A mágia fénye
Általában így ősszel, óraátállításkor kapja el az embert a dolog. Mert le kell dolgozni a napi nyolcat, és már elmúltak azok az idők - hej boldog ifjúság - mikor este nyolc körül még napvilág mellett lehetett csapatni az erdőben. Szóval kell valami, ami azt a Petőfi féle lángsugarú nyarat idézi miközben hó takará a bérci tetőt. Péel egy baszott erős lámpa a nájtrájdhoz.
Mivel évek óta tervezem a vásárt, volt időm körbenézni. S az ár-érték arány mindig a Magicshine lámpákat hozta ki. Mert biztos jó a Lupine, de nehogymár a lámpa többe kerüljön mint a bringa...
Egy esős kora délután, mikor épp Pesten jártam, besétáltam az alpinbájkhoz a kinézett Magicshine 880-asért:
- Heló, érdekelne az emjé nyolcnyolcvanas.
- A bagoly?
- Igen, az.
- Hát, az nincs, nem is lesz, meg nem is ajánlom.
- Hmmm. És miért?
- Mert a 872-es fénye egyenletesebb, és annyival nem gyengébb. - kis csekkolás után jött a következő kérdésem:
- És valamilyen hátsó lámpa?
- Hát, van ez most szettben akcióban.
- Ámen. Azért csapjunk hozzá egy méteres hosszabbítót is, ki tudja...
Első benyomások
Szobában borzalmasan erős fénye van. A hátsó lámpának is. A masszív alu házak amikben a ledek lapulnak elég határozott nem gagyi érzetet adnak a cuccnak - erről többet egy év múlva tudok mondani.
Kezelés
Az MJ-872 két gombot kapott, ezek a fényerő le-fel kapcsolgatására valók. Az aranyos hogy nulláról indulva az alsó gomb hatására a lámpás a leggyengébb, a felső gombra pedig max fényerőn indul. Akkura csatlakoztatva felvillan (látod hogy működik), és a gombok alatt levő többszínű led az akku állapotáról ad infót: zöld, kék, sárga, piros - ez utóbbi esetében húzzál bele...
A nagy kérdés: hova tegyem?
Kormány-nyereg kombó a fel- leszerelések miatt macerás, a sisak-hátizsák pedig a zsák használatát csökkenti. Egyelőre felraktam a sisakra, a hátsó lámpa meg a hátizsák hálós zsebéből fog kipislogni:
Bringára szerelve
Végül az első körök mégis bringára szerelve zajlottak. Az akkut a rajta levő gumipánttal a kulacstartó helyére kötöztem - még egy érv a kulacs ellen. Innen a szetben talált Y-kábel és a lámpicsok saját madzagjaival szépen bedrótoztam a bringát. Szerelési idő cirka három perc - szóval nem nagy macera.
Városi közlekedésre az első lámpa (MJ-872) legkisebb fénnyel tökéletesen elegendő. Valamint picit lefelé bólintottam - ez amolyan reflex nálam, szerintem minden bringás tudja milyen az amikor párezer lumennel nyomják pofán a sötétben. Nomeg, szeretem látni mit érdemes kikerülni az úton.
A hátsó lámpát (MJ-818) általában folyamatos világításra állítom. Ennek oka egyrészt az hogy azt hiszem az StVÖ (a Kresz itteni tesója) szintén nem szíveli a villogást - de a fő ok, hogy brutális fénye van, ne villogjak már az ótosok képébe.
A hátsó lámpa egyébként háromféleképp tud világítani: folyamatos, villogó, és váltott villogó, amikor a középső led és a körbe elhelyezett 9 kisebb felváltva villog. A kapcsoló pedig a lámpa kerületén elhelyezkedő gyűrű. Tetszik.
De a lényeg az erdő. Hátsó lámpa kikapcs (ez jót tesz az akku üzemidejének), és
egyes állás (legkisebb fényerő)
Nem sok. Jól forgatva (értsd le-fel a kormányon) széles erdészeti utakra, ismerős terepen nem túl tempósan - amolyan tekerjünk haza üzemmódban - megfelelő.
Kettes fokozat, félfényerő:
Na, ez komoly ugrás. Szépen terít, tempósabb haladást is támogat, enyhe lejtőn, széles ösvényeken tökéletes.
Őszintén megmondom, a háromnegyedes fokozatot nem sokat használtam eddig, mivel általában a széles főcsapásról elágazó egynyomosokat szeretem, amelyeken biztos ami biztos, felcsapom maxra a hangerőt.
Amit még kiemelnék, az a nagyon szép, egyenletes fény.
Az erős középpel rendelkező lámpák nagyon jók aszfaltra, ahol nem kell folyamatosan kormányt rángatni a terep miatt, valamint a szűk szórás miatt a szembe jövőket sem zavarja. Erdőben azonban pontosan az ellenkezője kell: vaksötétben csalinkázó egynyomos esetén nem árt tudni hol vannak a fák, s a szórt fényben kevésbé problémás hogy a kormány folyamatosan ide-oda forog.
Tapasztalt éjjeli baglyok azt tanácsolják, hogy két lámpa legyen: egy a kormányra teríteni, és a sisakra egy erős szúrófény ami a fej mozgását követi.
Sisakon
Nos, ez trükkös. Alapvetően nem sisakra találták ki. Ha mázlid van akkor találsz a sisakodon két lyukat amin a rögzítő gumit átfűzve pont jó helyre világít. Nekem nincs szerencsém. Szóval marad a kormányon - addig legalábbis amíg ki nem találok valami megoldást.
Akku
Itt jelentkezik a két lámpa hátránya. A hátsó lámpa brutális fénye eszi az akkut. Reggeli munkába menet (fél óra) és egy esti kétórás csapatás után igencsak aggódva tekertem hazafelé a csurom vörösen világító akkujelzővel. Azért kibírta. És az is igaz hogy két óra sötétben tekergés szerintem elegendő, mert
a nájtrájd egy kissé kimerítő játék. Jobban tolod a gépet, nem látod előre hogy hol kell váltani, és jobban kell figyelni. Cserébe - hogy a címben szereplő Terry Pratchett gondolatait igazoljuk:
mivel nem látsz mindent, nem izgatod magad olyan apróságok miatt mint lejtő meredeksége, és elszórt kövek. Csak átmész rajtuk, és másnap a nappal fényében csodálkozol rá: húbazmeg, itt átmentem? Na, gyerünk megint!
Mivel évek óta tervezem a vásárt, volt időm körbenézni. S az ár-érték arány mindig a Magicshine lámpákat hozta ki. Mert biztos jó a Lupine, de nehogymár a lámpa többe kerüljön mint a bringa...
Egy esős kora délután, mikor épp Pesten jártam, besétáltam az alpinbájkhoz a kinézett Magicshine 880-asért:
- Heló, érdekelne az emjé nyolcnyolcvanas.
- A bagoly?
- Igen, az.
- Hát, az nincs, nem is lesz, meg nem is ajánlom.
- Hmmm. És miért?
- Mert a 872-es fénye egyenletesebb, és annyival nem gyengébb. - kis csekkolás után jött a következő kérdésem:
- És valamilyen hátsó lámpa?
- Hát, van ez most szettben akcióban.
- Ámen. Azért csapjunk hozzá egy méteres hosszabbítót is, ki tudja...
Első benyomások
Szobában borzalmasan erős fénye van. A hátsó lámpának is. A masszív alu házak amikben a ledek lapulnak elég határozott nem gagyi érzetet adnak a cuccnak - erről többet egy év múlva tudok mondani.
Kezelés
Az MJ-872 két gombot kapott, ezek a fényerő le-fel kapcsolgatására valók. Az aranyos hogy nulláról indulva az alsó gomb hatására a lámpás a leggyengébb, a felső gombra pedig max fényerőn indul. Akkura csatlakoztatva felvillan (látod hogy működik), és a gombok alatt levő többszínű led az akku állapotáról ad infót: zöld, kék, sárga, piros - ez utóbbi esetében húzzál bele...
A nagy kérdés: hova tegyem?
Kormány-nyereg kombó a fel- leszerelések miatt macerás, a sisak-hátizsák pedig a zsák használatát csökkenti. Egyelőre felraktam a sisakra, a hátsó lámpa meg a hátizsák hálós zsebéből fog kipislogni:
Bringára szerelve
Végül az első körök mégis bringára szerelve zajlottak. Az akkut a rajta levő gumipánttal a kulacstartó helyére kötöztem - még egy érv a kulacs ellen. Innen a szetben talált Y-kábel és a lámpicsok saját madzagjaival szépen bedrótoztam a bringát. Szerelési idő cirka három perc - szóval nem nagy macera.
Városi közlekedésre az első lámpa (MJ-872) legkisebb fénnyel tökéletesen elegendő. Valamint picit lefelé bólintottam - ez amolyan reflex nálam, szerintem minden bringás tudja milyen az amikor párezer lumennel nyomják pofán a sötétben. Nomeg, szeretem látni mit érdemes kikerülni az úton.
A hátsó lámpát (MJ-818) általában folyamatos világításra állítom. Ennek oka egyrészt az hogy azt hiszem az StVÖ (a Kresz itteni tesója) szintén nem szíveli a villogást - de a fő ok, hogy brutális fénye van, ne villogjak már az ótosok képébe.
A hátsó lámpa egyébként háromféleképp tud világítani: folyamatos, villogó, és váltott villogó, amikor a középső led és a körbe elhelyezett 9 kisebb felváltva villog. A kapcsoló pedig a lámpa kerületén elhelyezkedő gyűrű. Tetszik.
De a lényeg az erdő. Hátsó lámpa kikapcs (ez jót tesz az akku üzemidejének), és
egyes állás (legkisebb fényerő)
Nem sok. Jól forgatva (értsd le-fel a kormányon) széles erdészeti utakra, ismerős terepen nem túl tempósan - amolyan tekerjünk haza üzemmódban - megfelelő.
Kettes fokozat, félfényerő:
Na, ez komoly ugrás. Szépen terít, tempósabb haladást is támogat, enyhe lejtőn, széles ösvényeken tökéletes.
Őszintén megmondom, a háromnegyedes fokozatot nem sokat használtam eddig, mivel általában a széles főcsapásról elágazó egynyomosokat szeretem, amelyeken biztos ami biztos, felcsapom maxra a hangerőt.
 |
| Hermannskogel - pár éve ez volt nekem a felső szint lejtőzésben |
Amit még kiemelnék, az a nagyon szép, egyenletes fény.
Az erős középpel rendelkező lámpák nagyon jók aszfaltra, ahol nem kell folyamatosan kormányt rángatni a terep miatt, valamint a szűk szórás miatt a szembe jövőket sem zavarja. Erdőben azonban pontosan az ellenkezője kell: vaksötétben csalinkázó egynyomos esetén nem árt tudni hol vannak a fák, s a szórt fényben kevésbé problémás hogy a kormány folyamatosan ide-oda forog.
Tapasztalt éjjeli baglyok azt tanácsolják, hogy két lámpa legyen: egy a kormányra teríteni, és a sisakra egy erős szúrófény ami a fej mozgását követi.
Sisakon
Nos, ez trükkös. Alapvetően nem sisakra találták ki. Ha mázlid van akkor találsz a sisakodon két lyukat amin a rögzítő gumit átfűzve pont jó helyre világít. Nekem nincs szerencsém. Szóval marad a kormányon - addig legalábbis amíg ki nem találok valami megoldást.
Akku
Itt jelentkezik a két lámpa hátránya. A hátsó lámpa brutális fénye eszi az akkut. Reggeli munkába menet (fél óra) és egy esti kétórás csapatás után igencsak aggódva tekertem hazafelé a csurom vörösen világító akkujelzővel. Azért kibírta. És az is igaz hogy két óra sötétben tekergés szerintem elegendő, mert
a nájtrájd egy kissé kimerítő játék. Jobban tolod a gépet, nem látod előre hogy hol kell váltani, és jobban kell figyelni. Cserébe - hogy a címben szereplő Terry Pratchett gondolatait igazoljuk:
mivel nem látsz mindent, nem izgatod magad olyan apróságok miatt mint lejtő meredeksége, és elszórt kövek. Csak átmész rajtuk, és másnap a nappal fényében csodálkozol rá: húbazmeg, itt átmentem? Na, gyerünk megint!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése