A hely, ahol nem lehet...
Be kell látni, van ahol fizikailag lehetetlen terepbringázni. Ellenben a Sorrentói-félszigeten aszfalt van dögivel, az ég kék, s ha eltekintünk a Vezúv térdig érő szeméthalmaitól és a világ egyik legcsodálatosabb tengerpartján a parkolók vaskos húgyszagától, akkor lehet élvezni a mászást kanyargó hegyi utakon, a viaduktokon és alagutakban az adrenalinlöketet, a hírhedt olasz közlekedést - melyben ezerszer nagyobb biztonságban éreztem magam mint itthon - és az önfeledt, negyven perces lejtőzéseket.
Azért az utolsó nap Terminiből beficcent egy kis terep a Punta Campanelláig. A szakadt, sziklás úton dolgozott a teleszkóp ahogy kell (jellegét tekintve a dolog az NHH pirosának köves rázatójához hasonlít, tengerrel és Caprival fűszerezve), aztán mikor leértem az eső durván a nyakamba szakadt (lehet hogy egy kevés jég is keveredett bele, Positano felől pedig vízszintben fújta a szél). Visszafelé rövid tolás - legalább nem fáztam csuromvizesen, majd a lefelé haladtamban elképedt angol pár elismerő bólintásai közepette tekercseltem vissza a faluba.
A Vezúv nagy híre és tiszteletet parancsoló külseje ellenére nem volt annyira nehéz mint számítottuk. Kellemes, öt-hat százaléknyi aszfaltos emelkedés nagyjából 18 km-en keresztül. Odafenn jött a meglepi, hogy csúcskeresztezni nem lehet, ez Nemzeti Park, nehogymár bringával flangáljunk összevissza. Okés, csak akkor a francnak írják ki a weblapra hogy lehet. Az is elhanyagolható apróság, hogy gyalog sem lenne egyszerű a dolog, mert az összes ösvény bejárata vaskos kapuval volt zárva, videókontrollal. Ráadásul a lefelé utat bő húsz perc alatt megoldottuk...
 |
| Capri |
Azért az utolsó nap Terminiből beficcent egy kis terep a Punta Campanelláig. A szakadt, sziklás úton dolgozott a teleszkóp ahogy kell (jellegét tekintve a dolog az NHH pirosának köves rázatójához hasonlít, tengerrel és Caprival fűszerezve), aztán mikor leértem az eső durván a nyakamba szakadt (lehet hogy egy kevés jég is keveredett bele, Positano felől pedig vízszintben fújta a szél). Visszafelé rövid tolás - legalább nem fáztam csuromvizesen, majd a lefelé haladtamban elképedt angol pár elismerő bólintásai közepette tekercseltem vissza a faluba.
A Vezúv nagy híre és tiszteletet parancsoló külseje ellenére nem volt annyira nehéz mint számítottuk. Kellemes, öt-hat százaléknyi aszfaltos emelkedés nagyjából 18 km-en keresztül. Odafenn jött a meglepi, hogy csúcskeresztezni nem lehet, ez Nemzeti Park, nehogymár bringával flangáljunk összevissza. Okés, csak akkor a francnak írják ki a weblapra hogy lehet. Az is elhanyagolható apróság, hogy gyalog sem lenne egyszerű a dolog, mert az összes ösvény bejárata vaskos kapuval volt zárva, videókontrollal. Ráadásul a lefelé utat bő húsz perc alatt megoldottuk...
 |
| Vezúv |
 |
| Vezúv, Monte Somma - ha ezt látod, már közel a parkoló |
További fotók itt vannak.
Mázlista :)
VálaszTörlésEzt bizony irigylem! :)
VálaszTörlés