Share the ride

Pár napja könnyed csavargást rendeztem, melynek melléktermékeként bejártam az Alpok utolsó előtti hegyét, a Leopoldsberget (az utolsó a Bisamberg, de ahhoz át kell úszni a Dunát).


Ezután az utóbbi időben a cimborákkal bejáratott útvonalon hazafelé vettem az irányt. A Dombachgraben elején azonban utolért egy másik bringás:
- Te, hová megy ez az út?
- Fel a Sophienalpéhoz - válaszoltam. Mindig örömmel tölt el ha kisegíthetem a helyieket.
- Az jó, mert Klosterneuburgból megyek haza Gablitzba (légvonal 15km), de ezt az utat nem ismerem; mindig az aszfalton mentem körbe, ami montival mégiscak vicces.

Szépen eldiskuráltunk a kellemes emelkedőn, bár éreztem hogy laza túratempónál kicsit gyorsabban megyünk. Ja. Átlag százhetvenes pulzus, és egy percnyi etapjavítás történt.

A Sophienalpe mezején megtárgyaltuk hogy ismeri a Mostalm lejtőjét, de látszott hogy nem tud dönteni merre menjen le. S mivel bevallotta hogy nem ismeri az ösvényeket, rákérdeztem:
- Ha Mauerbachba érünk le az jó neked? Mert akkor mutatok egy tűrhető utat. - Így ráfordultunk az öt kmnyi lejtőre: száguldás az erdészeti úton, majd balra be egy rövid rázatóra a kéken, rádobbanni a rövid hullámzó egynyomosra, át az erdészetin a vízmosás szélén húzódó gyökeres lejtőre, kis tekergés az út mellett majd átváltottunk a pirosra, amely lágyan húz lefelé a hegyoldalban - megspékelve néhány meredekebb kanyarral.

- Huh, ez jó volt, de nem könnyű - vigyorgott.
- Én pedig köszönöm a tempós felvezetést az emelkedőn - s ezzel jobbra-balra elváltunk.