Első verseny Rockyval a Mátrában

Mit is mondhatnék, egyik szemem sír, másik mosolyog.

Kezdjük azzal, hogy az év kissé sűrűre sikeredett, és a szükséges kilóméterek csak nem akartak összegyűlni. Ezért úgy gondoltam nem csapom szét magam mint tavaly, és jöjjön egy rövid távos sprint a Mátrában. Na meg ez lesz Rocky első versenye!

Mert hogy néhány hete bevittem a Magellan Crater-t a Probike-ba szervízre, és ott felvilágosítottak, hogy nekem már nem ez a bringa járja. Hiába a tárcsa meg a tora, így nem fogok fejlődni. És mikor elkezdtünk erről beszélgetni, bemutattak Rocky-nak, aki állítólag már kinézett engem... és itt éreztem, hogy elbuktam, engednem kell a nyomásnak :-)

Specialized Rockhopper, 19-es méret, Recon villa, pop-lock, Shimano SLX váltó, Avid Juicy Three fékek. Gyönyörű (ésnemzeti)narancssárga szín, éreztem, hogy ez a bringa nem fog velem szembe jönni egyhamar.

Súly: a Magellánhoz képest ( -2.5 kg) iszonyat könnyű vele elindulni, és felfelé is jobban megy. A Kiscelli úti emelkedő melletti ösvényen – forma ide vagy oda - egy 10-essel kevesebb a pulzusom mikor felérek. Hát ennyit számít a súly, és a jobb cuccok.

Kormányzás és úttartás: külön ki kell emeljem, hogy rövid a stucni, ezért nagyon fasza agresszív a kormányzás, ezt kifejezetten kerestem. Viszont a kerekek közti táv fél centivel hosszabb mint a Magellánon, tehát maga a bringa nem rövidebb, ezért stabil érzés.

Fékek: első hidraulikus fékes bringám, mit is mondhatnék. A Magellánon is tárcsák voltak, de ez valahogy jobban bólint, cseppett sem kell erőlködni a fékezéssel.

Váltó: eddig rendben, emelkedőn ropogva mindent megeszik, gond nélkül bevált. Majd meglássuk hosszú távon mit bír.

Villa: elsőre éreztem, hogy jobban és finomabban bólogat az eleje a bringának, és ez jó. Elég hamar megszoktam :-) Elvileg állítható, de nem próbáltam még, nincs rá szükség. Ez talán fölösleges volt. Mint ahogy a kormánylokktól sem vagyok elájulva.

Összességében mindenben “egy picit” jobb mint a Magellán tárcsával meg Torával együtt. És ez a néhány “pici” vezet oda, hogy sokkal jobban lehet küldeni a bringát. Abszolút megérte, hálás vagyok a Probikeosoknak hogy rábeszéltek. :-)

De vissza a napos reggeli Mátrába: rántotta, aztán beállás előtt high5-os ital fél liter, meg egy harapás energia csoki … nem akartam éhezni, sem sok folyadékot cipelni, csak egy 0.75-ös izó ital volt a vázon.

A rajt több szempontól is gyenge lett. Egyrészt halk volt a zene és a szpíker. Másrészt nagyon hátulról indultam, de ezt ekkor még nem tudtam. Harmadrészt nagyon is a pulzusra figyeltem, ezért eléggé álmosan kezdtem, ahogy kifordultunk a betonra. Sokan el is mentek mellettem, de éreztem, hogy lesz itt még nemulass. És az első hosszabb emelkedőn jött a vigyor. Gyakorlatilag sorban mentem el az emberek mellett, talán ha 2-3 arc előzőtt meg, mindenki mást otthagytam állva. A sok emelkedőzés megtette a hatását, a pulzus is rendben volt, haladtam.

Aztán jött a terep lejtő, és itt egy váratlan baki. A barna homokos meredek lemenetelen valahogy alám fordult az első kerék és már repültem is vagy 3 métert, ritmikus sportgimnasztikából tuti 9 felett. A bukfenc után mindkét kezemet fedezékben felhúzva néztem fel, vagy 10 bringás satuzva bólintott le előttem az egynyomoson és kérdezték rémülten hogy minden okés-e. Magam is meglepődtem, de minimális alkarhorzsolással megúsztam. Felkaptam Rockyt, lánc vissza a helyére, és már ültem is vissza. Vagy 100 méter lemenet után kezdett gyanús lenni az eleje. Hát teljesen kioldott az első kerék, csoda hogy nem esett ki. Rögzítés, visszaül, tovább. Kiértem egy sík szakaszra és gondoltam megnézem a nyerget, mert furcsa volt ülni rajta. Teljesen elgörbült a nyereg. Fasza, első veszteség. Innentől a középső harmadban mentálisan kissé visszafogottan mentem, plussz a nyereg is nagyon zavart. Sokszor nem éreztem rendesen a seggét a bringának, a gyors lejtőkön ez hátrány volt.

Apropó gyors lejtő. Az összes Mátra Maratonon zavart hogy a gyors hosszú lejtőkön sorban mennek el mellettem. Na ez Rocky-val sem változott, úgyhogy nálam van valami baj. Azok az arcok, akiket az emelkedőn állva hagytam, lefelé elmentek mellettem. Úgy hogy erre majd gyúrni kell.

Aztán jött a második szakasz, a Galyatető utáni rész, ami a középtávban is megvan. Itt vannak azok az emelkedők, amik rendre kifognak rajtam, és ez most sem változott meg. Habár az új bringával talán többet másztam, a legszemetebb emelkedők tetején bizony most is tolni kellett, tehát a technikás meredek felmeneteleket is edzenem kell. A verseny első felében még kizavartam a tolós embereket a nyomból, itt már kisebb volt az arcom.

Végén a lankásabb emelkedőn megint begyújtottam a rakétákat, és sorban mentem el mindenki mellett. A befutón az első mászást simán kitoltam, széles vigyor, majd jött a második nagy meredek. Na és itt belezavarodtam az új váltóba, meg a kormányon lévő poplock karok sűrűjébe, és nem váltottam vissza rendesen, ezért félúton elszáltam. Nagyon dühítő volt, mert a kakaó megvolt hozzá.

Az utolsó 100 méteren beálltam két arc mögé, és nyomtunk egy sprintet, sajna már nem tudtam őket befogni. Végeredmény 2:33. Célban lihegés nem sok, éhes sem voltam, kényelmes befutó lett belőle.

A mosoly az új bringának, és a jó erőnlétnek szól, a rövid távot simán hozom. A szomorkodás annak szól, hogy túlságosan beosztottam az erőmet, és egy csomó helyezés még bennem maradt. Most azt gondolom vagy 10 percet is tudtam volna hozni, ha:

• Rajtnál nem finomkodok hanem rögtön harapni kezdem a távot.
• Gyors lejtőn bátrabban kell tolni.
• Gyúrni kell a köves emelkedőzésre.

Jó volt a verseny, mint mindig. Talán egy kicsit sok az aszfalt a rövid távon, és sajnos nincs kékes. Rocky nagyon jól vizsgázott, szuper bringa. Mindenhol jól megy, abszolút fekszik, élveztem vele a mászást és a lejövetelt is. Egyedül a váltó/poplock karokat kéne megtanulni rendesen :-) Másnap pedig visszamentem a Probike-ba, és beruháztam egy új nyeregbe … természetesen könnyebb mint az eredeti, igaz olyan mintha egy deszkán ülnék.