Troppbergtől nyugatra

Eredetileg az lett volna, hogy "Go West" de a peccsobbojzt mindig is rühellettem. Szóval.
A másik hogy úgy fest a Troppberg komoly addiktummá növi ki magát, az utóbbi idők hétvégi túrái mind érintették. Ma sem történt másként...   

Figyelmeztetés: 

az imperialisták megtévesztése végett Bécs környékén megszámlálhatatlan Berggasse és Buchberg van. Ezek nem azonosak egymással.

Mivel a múlt héten Pierre hátsó váltója gallyra ment, így a hetet morfondírozással töltöttem. Ez természetesen nem oldott meg semmit, szóval reggel gyorsan lerántottam szegénykéről a hajtást és átraktam Dema Palkóra, akiből így elég korrekt kis bringa lett. Mivel Christian tegnap is bringázott én pedig még nem hevertem ki teljesen az évnyitó Königstetten-körömet (az mindig meglep hogy 35km síkvidék után 300m mászás milyen szinten tudja kiütni az embert), így laza túrát terveztünk. Okulván a múlt hétből, a kezdő felesleges mászást kiiktattuk, és megkerestük a purkersdorfi Berggassét. Így néz ki:

A kép közepén levő sárga táblákra az van írva hogy Jakobsweg, amit szeretünk. A szeretet továbbra is megmarad, ellenben combos mászást kell rendezni: először a temetőt megkerülve, majd fel a Ram-hegyre. Itt kicsit kavartunk, s egy erdészeti úton majdnem visszagurultunk az induló ponthoz - de végül meglett a csúcs (csak hallgatni kell a zöld jelzésre meg a táblákra), s onnan az erdei országút a Troppberg felé.

Semmi sem gátolhat hogy a rossz tapasztalatokat felhasználjuk. Így a Troppberg alatt nem a gyászos zöldet választottuk, hanem az erdészeti úton próbálkoztunk. Az azonban eléggé lejtett, így az első adandó ösvényen hegynek fordultunk. Nos, ezt megint felírhatjuk a tapasztalatok közé: a szekérút némi kaptató után egy cukorrépával felszórt tisztáson ért véget egy vadles tövében. Visszafordulni nem volt kedvünk, így felcaplattunk a nyiladékon a csúcs alatti szintútra,

 aztán pedig a kilátóhoz is:

Az igazság, hogy a Troppberg csúcsára vezet normálisabb megoldás, de valahogy mindig ezt csináljuk. Legközelebb megpróbálunk feltekerni, megígérem.

A lefelé azért más volt mint Pierre-el. Először is a kissé öregecske V-fékek miatt nem mertem elengedni a lejtőket, a másik aggodalmam a normál pedál volt. Ez utóbbi felesleges: nyár óta kifejezetten figyelek a lábra helyezett testsúlyra a lejtőkön. Szóval fékbetétcsere után Palkó újra régi megbízható fényében fog csillogni. Vagy valami ilyesmi.

A Troppbergről a térkép szerint kék, a valóságban főleg piros néha kék jelzés vezet a Rieger ház (illetve Rekawinkel) felé ahol lovak

 és némi kilátás található.

A Bécsi Erdő északnyugati pereme

A jelzés elhalad a ház mögött, majd a mező felső szélén halad tovább. Nos, aki jót akar az kicsit jobbra tartva (de nem a sárgán a Klosterruine felé, amellett balra) bemegy az erdőbe. Pöpec egynyomos mászás, majd hasonló zúzás lefelé. Ez a Heinratsberg.

A lejtő pár háznál ér véget, ahol tovább követve az utat, leértünk a műútra. Ez jobbra levezet az Irenentalon keresztül vissza Purkersdorf felé, vagy egyenesen egy erdészeti út még megmássza a völgy fölötti hegyet. Elvileg zöld jelzés, gyakorlatilag nincs. Érdemes még ezt a kis kitérőt behúzni.

Irenental a Buchbergről

Irenental

Irenental