Hajtásfelújítás - 3. menet
Gurul a gyógyszer, ki tudja hol áll meg...
Jó dolog az 1x10, de lehet hogy túlságosan. Azt mondják jóból is megárt a kevés. Szóval az a nyomorult sikertelen Kékesmászás szíven ütött. Mert rendben van hogy túraklubot játszottunk, de hogy rámzárják az itatót... az azért mégiscsak basztatja az ember önbecsülését.
Természetesen ez csak szép csöndben húzódik a háttérben, miközben a nagy sivár télből kikandikáló napos délutánokat használom ki - ocsmány opportunista módon. Azért úgy fest erősödtem az egytányérral, s ez akár meg is nyugtathatna. De nem.
S miközben kinn ömlik a hó és azon sírok hogy Pierre eleje még mindig kehes - pedig milyen jó lenne megjáratni a hóban -, olyan dolgok ugranak elém mint egy Race Face Evolve hajtás 55%-nyi juróért, ráadásul középcsapágyat is mellékelnek.
Mivel Sala már tavaly mondta hogy igazából az egész hajtókart csapágyastul ki kellett volna cserélni, hamar szívembe lopta magát a kicsike; annyira hogy gondolkodni sem tudtam. Van ez így. Aztán később jött a józanodás, hogy ez mibe is kerül. Na jó, önmagában nem sokba, sőt; de... kell hozzá egy kétfokozatú első váltó. Meg egy balkezes váltótekertyű. S nézzenek oda, hát nem itt kelleti magát egy Race Face Turbine kormányszár szintén marha olcsón? Az élet tele van csábításokkal, hülye aki ellenáll.
S ha már rövidebb kormányszár, akkor kicsit szélesebb kormány kéne. De hát van nekem ilyen! Csapott homlokon a felismerés. Gyorsan előrántottam az Eastont, és ezzel a halom vassal (műanyaggal) elbaktattam a szervízbe.
S innen jöttek a problémák. Mert az egy dolog hogy fejembe vettem ha már itt élek, támogatom a helyi iparosokat. De a helyi iparos helyből nem nyúl a telóhoz, hanem elküldi Németországba a hivatalos Rock Shox szervízbe. Mert akkor lesz rá fél év garancia. Okés, de mibe fog ez fájni? Hát, a szervizelés olyan 80-120 juró, a többit meglátjuk. Ejha... egyszer ezt is ki kell próbálni, menjen. Azért szóljanak vissza hogy mennyi lesz az annyi.
Aztán teltek a hetek. Úgy négy hét várakozás után kiballagtam a szervízbe: gyerekek, mi van a villával?
Kiderült még nincs hír, de felvilágosítottak hogy nem kapkodnak odakinn. Jó, de azért tényleg szeretném tudni mennyi lesz a vége, mert ha drága az nem jó. Na, másnapra visszahívtak: új alkatrész, csere, szervíz, gari háromszáz juró. Mondom figyelj haver, háromötvenért 2015-ös Rebát veszek és itt lesz három napon belül, ne vicceljünk már egymással.
Végül abban maradtunk hogy hozzá ne merjenek nyúlni a friccek, pótalkatrésszel küldjék vissza, itt helyben megoldjuk okosba. De akkor nem lesz gari. Hát azt pont leszarom. Fél év alatt csak nem lesz baja. Így hétfőn visszaért a cucc, kedd estére kész is lett.
Szóval ha nekifutnak, értenek itt helyben is a telóhoz; a faszomért nem lehet ezt az elején megmondani?
Összességében elég drága kör lett. Szóval tanulság: amit lehet azt házilag szervizelem, és évente egyszer nagygenerálra beadom. És ha nagy a gond azt okosba kell, hivatalos szerviz nélkül. Vagy Magyarországon. Vonatjeggyel, utazással együtt olcsóbban jövök ki...
De tegyük túl magunkat a mocskos anyagiakon, nézzük az újításokat és az eredményt
Amint a képeken látszik, gyanúsan sok lett a kábel. Bizony. Elöl dupla tányér, vállról indítható telólokkolás:
Persze a rakéta fordítva működik, legalábbis a piktogram szerint. A lock az a nyitva. Tökmindegy, majd ráfestek egy szmájlit hogy "ez a fasza állás".
Így ma rövidre vettem a munkaidőt, és nekivágtam az erdőnek.
Az új hajtásnak, zsírzásoknak, hátsó sornak, láncnak köszönhetően brutál jó érzés hajtani. Szóval a középcsapágyat érdemes rendszeresen nézetni, szervizeltetni, cserélni. A régi szar csapágy annyira fogott vissza, hogy most a nagyobb tányérral ugyanúgy elcsalinkáztam mindenhol.
Nade, merülhet fel jogosan a kérdés, akkor minek a dupla tányér? Nos, azért jól esett amikor tizenegykét százalékos gyökereken kellett felfelé haladni. Vagy a túra végén mikor már cafatokban voltak az izmaim, kicsit lazára lehetett váltani.
A kormány pedig... az az igazi otthon vagyok érzés. Ha valaki igazán élvezni akarja a bringázást, rövidítsen stucnit, és szélesítsen kormányt. Azt nem mondom hogy annyira a bringa fölött vagyok mint Steve Peat, de hasonló. Na jó, én egy kicsikét lassabb vagyok.
A rövidítés-szélesítés azonban hátránnyal is jár - mindennek ára van. Felfelé elég ideges lett a gép, és ehhez a mókuskerék jellegű hajtás sem ad támogatást. Sebaj, ezt majd némi súlypontgyakorlással megoldom. A lényeg úgyis a lefelé. Ami hihetetlen jó lett. A karbon nem tudom mennyit ad hozzá, mert a régit sem éreztem flexibilisnek, de ez merev.
Telólokkolás: ezt korábban úri huncutságnak tartottam, de pár óra alatt kiderült - nem olyan nagy marhaság ez. Főleg akkor, ha a lejtőre rázúdulva észleli az ember: hopp, elmaradt a visszakapcs.
Összegzés: nem olcsó a szervizelés. Sem itt, sem Magyarországon. És ahogy mások okosan megállapították, minél komolyabb géped van, annál többet kell ráfordítani. De hogy megéri-e, az gondolom nem kérdés.
Jó dolog az 1x10, de lehet hogy túlságosan. Azt mondják jóból is megárt a kevés. Szóval az a nyomorult sikertelen Kékesmászás szíven ütött. Mert rendben van hogy túraklubot játszottunk, de hogy rámzárják az itatót... az azért mégiscsak basztatja az ember önbecsülését.
Természetesen ez csak szép csöndben húzódik a háttérben, miközben a nagy sivár télből kikandikáló napos délutánokat használom ki - ocsmány opportunista módon. Azért úgy fest erősödtem az egytányérral, s ez akár meg is nyugtathatna. De nem.
S miközben kinn ömlik a hó és azon sírok hogy Pierre eleje még mindig kehes - pedig milyen jó lenne megjáratni a hóban -, olyan dolgok ugranak elém mint egy Race Face Evolve hajtás 55%-nyi juróért, ráadásul középcsapágyat is mellékelnek.
Mivel Sala már tavaly mondta hogy igazából az egész hajtókart csapágyastul ki kellett volna cserélni, hamar szívembe lopta magát a kicsike; annyira hogy gondolkodni sem tudtam. Van ez így. Aztán később jött a józanodás, hogy ez mibe is kerül. Na jó, önmagában nem sokba, sőt; de... kell hozzá egy kétfokozatú első váltó. Meg egy balkezes váltótekertyű. S nézzenek oda, hát nem itt kelleti magát egy Race Face Turbine kormányszár szintén marha olcsón? Az élet tele van csábításokkal, hülye aki ellenáll.
S ha már rövidebb kormányszár, akkor kicsit szélesebb kormány kéne. De hát van nekem ilyen! Csapott homlokon a felismerés. Gyorsan előrántottam az Eastont, és ezzel a halom vassal (műanyaggal) elbaktattam a szervízbe.
S innen jöttek a problémák. Mert az egy dolog hogy fejembe vettem ha már itt élek, támogatom a helyi iparosokat. De a helyi iparos helyből nem nyúl a telóhoz, hanem elküldi Németországba a hivatalos Rock Shox szervízbe. Mert akkor lesz rá fél év garancia. Okés, de mibe fog ez fájni? Hát, a szervizelés olyan 80-120 juró, a többit meglátjuk. Ejha... egyszer ezt is ki kell próbálni, menjen. Azért szóljanak vissza hogy mennyi lesz az annyi.
Aztán teltek a hetek. Úgy négy hét várakozás után kiballagtam a szervízbe: gyerekek, mi van a villával?
Kiderült még nincs hír, de felvilágosítottak hogy nem kapkodnak odakinn. Jó, de azért tényleg szeretném tudni mennyi lesz a vége, mert ha drága az nem jó. Na, másnapra visszahívtak: új alkatrész, csere, szervíz, gari háromszáz juró. Mondom figyelj haver, háromötvenért 2015-ös Rebát veszek és itt lesz három napon belül, ne vicceljünk már egymással.
Végül abban maradtunk hogy hozzá ne merjenek nyúlni a friccek, pótalkatrésszel küldjék vissza, itt helyben megoldjuk okosba. De akkor nem lesz gari. Hát azt pont leszarom. Fél év alatt csak nem lesz baja. Így hétfőn visszaért a cucc, kedd estére kész is lett.
Szóval ha nekifutnak, értenek itt helyben is a telóhoz; a faszomért nem lehet ezt az elején megmondani?
Összességében elég drága kör lett. Szóval tanulság: amit lehet azt házilag szervizelem, és évente egyszer nagygenerálra beadom. És ha nagy a gond azt okosba kell, hivatalos szerviz nélkül. Vagy Magyarországon. Vonatjeggyel, utazással együtt olcsóbban jövök ki...
De tegyük túl magunkat a mocskos anyagiakon, nézzük az újításokat és az eredményt
Amint a képeken látszik, gyanúsan sok lett a kábel. Bizony. Elöl dupla tányér, vállról indítható telólokkolás:
Persze a rakéta fordítva működik, legalábbis a piktogram szerint. A lock az a nyitva. Tökmindegy, majd ráfestek egy szmájlit hogy "ez a fasza állás".
Így ma rövidre vettem a munkaidőt, és nekivágtam az erdőnek.
Az új hajtásnak, zsírzásoknak, hátsó sornak, láncnak köszönhetően brutál jó érzés hajtani. Szóval a középcsapágyat érdemes rendszeresen nézetni, szervizeltetni, cserélni. A régi szar csapágy annyira fogott vissza, hogy most a nagyobb tányérral ugyanúgy elcsalinkáztam mindenhol.
Nade, merülhet fel jogosan a kérdés, akkor minek a dupla tányér? Nos, azért jól esett amikor tizenegykét százalékos gyökereken kellett felfelé haladni. Vagy a túra végén mikor már cafatokban voltak az izmaim, kicsit lazára lehetett váltani.
A kormány pedig... az az igazi otthon vagyok érzés. Ha valaki igazán élvezni akarja a bringázást, rövidítsen stucnit, és szélesítsen kormányt. Azt nem mondom hogy annyira a bringa fölött vagyok mint Steve Peat, de hasonló. Na jó, én egy kicsikét lassabb vagyok.
 |
| Steve Peat, Leogang, 2014 |
A rövidítés-szélesítés azonban hátránnyal is jár - mindennek ára van. Felfelé elég ideges lett a gép, és ehhez a mókuskerék jellegű hajtás sem ad támogatást. Sebaj, ezt majd némi súlypontgyakorlással megoldom. A lényeg úgyis a lefelé. Ami hihetetlen jó lett. A karbon nem tudom mennyit ad hozzá, mert a régit sem éreztem flexibilisnek, de ez merev.
Telólokkolás: ezt korábban úri huncutságnak tartottam, de pár óra alatt kiderült - nem olyan nagy marhaság ez. Főleg akkor, ha a lejtőre rázúdulva észleli az ember: hopp, elmaradt a visszakapcs.
Összegzés: nem olcsó a szervizelés. Sem itt, sem Magyarországon. És ahogy mások okosan megállapították, minél komolyabb géped van, annál többet kell ráfordítani. De hogy megéri-e, az gondolom nem kérdés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése