Külső-erdő-tető (Göcsejszéle, 3. nap)
Harmadik nap a közelben csábosan álló hegyek közé vetettem be magam. S láss csudát.
A Kocsma-erdőt a 76-os út alsónemesapáti elágazásában támadtam be (Nagykapornak felől). Szekérút, majd a friss irtásnál szintezés, a kukoricás túloldalán jobbra fel, a sáros mélyútban kis tolóckodás, aztán szélesedik az út. Tartottam a szintet balra, egy nagy irtásnál (jellegfa) jobbra a felfelét, ahol belefutottam egy dózerútépítésbe, majd jött az élmény. A tetőn enyhén hullámzó dózerút, nyüszítve élvezős tekeréssel, kanyarokkal, látvánnyal. Végül a Külső-erdő-tető kúpjainál kötöttem ki. Összevéve a környék aranybánya széles, tempós utakból, a guglitérképen egész jól láthatóak az utak, a turistatérkép egy darabot nem jelöl belőlük.
Ezután dél felé követtem az utakat, majd lekavarodtam a sárga keresztre - a térképen fenyvessel jelzett elágazáshoz egy nyeregbe. Tovább délre; a jelzést ugyan elhagytam a széles út kedvéért (megérte), majd Nemeshetésre a Látom-hegy északi lejtőjénél levő úton értem fel.
Terv szerint innen hátraarc északra, de a Hosszú-hegy nyakig sáros árokrendszerében feladtam. A környék egy keramikusnak talán élvezetet okoz, nekem nem jött be annyira. Így visszatekertem a faluba, ismét megnéztem a kissé szokatlan betontemplomot, és az aszfalton (ajaj de milyen jó kis kanyargós út az...) Szenttamáspuszta érintésével befejeztem a napot.
