Soggy Bottom Boy
A hétvége kirándulással kezdődött. Amint a mellékelt ábra mutatja, a munka utáni erdőben hazatekeréseknek egyelőre nincs sok értelmük:
A Hermannskogel felé vezető utak hol vékony jégréteggel, hol tökig érő hóval vannak fedve, s a csapat bringás nem igazán értette a "Viel Spaß" jótanácsot, amikor nekivágtak a kilátóhoz vezető - szárazon is kihívás - kaptatónak.
Ott, a hóhatárnál le is szálltak - de legalább megpróbálták. Lefelé a Grüß-di-a-Gott-Wirt felé vezető jó kis egynyomoson jöttek le, amire fotógéppel rákészültem; de csak azt illusztrálták, hogyan NE haladjunk lefelé:
1. Pedál nemhogy nincs vízszintben, de az ívben a belső láb van lefelé.
2. A delikvens ücsörög a nyeregben.
3. Kar szinte mereven nyújtva van.
 |
| A kép illusztráció - mi a franc egyéb lenne? Talán követendő ellenpélda... |
Így vasárnap ebéd után felkerekedtem, hogy megismételjem a legutóbbi túrát. Most jobban ment, mert nem volt olyan hideg, ellenben Kaltenleutgeben felső határában elkezdett szemerkélni az eső, ami a Sulzer Höhénél már csendes áztatóba fordult. Itt eldöntöttem hogy az előre menekülés a legjobb, s jól számítottam: Hochroterdnél már egy csepp eső sem volt, azonban alulról prosztatáig eláztam, derekasan rászolgálva a címben szereplő névre.
Elegem is lett a dologból, s mivel Purkersdorfnál pont elkaptam az óránkénti vonatot, hazavonatoztam. Itthon pedig már csak annyi dolgom volt, hogy elkészítsem a "posztrájd séket", és a fürdőkádban elkortyolgassam:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése