NeMTB de hosszú: Gloggnitz - Sankt Pölten
A közösségi appok közül egyedül a strava-t használom. Azt sem kapcsolatépítésre mivel ezen a téren a hagyományos fésztufész híve vagyok. A strava azonban tök jó, mert a szegmenseket okosan válogatva (értsd: kiszórni a fölösleget) szépen nyomon követhetem a kedvenc emelkedőimen-lejtőimen a fejlődésemet. A felajánlott kihívásokat ignorálom, úgyse csinálom meg őket. Vesztemre pár hete Christian is rákapott az oldalra, így már - a korábban említett fésztufész hátrányaként - nehezebb kidumálni miért nem csinálom meg a bevállalt havi Big Rájdot. Mert bevállaltam: márciusban egyszer minimum 100km.
És itt jön a gond. Most ránéztem a kis táblázatomra, utoljára 2011 szeptemberében mentem egyhuzamban ennyit. Előtte meg a Gázlókon. Valamint 2007-ben kétszer. Összesen 8 alkalommal rövidke életem során. Huhh... azért jó hogy ezt utólag néztem meg...
A tervezés nehézkes volt, mivel Christian a Duna szigetet ajánlotta, de én valami országnézésre gondoltam. Végül mivel egyedül vágtam neki, kicsit nehezítettem, elimináltam a kiugrási lehetőséget: reggel elvonatozok Gloggnitzba a Rax lábához, és Sankt Pöltenben kibukkanok a hegyek közül. Az útvonal előnye a keresztmetszetben rejlik; a táv második fele laza gurulás.
Bringa terén annyi történt hogy nem Pierre-t vittem, hanem a csajom Julcsiját csórtam el az etapra. Azért mégse országútizzunk egy fullival...
Reggel fél hétre kimetróztam Meidlingre, felcsaptam a bringát és 8-kor leszálltam Gloggnitzban. Szélcsend, szikrázó napsütés. Nem kell több, irány Reichenau,
majd Hirschwangnál kibukkan a Schneeberg (Klosterwappen).
Az út szinte észrevétlenül húz felfelé. Ennek ellenére az első órában elég lassan haladtam mert lépten nyomon meg kellett állnom hogy a patakot fotózgassam.
 |
| Schwarza |
Ami még jó Kaiserbrunnban, hogy itt van egy hivatalos vadkempingező hely, valamint rengeteg túraút indul innen.
A szurdoknak Schwarzau im Gebirge közelében lesz vége, a Schwarza széles völgyben halad, majd egy jópofa elágazásban kezdődik a móka, ami a szintrazon a középső hupli.
Az út nem viccel, és a Kalte Kuhl után felkúszik a Rehbauerkogel 900m-es csúcsa alá:
A lejtő zárása vizuálisan húbazmeg kategória, mert a Torecker Kogel aljából (Mitterbach fölött) csodás kilátás van néhány 1500-as csúcsra. Amúgy a lejtő felénél lesz egy markáns elágazás Hofamt felé. Ha nem érdekel a kilátás, akkor zúzz le azon, megspórolsz egy kerülőt. És ahogy elnéztem, nem rossz az az út sem...
A tájról most nincs fotó - a mobil szenzora nem bírja áthidalni a kontrasztkülönbséget. A filmre készített verziót még laborálni kell, és akkor derül ki hogy eltaláltam-e az expozíciót.
[update 2016-04-02]...megjött, itt van:
A nemes cél érdekében (hogy meglegyen a százas) egy kitérőt tettem Sankt Aegyd am Neuwalde felé, amely falucska szerintem hanyagolható - hacsak nem mész tovább Mariazellbe.
Innen terveim szerint laza gurulás jött volna, de ugye ha felfelé nem éreztem az emelkedőt, akkor az lefelé se lesz számottevő, ráadásul amint befordultam a Traisen széles folyóvölgyébe úgy megcsapott a pofaszél mint még soha. Óbazeg ha ez így marad, nagyon szar lesz ez az ötven kilométer, gondoltam. És igen, szar volt. Azért leküzdöttem, bár Sankt Pöltenben még a parton futkározó nyugdíjasok is megelőztek.
De addig is, a táj kellemes, még ha nem is vetekszik az etap első felével. Nyáron, szélcsendben kiváló beszélgetős-lazulós tekergés a végig elsőrangúan jelölt bringaúton. S mint a kép mutatja itt van vonat is (óránként), szóval ha unod, egyszerűen bevonatozol Sankt Pöltenbe. De, ezért a részért nem érdemes idejönni. Nagyjából bármelyik folyóvölgy így néz ki Ausztriában.
Jaigen, Lilienfeld kastélya. Nem rossz látvány:
Végül, némi küzdés árán, negyed négyre beértem Sankt Pöltenbe. Jegyvétel, vonat két percen belül, majd huszonöt perc és leszálltam Meidlingben. S, mivel a bevezetőben említett fogyatékosságom folyományaképp fészbúkom sincs, így itt osztom meg hogy a jól végzett nap jutalmaként mit tömtem magamba:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése