Wildgrube

A bécsi Szent Leopold kápolna már egy ideje izgatja a fantáziámat, mivel a túlparti ipari negyedből pont rálátni a formás hegyre, aminek tetején a kis templom csücsül. S ha már megoldódott a bringa vonaton való hurcolása, semmi sem tartott vissza.

Első este átvágtam a Nordbücke melletti gyaloghídon, rövid Heiligenstadti kavarás után visszataláltam a Grinzingi útra, ahol végig táblák jelzik a Höhenstrasse nevű utat (ez a bécsi erdőben kanyargó autóút). Mivel éhes voltam, így a Cobenzlgasse szerpentinjének megmászása után visszagurultam a szállásra.

Grinzinget érdemes bejárni, valaha ilyen lehetett a Tabán és a Svábhegyre is hasonlít picit. Élőben még a prágai Kisoldalon lehet hasonló hangulattal találkozni. A vendéglőkből kiáradó illatok az emelkedőnél is jobban megkínoztak.

Másnapra megbeszéltem a recepción, hogy ötkor útra kelnék, a bringatároló (!) kulcsát készítsék elő. Ez olyan jól sikerült, hogy reggel nem találták. Végül háromnegyed hat körül meglett, kis mappában, levélkével a váltásnak. Sebaj, hajrá. Át a szokásos hídon, Grinzingben pont kinyitott a pék, fel a szerpentinen és a Höhestrassén jobbra. Itt már elfogott az aggodalom, hogy a fotómasinát feleslegesen cipelem. A Kahlenbergen levő parkolóban zsömlemajszolás közben irodalmi vénám előbújt, és költöttem egy szép verset:

Korán reggel köd lepi a tájat,

Felmásztam a hegyre

és nem látom a lábam.

Szóval a városfotózós kilátás elmaradt, de lefele menet jobbra bevágódtam az erdőben levő zöld jelzésre. S milyen jól tettem. Az aránylag széles, kitűnő minőségű egynyomos ösvényen (S0) ragyogó tempóban lehetett csapatni. Mindezt ködben úszó fákkal. Kis hullámvasút után egy kerítés mellett balra fordultam, egy alagúton átbújtam a Höhenstrasse alatt, ahol már ki volt táblázva Grinzing: lefelé. Itt már széles sodrós murvás út van, a pára miatt kissé csúszós.

A Schreiberbach (Írópatak) völgye a Wildgrube nevet is viseli, de a lényeg a jó kis út, amely sajnos elég hamar sorompóban végződik. Innen a Wildgrubergasse szűk aszfaltcsíkja vitt le a Heiligenstadti temetőhöz ahol éles bal majd jobbkanyar után (ha valaki kiegyenesítené a kanyart legalább nem kell messzire vinni) már a városban is voltam. Beethoven hajdani háza környékén egy "Grinzing arra" táblát követve a Langackergassén haladtam, melynek végén csinos házak vannak. 

Itt találtam a környék egyik jópofa utcáját: a Grinzinger Steig olyan 13-15%-os makadámos emelkedő, amit jelen esetben nagytányéron indítottam, de hamar rá kellett jönnöm hogy vannak fizikai határaim. Így megálltam, váltottam és középtányéron kiszenvedtem az etapot.