Dunyha Maraton röviden
No, ez is megvolt, mégsincs estve.
Reggel kicseréltem a hátsó gumit, majd békésen legurultam a fél hetes komphoz. Negyedkor kikötött, a srác lazán közölte hogy hétvége van, nincs félhetes. No, most már ezt is tudom, a váci révnek van hétvégi menetrendje. Alkalom adtán közöljék a weblapokkal, meg a rév melletti táblára is kiírhatnák ha lehet... Bringára pattantam, hogy akkor majd Nagymaroson átkelek. Hohó, de az 17km, és van rá 38 perc. Jegyvétellel. Már megint nem bemelegítek... Szerencsére szokásához híven késett, szóval nem volt gond hogy 8:03-kor zuhantam a pénztárba. Túloldalt kis kaja, rajtszámátvétel.
Az elmúlt napokban ment némi aggódás, hogy az új nyomvonal miatt mennyi lesz a szívás, de szokás szerint (lásd Buda Maraton) csak az elején volt. Azért ahol én jó tempóban felmennék, ott illene az előttem levőknek is. Különben mi a francnak tolja annyira a bevezető három kilométernyi betonon, ha nem bír feltekerni a Salamon-torony macskakövén (4-5%). Vagy legalább álljon félre, engedje el a többieket. Volt ott anyázástól kezdve a viccelődésig minden. Node amint túljutottunk a várkapu okozta szűkületen, a "könnyed" 6-7%-on nekikezdhettem a szokásos mókának: komótosan előzgettem a delikvenseket. Ez az amiért érdemes hátulról indulni. Sikerélményt ad, hogy nem megelőznek, hanem. A Mester-rétig nagyjából megtaláltam a helyem a mezőnyben, innentől ugyanazzal a társulattal haladtam, kivéve amikor két leányzóval karöltve (sajna csak képletesen) demoralizáltuk a népeket a második Mester-réti emelkedőn. Aztán a lefelénél a csajok engem is odacsaptak, nem mertem elengedni a gépet. Ami azért nem volt nagy baj, a vízelvezető árkok sűrű szitokszavakra kényszerítettek -- egyszer-kétszer még a kormányon átugrás is majdnem összejött.
A Nagy-Villám kis kúpja vigyorogva ment, és innen jött az élménylefelé (bár volt már korábban is egy visítva élvezős lejtő). Pláne, hogy a nézők nagy derültségére a halálkanyart is ép bőrrel megúsztam (a derültséget az okozta, hogy közben hangosan kurjongattam, miszerint "hurrá, le bírok itt jönni!" bár ebben sokat segített hogy szinte semmit sem láttam a sötét erdőben), majd Salamon rámpáját is könnyedén abszolváltam. Szóval tavaly óta ezen a téren retteneteset fejlődtem. Boldogság van.
Hivatalos idő 1:39:38, amivel szokás szerint a mezőny első harmadának végére sikerült beverekednem magam. Szóval nem rossz, nem rossz, meglátjuk mi lesz ebből a szezon végére (meg a Bakonyban augusztus közepén).
Titánpálcás Pistiék is eljöttek Zozóval hogy drukkoljanak, ordítoztak is becsülettel az út szélén ahogy rendes emberekhez illik. A végén még körbejártuk a kiállítókat, megcsodáltuk a Cápabringákat, szemüvegeket, meg vettem egy fejkendőt is -- verseny előtt jobb ötlet lett volna, akkor kevesebbet küzdök a szemembe patakzó izzadtsággal. Aztán komp, szép kényelmesen hazatekertem, befaltam egy halom túrógombócot, és most szundi...
