Bringavásárlás
Ez is elérkezett. Nyárra megérett a gondolat, miszerint a jó öreg Demát már nem érdemes tovább tuningolni.
Alapvetően jó vétel volt a Passo. A váz egy év múlva nagyot változott (sajna rossz irányba), így a későbbi modelleket hiába tolták meg tárcsafékkel, messze nem olyan faszák. Jóval többet kapott a börzsönyi lejtőkön mint amire papírja volt, s amikor a gazdája is eleget edzett, odavert pár messze jobb gépet a versenyeken; szóval masszív, megbízható alapanyag.
Ahogy lenni szokott, először a gagyi Alhonga fékek estek le róla (az Avid Single Digit hetesek a mai napig kiválóak), aztán szép lassan a kerekek, agyak, a hajtás, Acera Sram X.9-re, nomeg a szinte semmit sem mozgó Zoom teló egy alap levegős Torára. Hat év alatt a célirányos ruhavásárlásokkal együtt egy korrekt használt autó árát benyelte a gép, s mára az anyja sem ismerne rá. Pláne hogy estem-keltem vele, így a fényezés is sok helyen eltűnt róla. A következő tuninglépés a kerekek tárcsafékesítése lenne, ami már akkora összeg hogy nem éri meg. Szóval, új bringa.
S akkor merjünk nagyot álmodni. Bevallom férfiasan, a Mátra Maraton nagy rázatóit már nem bírom hátsóval, nomeg idén Chamonixban is szívesebben erdőztem volna az aszfalt helyett, így össztelós. Egyelőre 120-150mm. Elég az, öreg vagyok Steve Peatnek...
A kiindulópont a már kipróbált Trek EX7. Akciósan is aranyárban van, így mint nagyon messzi álomként lett meghatározva. Kollégám pedig heti szinten öntötte rám a linkeket Trek, Ghost, Giant témakörben. Merida kizárva. Valószínűleg nem rosszak, de mivel Magyarországon a csapból is ezek folynak így kihagyom (ez ilyen egyéni faszság mint a gripshift, mert mocskosul irritál a kvarcjátékszerű váltás; nem érdemes vele vitatkozni). Így jár aki MBUK-t olvas bikkmag helyett - a két impresszum közti különbség is megér egy zongoraszonátát, de most hagyjuk.
Felhasználás? Ne legyen lassú mert maratonozni és felfele menni is jó dolog, de ha bírja az előtolást az se baj. Mert versenyből van három-négy évente, az év meg kicsivel több napból áll. Ráadásul meg, ha már közelebb költöztem az Alpokhoz, csak meg kéne nézni...
A kerékméreten nem volt vita. Gyanúsan túl nagy a hájp a 29 körül, a 650B-t meg csak az idén kezdték el állat módjára tolni a marketingesek. Majd ha olyan fasza leszek hogy ezen múlik a Master7 korosztályban az első helyem - na majd akkor. Addig jó lesz a hagyományos mosópor.
Az őszi akciók jól jönnek, s a hosszadalmas netbújásból le lehet szűrni:
- a rendelkezésre álló összegért bizony nehéz jó gépet találni (OK, a "jó" fogalma relatív, tulajdonképpen az olyan álmok mint 15QR, Fox CTD a ködös távoli jövőbe lettek tolva);
- igazából nincs nagy választék, mert hiába találsz optimális bringát, nem biztos hogy lesz a méretedben;
- sőt, ha véletlenül találsz, akkor a boltban azzal kezdik hogy várjál megnézem a készletet (értsd: kurvára nem fogod megtapizni), aztán kiderül hogy ó, hát az régóta nincs meg. Ekkor az ember csak illedelmesen lenyeli a bazmeg, nem kéne effötöt nyomni a boltod honlapján? típusú megjegyzést. S akkor ne térjünk rá a netbolt kontra valós bolt vitára.
S most tegye a szőrös szívére a kezét aki képes csupán súlyadatok és technikai részletek alapján bringát venni. Naugye. Egyrészt mert az alkatrészek pár év alatt úgyis cserére kerülnek. Másrészt egy nőnél sem az az első szempont hogy milyen takarékos vagy hogy szépen varrja-e el a nadrág szárát... Szóval ilyen ezoterikus okokból kiesett péel a Radon, amely ár-érték arányban szinte verhetetlen, de valamiért nem. Ez van.
Egy szép táblázatba beöntöttem öt-hat gép adatait, majd elkezdtem színezni a fakkokat. Ez elég hamar megmutatta hogy felszerelés tárgyában hol vannak a hangsúlyok. Nem nagy felismerés, de adott árkategóriában nincsenek csodák. Max ha valami durva akciót fog ki az ember; s ehhez nem is kell oly nagy mázli. Ezen túl azért kisebb, megbízható márkákkal jobban járhat az ember. Így került a Trek EX5 egyre kijjebb (kicsit túl vannak árazva, s az sem növeli a bizalmat hogy a 2013-as modellekre írt vázon belüli kábelvezetést a fotókon nem látom, ráadásul a súlyadatokat is eléggé eufémizált dumával ütik el), s került a képbe a Lapierre (X-Control, alap Zesty), Kelly's (elvileg elég széles választék van akciósból), Ghost (Lector, AMR+). Ebből a Kelly's az, amiről az égvilágon semmit sem lehet elérni a neten azon kívül hogy egy éve elég durva induló ára volt, így csak abban bízhattam hogy a szlovák bringaipar már bizonyított a Demával.
Majd bebattyogtam a helyi bájksztórba, megtekinteni. A Lapierre gépekről már sok jót olvastam, de mikor az ember ott áll egy félárra tolt Zesty 514-es előtt, akkor egy könnycsepp elmorzsolása mellett megmozdul benne hogy ezért megérné egy hónapig a küszöböt rágni és lehajtott fejjel bólogatni a karácsony és holmi csekkek emlegetése közben. De enyhíti a gyászt az X-Control, aminek a hátsó rugóját nem dicsérték halálra, de összességében korrekt bringának tűnik. A srác rögtön kizavart vele a bolt elé, ahol mintegy tíz percig bolondoztam. Aztán ráültetett a félig karbon Ghost Lectorra is, csak hogy érezzem a törődést.
A következő napon Budapestet jártam végig: előjött az F5-ös história, meg hogy mi már nem nagyon foglalkozunk fullival. Mindezek mellett kaptam jó ajánlatokat is, de mivel Bp messze van Bécsből a komolyabb túráshoz, s az aktus során a Kelly's gépek is kiestek a pikszisből, végül maradt az osztrák bájksztór. Ahol durván nagyobb akciók vannak mint a cég magyar részén. S az is nókomment, hogy alapból 200 juróval olcsóbb ugyanaz a gép...
Mivel a Pesten elvileg elérhető jelöltek kipottyantak, szinte egyetlen versenyzőként maradt az, ami első pillantásra megtetszett: Lapierre X-Control 310, 2012-es évjárat. Maraton gép, a hátsó tag sajna nem rögzíthető, de a 80/0 után 120/100mm valószínűleg elfogadható. És, nem utolsó szempont: gyönyörű.
A Zesty 514 meg majd pár év múlva...
Ja... és van egy eladó SLX hátsó váltó Deore váltókarokkal. Mert ugye ezeket tekerőlantra cserélem.
Alapvetően jó vétel volt a Passo. A váz egy év múlva nagyot változott (sajna rossz irányba), így a későbbi modelleket hiába tolták meg tárcsafékkel, messze nem olyan faszák. Jóval többet kapott a börzsönyi lejtőkön mint amire papírja volt, s amikor a gazdája is eleget edzett, odavert pár messze jobb gépet a versenyeken; szóval masszív, megbízható alapanyag.
Ahogy lenni szokott, először a gagyi Alhonga fékek estek le róla (az Avid Single Digit hetesek a mai napig kiválóak), aztán szép lassan a kerekek, agyak, a hajtás, Acera Sram X.9-re, nomeg a szinte semmit sem mozgó Zoom teló egy alap levegős Torára. Hat év alatt a célirányos ruhavásárlásokkal együtt egy korrekt használt autó árát benyelte a gép, s mára az anyja sem ismerne rá. Pláne hogy estem-keltem vele, így a fényezés is sok helyen eltűnt róla. A következő tuninglépés a kerekek tárcsafékesítése lenne, ami már akkora összeg hogy nem éri meg. Szóval, új bringa.
 |
| 2011. |
S akkor merjünk nagyot álmodni. Bevallom férfiasan, a Mátra Maraton nagy rázatóit már nem bírom hátsóval, nomeg idén Chamonixban is szívesebben erdőztem volna az aszfalt helyett, így össztelós. Egyelőre 120-150mm. Elég az, öreg vagyok Steve Peatnek...
A kiindulópont a már kipróbált Trek EX7. Akciósan is aranyárban van, így mint nagyon messzi álomként lett meghatározva. Kollégám pedig heti szinten öntötte rám a linkeket Trek, Ghost, Giant témakörben. Merida kizárva. Valószínűleg nem rosszak, de mivel Magyarországon a csapból is ezek folynak így kihagyom (ez ilyen egyéni faszság mint a gripshift, mert mocskosul irritál a kvarcjátékszerű váltás; nem érdemes vele vitatkozni). Így jár aki MBUK-t olvas bikkmag helyett - a két impresszum közti különbség is megér egy zongoraszonátát, de most hagyjuk.
Felhasználás? Ne legyen lassú mert maratonozni és felfele menni is jó dolog, de ha bírja az előtolást az se baj. Mert versenyből van három-négy évente, az év meg kicsivel több napból áll. Ráadásul meg, ha már közelebb költöztem az Alpokhoz, csak meg kéne nézni...
A kerékméreten nem volt vita. Gyanúsan túl nagy a hájp a 29 körül, a 650B-t meg csak az idén kezdték el állat módjára tolni a marketingesek. Majd ha olyan fasza leszek hogy ezen múlik a Master7 korosztályban az első helyem - na majd akkor. Addig jó lesz a hagyományos mosópor.
Az őszi akciók jól jönnek, s a hosszadalmas netbújásból le lehet szűrni:
- a rendelkezésre álló összegért bizony nehéz jó gépet találni (OK, a "jó" fogalma relatív, tulajdonképpen az olyan álmok mint 15QR, Fox CTD a ködös távoli jövőbe lettek tolva);
- igazából nincs nagy választék, mert hiába találsz optimális bringát, nem biztos hogy lesz a méretedben;
- sőt, ha véletlenül találsz, akkor a boltban azzal kezdik hogy várjál megnézem a készletet (értsd: kurvára nem fogod megtapizni), aztán kiderül hogy ó, hát az régóta nincs meg. Ekkor az ember csak illedelmesen lenyeli a bazmeg, nem kéne effötöt nyomni a boltod honlapján? típusú megjegyzést. S akkor ne térjünk rá a netbolt kontra valós bolt vitára.
S most tegye a szőrös szívére a kezét aki képes csupán súlyadatok és technikai részletek alapján bringát venni. Naugye. Egyrészt mert az alkatrészek pár év alatt úgyis cserére kerülnek. Másrészt egy nőnél sem az az első szempont hogy milyen takarékos vagy hogy szépen varrja-e el a nadrág szárát... Szóval ilyen ezoterikus okokból kiesett péel a Radon, amely ár-érték arányban szinte verhetetlen, de valamiért nem. Ez van.
Egy szép táblázatba beöntöttem öt-hat gép adatait, majd elkezdtem színezni a fakkokat. Ez elég hamar megmutatta hogy felszerelés tárgyában hol vannak a hangsúlyok. Nem nagy felismerés, de adott árkategóriában nincsenek csodák. Max ha valami durva akciót fog ki az ember; s ehhez nem is kell oly nagy mázli. Ezen túl azért kisebb, megbízható márkákkal jobban járhat az ember. Így került a Trek EX5 egyre kijjebb (kicsit túl vannak árazva, s az sem növeli a bizalmat hogy a 2013-as modellekre írt vázon belüli kábelvezetést a fotókon nem látom, ráadásul a súlyadatokat is eléggé eufémizált dumával ütik el), s került a képbe a Lapierre (X-Control, alap Zesty), Kelly's (elvileg elég széles választék van akciósból), Ghost (Lector, AMR+). Ebből a Kelly's az, amiről az égvilágon semmit sem lehet elérni a neten azon kívül hogy egy éve elég durva induló ára volt, így csak abban bízhattam hogy a szlovák bringaipar már bizonyított a Demával.
Majd bebattyogtam a helyi bájksztórba, megtekinteni. A Lapierre gépekről már sok jót olvastam, de mikor az ember ott áll egy félárra tolt Zesty 514-es előtt, akkor egy könnycsepp elmorzsolása mellett megmozdul benne hogy ezért megérné egy hónapig a küszöböt rágni és lehajtott fejjel bólogatni a karácsony és holmi csekkek emlegetése közben. De enyhíti a gyászt az X-Control, aminek a hátsó rugóját nem dicsérték halálra, de összességében korrekt bringának tűnik. A srác rögtön kizavart vele a bolt elé, ahol mintegy tíz percig bolondoztam. Aztán ráültetett a félig karbon Ghost Lectorra is, csak hogy érezzem a törődést.
A következő napon Budapestet jártam végig: előjött az F5-ös história, meg hogy mi már nem nagyon foglalkozunk fullival. Mindezek mellett kaptam jó ajánlatokat is, de mivel Bp messze van Bécsből a komolyabb túráshoz, s az aktus során a Kelly's gépek is kiestek a pikszisből, végül maradt az osztrák bájksztór. Ahol durván nagyobb akciók vannak mint a cég magyar részén. S az is nókomment, hogy alapból 200 juróval olcsóbb ugyanaz a gép...
Mivel a Pesten elvileg elérhető jelöltek kipottyantak, szinte egyetlen versenyzőként maradt az, ami első pillantásra megtetszett: Lapierre X-Control 310, 2012-es évjárat. Maraton gép, a hátsó tag sajna nem rögzíthető, de a 80/0 után 120/100mm valószínűleg elfogadható. És, nem utolsó szempont: gyönyörű.
A Zesty 514 meg majd pár év múlva...
Ja... és van egy eladó SLX hátsó váltó Deore váltókarokkal. Mert ugye ezeket tekerőlantra cserélem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése