Welterbesteig 2

der Steig {Pl. Steige}     keskeny meredek út

Wachau szép hely, így egy szabad őszi hétvégén felkerekedtem. A dolog kulcsa egy bő 180km hosszú túraútvonal 14 etapra osztva. Na, de nem vagyok teljesen hülye (bár ha olvasod a blogot erről nem így vélekedsz), egyrészt nem egyszerre kell ezt megoldani, másrészt - tanulván a tavalyi nehézségekből - előbb gyalogosan szándékoztam felderíteni a terepet.

Szóval bepakoltam a zsákba a fotógépet az összes objektívvel, rákötöztem az állványt és hajrá.

Maga a túraútvonal egyrészt - nevéből adódóan (Világörökség-ösvény) - érinti a Wachau minden fontos pontját, másrészt az egyes etapok a dunaparti falvakból indulnak, és oda is érkeznek. Ez megkönnyíti a teljes útvonal bejárását: akár egy-egy napot rászánva is körbe lehet járni.

Bécsből Krems egy óra vonatozás, ahonnan még röpke húsz perc míg a busz elér Weißenkirchenbe. S hogy miért Fehértemplom, az az alábbi képre tekintve kiderül:

Ott, a nagy torony tövében van egy pici, ami valószínűleg az első templom maradéka. Az időjárás roppant kegyes volt, a késő őszi napfényben fürdő szőlődombokat látva már cseppet sem bántam hogy a biciklit fotócuccra cseréltem.

A hivatalos ösvény a templomtól indul, de én egy kisebb kerülővel kapaszkodtam fel a hegyoldalban futó útra. A nyitóképen látható aszfaltcsík hamar alig látható meredek ösvénybe csapott, de csak addig míg hangulatos sziklagöbök után el nem értem a hangzatos Wachauer Höhenweg-nek nevezett erdészeti szintutat.

 Innentől semmi más dolgom nem volt, mint követni a promenádot, néha felkapaszkodni az útmenti sziklákra, magaslesekre, hegyoldalba egy kis kilátásért. Mert bizony szép ez az út, de sajna nem sok Dunát lehet róla látni.

S mivel ez egy elég hosszú etap, talán érdemesebb bringával megküldeni mint az alább látható kollégák - még ha a faluból történő felmenet során a bringa tolása sem számít szégyennek.

Innen nem látszik, de nyugdíjasok...

Dürnstein közelében az erdészeti út finoman lekanyarodik a partra, de egy kis ösvény felvisz a hegytetőre, ahonnan pikpakk elértem a Kanzel nevű helyre. A térképemen csak egy szerény csillagocska jelezte, hogy onnan kilátás van. Hát, azért ez nem egycsillagos kilátás:

 

Eddig teljesíthető bringával. Innentől a Vogelbergsteignek nevezett ösvényen haladtam, mely a Duna felé húzódó hegygerincen halad, s bringás ne vállalja be. Azt akartam írni, hogy még akkor sem ha ilyesmire kihegyezett Liteville-je van, de találtam egy videót (klikkide!).

Bizony, van aki le bír itt menni... asztakurva...

 

Mindent összevéve egy nem túl megerőltető (18km, ~550m szint) szép séta, melynek vége feledteti a hosszú, nem túl izgalmas középső részt.