Wagrain 2014

Na, nyaralás kipipálva. Két hét punnyadás - hehe, nem én lennék ha két hétig kibírnám a seggemen nyugton. Mint ahogy tavaly, Pierre is eljött megédesíteni a pihenés perceit. Lássuk, mire elég egy tányér az Alpok lábainál?

Ja, a posztok túrákra lebontva fognak érkezni - de most kipipálom a bringaparkos részt. Tavaly óta sok újat nem mondhatok (térkép itt). Azazhogy tessék megnézni a képet:

Igen, ez itt az On Air felső része, a park védjegyének számító 180°-os visszafordítóval. De alatta... Ott megy a Nail Games nevezetű variáció, amely kicsit nehezebb - nézőpont kérdése, az én tempómban nem zavaró az a pár kő meg a bal oldali meredély -, cserébe nincs szarrá fékezve.

Pár kör után kikristályosodott a számomra ideális pálya:
Nyugis start után szépen ráfordul a Nail Games-re, egy kis ugrató után a kövek mellett a gyökéren keresztül átevickélni a faalkotmány alatt, egy-két kanyar, mejd vissza a fő csapásra.
Ahol figyelni, mert kollega jöhet jobbról, és negyvenes tempóval nem jó egymásba gabalyodni. De erre jó az uccsó kanyar, mert az előtt pont a másik út fölött, azzal szembe haladunk - látni lehet a veszélyt.

Át a mezőn a felvonó alá a szlalomra - nos, egyesek itt marhára szeretnek megállni. Nem egészséges. A kanyargós résszel párhuzamos az Angry Ants, amelyet bepróbáltam - de a közepénél inkább kimenekültem belőle. Jó kis gyökeres-lépcsős cucc.

Innen nincs sok választás, a park legmeredekebb kacskaringóin leraftingol az ember, hogy - figyelem! Kihagyja a Lily's Treat elejét. Egyenesen tovább mint állat, pár kör után megjön a mersz az ugratóhoz, fahídhoz, az sem zavar hogy a kis huplik mocskosul megdobják a bringát, kanyar, és rá a Lilyvel közös kanyarra.

Innen Lily eleje huplisra van fékezve, és a hét közepán odahordott matéria még nem ad biztos talajt - így a sóderos kellően lassít. Utána Lily kellemes, kanyargós, egyszóval "flowy".

Ha unjuk a dülöngélést, mehetünk tovább egyenest a Lower On Air - Symphony pároson, körről körre bátrabban ugratva.

R'n'b Nortshore idén is kimaradt, ellenben a harmadik délutánomon bepróbáltam a Memoriest. Nakérem, az csemege. Kétszer végigmentem rajta, másodszorra csak kétszer kellett leszállnom a bringáról (önszántamból, előrelátóan). Szóval ha az ember megunja a szlalomozást, és valami érdekesre vágyik, akkor ez lesz az ő barátja.

S ha leértünk, vissza a lftbe, fel a tetőre és lehet nyomni a szelfit a faszkönyvbe:

Generálinfó:
Van kettőtől-ötig jegy, ami három juróval olcsóbb mint a félnapos jegy. Ebbe nonstop 9-10 kör belefér. A félnaposba (fél egytől) azért 16-ot bele tudtam tolni, ami majdnem öt káemnyi zuhanást jelent.

Három délután nekem idén elég volt, bár ha nem ered el az eső, a Memories megért volna még pár kanyart.

A parkolóban levő bringaszerviz-bolt korrekt (kicsit dárga, de itt úgyis csak vész esetén vásárol az ember). A szervizes is korrekten légtelenítette a fékeimet.

A záróra olyan háromnegyed öt körül van, akkor már nem engednek fel a lifttel - bár ez az adott liftestől függ. 

Alternatíva:
Szerintem a bringapark jeggyel fel lehet menni a felső állomásig, ahonnan erdészeti úton le a Ruppertiseehez, onnan pedig brutál-élvezetes turistaút (714-es számú) visz le a középső állomásig - csak gyalog jártam végig.

Mire figyelj?
Vannak gyerekek, és csoportos oktatások. Ők előszeretettel állnak meg az út közepén.
Vannak eltévedt túristák. A gyalogos fajta általában megértő, tudja hogy baromi rossz helyen császkál. A bringás fajta az latexben, merevfarú géppel téved a pályára, és szerencsétlenkedik. Jó esetben csaj, mert akkor legalább szépen mosolyog, és megkérdezi melyik a legkönnyebb út.

A fenti apróságoktól eltekintve jó kis pálya, tavalyhoz képest javult a minőség is: egy két újabb kanyar, kis átépítések, ésatöbbi. Szóval - érdemes.