Troppberg kilátással

 "Csak könnyedén" - ez volt a jelszó. 

Nos, ez általában azt jelenti, hogy nyugisan kezdünk Bécs nyugati kijáratánál, az első  kilométereken kitaláljuk, nagyjából merre menjünk, majd egy óra múlva elkezdjük emelni a tétet - vagy hosszában vagy magasságban ("hé, mi lenne ha megnéznénk..." jellegű hirtelen ötletek, amelyek minden kritika nélkül elfogadásra kerülnek) -, amivel hazavágjuk az eredeti célt.

Úgy tűnt, az utolsó szép novemberi napon vagyunk, s az elsődleges célunk az volt hogy Christian mutat egy kis ösvényt a Troppberg oldalában. Már itt felvetettem, hogy akkor már felmehetnénk a kilátóhoz is, de ekkor még elhessegettük egy "majdmeglátjuk" legyintéssel.

Bécsből a Troppbergre két támadási pont van: az egyik Purkersdorfból a Jakobsweg (https://osvenyvadaszat.blogspot.com/2015/11/tokszezon-troppbergen.html), a másik Gablitzból. Ez utóbbit választottuk, azonban a korábbi évekhez képest lenn maradtunk a Purkersdorf-Gablitz út mellett, s a házak között haladtunk. Korábban mindig felmásztunk Purkersdorftól északra található Rehgrabenbergre (amit mi a mellette levő Buchberg néven emlegetünk), majd a gerincről Gablitz felett lekanyarodva kezdünk neki a Troppbergnek (Hauersteigstrasse).

Helyrajzi érdekesség: Bécs környékén minden második hegyet Buchbergnek neveznek, és minden településrészen (!) van legalább egy Berggasse. 

Gablitz - a kép bal szélén érdemes feltekerni

 

Gablitzban a Klosterweg-en érdemes felmenni. A nyílegyenes kaptató felső részén levő látvány kárpótol a mókuskerekezésért. A reggeli napfény csodás színekkel füröszti a Buchberget (mármint a Gablitztól délnyugatra levőt). A domb tetején pedig belefutunk a korábban említett Hauersteiggstrasséba, amin balra legurultunk az utolsó házakig.

Az út legvégén jobbra felfelé élesen fordul vissza egy utca a hegyre - ez lesz a barátunk. Ennek legvégén a kis ösvény adja magát, s visszavezet a Klosterweghez. Magyarán a zárt görbe mentén munkavégzés nem történt, ellenben:

Hauersteig

 

Itt nagyon hamar eldöntöttük: szép idő van, s nekem még nincs fotóm a Troppberg kilátójából.

Átnéztem a képarchívumot, és van egy képem 2014-ből. Mobillal. Az meg nem számít képnek...

 Ó, ezt kellett. Néhányszor már kifejtettem hogy nem bírom Petőfit, de az ősz tényleg szép. A Dreiföhrenstrasse-nak nevezett erdészeti úton felkaptattunk a hegyen a csúcshoz, miközben bámultuk az erdőt.

Az utolsó szakaszon Christian a szokásos nyakbabájk módszerrel felsétált, én pedig - egy életem, egy halálom - meg-megállva, nyikorgó fogacskákkal feltekertem a szervizúton.

A Jókai stílusú leírást most megszakítom, s iderakok egy térképet, amiről látszik:amennyiben a Hauersteigstrasse legvégén nem a kisösvény felé megyünk, az utca erdei folytatása szintén elvezet a csúcshoz.

Gablitz - Troppberg térkép

Hja, ha már Jókai: állítólag azért írt olyan dagályosan, mert oldalszámra fizették. S ezen a ponton el lehet gondolkozni az órabér alapú fizetés hatékonyságán is...

A kilátó szerkezete nem támogatja a tériszonyosokat: rácsszerkezet. Még a lépcsőkön is átlátni. A kilátás jó, bár a keleti és déli oldalon a fák kezdik kitakarni a látványt.

Troppbergwarte - kilátás

 

Troppbergwarte - kilátás

A hazafelé útnak a Jakobsweg erdészeti útját választottuk, benne az obligát "magányos fenyő biciklistával" kép elkészítésével.