Az első magashegyi túra
- Hé, a normál út le van zárva, gyalog is alig bírtam lejönni!
- Csurom sár az út, jobb ha visszafordulsz.
- Lefotózhatlak?
- Nem vagy teljesen normális.
- Még jó óra a tóig, van egy kis cipelős rész. Ha esetleg kicsúszol az időből, fenn tudsz aludni.
Az utolsó mondat egy lefelé jövő bringás szájából hangzott el...
Valóban, amit csináltam nem vall teljesen ép észre: délután kettőkor indultam Wagrainból. Fél négykor vágtam neki a hegyre vezető ösvénynek, amely először csak meredek volt, majd a sáros ösvényen Pierre-el a nyakamban caplattam felfelé. Ötkor pedig tisztázhattam a Tappenkarsee Almban: a nagy tea az a normál tea.
 |
| Großes Tee und Topfenbigyó |
A lefelé fél órát vett igénybe, és a cipelős rész kivételével életem legjobb lejtőjét abszolválhattam.
 |
| RrrohhohhhrrooOHH... |
 |
| Hopphopphopp... csak ésszel... |
 |
| Whooooooaaaaaaahhh! |
1. Utolsó nap jön a nyaralásból.
2. Nem voltam még fenn a hegyen.
3. A gerinctúra túl hosszú, de a tótól van egy út át Großarlba, ahonnan könnyen hazajutok.
4. Van lámpám.
RAJTA!
(megj.
a fotók nem azonos napon készültek)
------------------------------------------
Ebéd után nekivágtam az aszfaltnak dél felé. Kleinarltól van egy párhuzamos bringaút is, de az aszfalt gyorsabb.
 |
| Bringaút |
A Jägersee egy kedves kis tó a hegyek tövében. Jobbra egy jó ösvény van - de sajna bringások elől zárva; így maradt a bal oldali erdészeti út, ami a Schwab Alm melletti parkolóig visz.
 |
| Jägersee - a vízesés fölött van az első célpont |
 |
| Kleinarlbach |
A parkoló felső végében átkeltem a kapun, vettem egy nagy levegőt és nekiindultam másodszorra is a kaptatónak (722-es ösvény). A szembejövő turisták szokásos fenntartásait ma könnyebb volt leszerelni ("Igen, tudom, tegnap már megvolt ez az etap.") - ami természetesen nem növelte a többiek épelméjűségembe vetett hitét.
Igazából ez a saras rész ideiglenes, amíg az eredeti utat helyrehozzák a földcsuszamlás okozta sokkból. Azon feltehetőleg fel lehet tolni - s ami a lényeg, le lehet rajta jönni.
A felső részen a vízesés mellett még egy kis cipelés, tájbámulás,
 |
| Kilátás hátra: Jägersee, Kleinarl, Tennengebirge |
 |
| Rothorn (2522m) |
majd az utolsó száz méterekre bringára lehet pattanni hogy "igazából mindenki bekaphatja" fílinggel kerekezzünk a tó és a sziklafal közti ösvényen a ház felé.
 |
| Tappenkarsee |
 |
| Az utolsó csukja be a kaput! |
 |
| Tappenkarsee Alm |
A tóparti út (721) innen kicsit "vadregényesebb". Jórészt vizes sárdagasztás illetve japánkertekbe illő kőösvényen tekerés között lehet választani. Naná hogy a második a jobb. Aztán az ingoványból kikerülve hamar a régi recept: bringát a nyakba, caplatás felfelé.
 |
| Nagyjából ennyi a tekerhető szakasz |
Itt már csak egy embert láttam: ő kedélyesen baktatott le a hágóból. S ahogy másztam felfelé egyre jobban éreztem magam: sehol senki, baktatok a világ végén valamerre és fingom sincs hogy megyek le.
De végül megvan, felértem. Azt nem tudom, hogy ez hivatalos bringás magasságrekordnak számít-e (lévén nem sokat tekertem), de ilyen magasan még nem voltam drótszamárral.
 |
| Nesze, szelfi... |
 |
| Kukucs a túloldalra |
Na, hogy állunk? Hat óra. Hmm... Ez kicsit megcsúszott. Lehet hogy a másik út a Draugsteintörl felé jobb lett volna: alacsonyabb, rövidebb.
Sebaj; milyen a lefelé? Esélytelen. Tipikus alpesi, tehenek által kijárt "mélyösvény": nagyjából vádli mélységű zegzugos járat félméteres lépcsőkkel. Aztán némi vizenyő, de igazából csak a Karteis Alm (1659m) után lehet bringára ülni. És az alm körüli sziklákon megtörtént a móka; sikerült odacsapni Pierre-t:
Igen. Elszakadt a váltóbowden. Nem gond a tizenegyes fogaskerék - amíg lefelé kell menni. Így gondtalanul szlalomoztam a Karteis felé vezető erdészeti utakon, majd ráfordultam a Großarlbach völgyében az aszfaltra.
 |
| Karteis |
 |
| Großarl |
Ja. Ahogy azt Móricka elképzeli. Mert ha Móricka megnézte volna a térképet, akkor láthatta volna hogy Großarl után szép hullámosan majd száz méternyi emelkedő jön. Ami ismeretlen terepen elég lehangoló tud lenni. Így hát félreálltam és elkezdtem bindzsizni:
* Első lépésben a H határoló csavart tökig betekertem.
* Mivel ezzel nem sokat nyertem, második lépésként a váltó hátulján levő csavart (ami a legnagyobb tányér átmérőjéhez igazítja a váltó szögét) kicseréltem a H csavarjával, mert jóval hosszabb.
* Utolsó lépésként pedig egy lánctányér csavar került a H csavar mellé - biztonság kedvéért gyorskötővel fixálva.
Most már bánom, de a szerelés után úgy örültem hogy nem kell erőlködnöm, hogy fapofával haladtam el az Alte Wacht mellett. Igazából párszáz méterre onnan szereltem, szóval ha tudom...
De Móricka ezt se nézte meg előre. Át a rövid alagutakon, és a túloldalt már tényleg csak le kellett száguldani Sankt Johannba. A városban magamba toltam egy falafelt (fél kilenc), és 10km/h átlaggal áttekertem Wagrainba.
Technikai adatok
Hossz: 64km
Szint felfelé: 1700m
Nehézség: Nem nehéz - legalábbis ahol tekerni lehet.
Egyéb: Bringatúrának nem ajánlom. De teljesíthető országútival is - azt könnyebb cipelni.
Mint túra, élmény, látvány - elsőrangú.
És azt, hogy pótbowden nincs nálam de lánctányércsavar igen, azt kérném nem kommentálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése