, s bár a hátizsákban ott volt a dobozolt gnocchi, inkább beültünk a házba kajálni: rántott sajt, sültkrumpli, kofola.
Ebéd után nyomtam egy gyors rókát (mármint a pályát), s elégedetten állapíthattam meg: bár nincs szikrázó napsütés, a melegnek köszönhetően száradt a pálya, és szinte ideális fogást találtak a gumik, nyoma sincs az egy órával korábbi csúszkálásoknak.
A talaj tehát - péel Wagrainnal ellentétben - teljesen természetes, nincs odahordott tömörített sóderréteg. Oldszkúl.
Era
A második sikertelen ausztrál expedíciónk után Reinhard javaslatára megnéztük mi van az Enduro és Austrália között. Nos, pont amit vártunk: kicsivel több izgalom mint az Enduro, de semmi teljesíthetetlen. Az ösvény ugratókkal indul, majd pikáns gyökereket keresztez.
Na jó, volt egy fejvakarós rész. Én elsőre félig megoldottam, mivel az utána levő kanyart nem tudtam bevenni; Reinhard pedig elakadt a tetőn. Valóban, fentről nem volt vidám a sáros-gyökeres letörés, és utána az éles jobbkanyar. A nagy gondolkodás közben lezúzott melletünk két srác és két lány. Nincs mese. Ha a csajok lemennek, Reinhard is lemegy:
És pár kör után már mindenféle szarozás nélkül ugrunk rá a történetre:
Aztán egy kis hullámvasút,
satufékes szánkázás,
könnyed sziklakert
és már csak le kell zárni a mókát a Super Enduro záró kanyarjain.
Comeback
Ahogy felfelé vonatoztunk, Reinhard csak piszkált hogy itt a felvonó mellett is van valami, nézzük meg.
Szépen csalinkáztunk lefelé, kerülgettük az ugratókat a chicken-wayen amíg egy durva letöréshez értünk. A letörés alján egy lányka épp élesztgette a másikat. Hát... nem egy bizalomerősítő jelenet. Röviden megérdeklődtük hogy kell-e segítség - nem kellett. Így kis tanácstalanság, nyomlehetőségek kutatása után kisütöttük hogy ott ahol a gyökérben van egy kis sarok, azt becélozva sikerülhet, ráadásul talán sem a csajokat, sem a bringájukat nem fogjuk telibekapni. És sikerült is. Utána lendületből vágódtunk a rézsútos-gyökeres ösvényre, kis csiki-csuki a meredély szélén, majd ki a rétre, ahol pár kanyar van a domboldalba marva.
A "hivatalos videón" a fiatalemberek nemes egyszerűséggel átrepülnek a nekünk gondot okozó szakaszokon. Ez a pálya már rendesen megdolgoztatta a fékhúzó izmainkat.
A "fotószessön" után kitaláltuk, hogy végigmegyünk az összes csajo... izé... pályán, nehézségi sorrendben visszafelé: Comeback. Era. Fox. Super Enduro. Na, ezt szépen zártuk. A Fox közepén észrevettem hogy a lánc félig leugrott, s miközben azzal foglalatoskodtam hogy visszaváltsam... hát nem odaugrott egy fa az első kerék elé? Jót nevettünk - azért van előnye hogy nem hatvannal száguld az ember...
A Super Enduróra egy csapat előtt indultunk, cserébe ők iszonyatosan megtoltak minket - ilyen gyorsan még nem mentem erdőben. A pálya végén röhögve dőltünk a kormányra. És lift, és újra fel, és újra le... Van hogy elkapja az ember az ívet...
Kálnica jó hely. Nem hosszú, nincsenek nagy gyorsasági szakaszok, nincsenek többezres hegyek. Kicsi, kompakt, intenzív. Olyan mint egy átlagos kiscsaj aki nem extra szép, de ezt tudja és komoly kreativitással ellensúlyozza hogy kihozhassa belőled a maximumot.
Ja, egy jótanács: a kormányt érdemes körbetekerni valami rossz gumival, hogy a húzóckodó ne barmolja szét a festést-karbont...
És most elhúz mindenki földiszederfüstöt hallgatni, okés?
Megj.: videókat a jutyúbról vadásztam, nekem elég ha fotózok. A fotók elkészítésében Reinhard is segédkezett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése