Az első napsütés Keresztkő várán
Remélem folytatódik az év végi trend a heti minimum egy nap szép idővel. Mindenesetre tegnap rekkenő napsütés kerekedett, így a tervezett két órás menetet turistáskodással kötöttem össze. Amint a száraz technikai adatok bizonyították, Bécs északi határától mintegy háromnegyed óra járá... izé, kerekezésre van a célpont.
Munka végeztével pillanatok alatt kiértem a parti bringaútra ("pesti" oldal), amin észak felé a városhatártól mintegy negyed óra alatt Korneuburg határába lehet érni.
A második füttysorompónál már kinn a tábla hogy Korneuburgzentrum jobbra, de ha ezt nem is figyeljük, a síneket követve hamar beérhetünk a városba, ahol tegnap épp farsangi felvonulás volt. Emiatt a városnézés ismét elmaradt. Megkerestem a kivezető utat, s rögtön tudtam mi hiányzott eddig. Végre autók között tekerhettem. Persze az öröm nem felhőtlen, itt "sajnos" nem centizik ki az embert, úgy kell nekik hadonászni hogy "menjél már, elférsz mellettem". Ráadásul senki sem ordítozott, hogy nekem tulajdonképpen a túloldali járdán kialakított bringasávon kéne haladnom...
Elkerekeztem a temető és a McDonalds mellett, majd a körforgalom utáni napkollektorfarm mögött feltűnt a célpont. Bizony, ez olyan mint a Vajdahunyadvár a Városligetben. Csak a troli hiányzik. Mindenesetre impozánsan üldögél a dombtetőn.
A körforgalom után már ki van táblázva a dolog, jobbra be a faluba, majd balra fel a dombon. Az egésznek van egy kis Pannonhalma érzete, ráadásul a "Kreuzensteiner Wanderweg arra" táblánál elcsábultam egy kis terepezésre. Persze, van egy kis sár, de felfelé nem lesz olyan koszos az ember. Így is történt. Vidáman felkerekeztem, majd az utolsó méterekre visszakolbászoltam az aszfaltra a távvezeték alatt.
A vár nem nagy, de szép kis ösvény vezet körülötte. Bolondok napján nyitják, így csak kívülről szereztem benyomásokat. A leírások szerint nem rendelkezik komoly történelmi múlttal, a XIX. század romantikus lelkei emeltették - szerencsére kevésbé giccses végeredménnyel mint Neuschwachstein várát. A várat megkerülvén azon morfondíroztam, hogy ezt a romantikus hangulatot valószínűleg az adott korban megváltozott hadviselés is segítette, miszerint milyen szép dolog lehetett a lovagkor. A királylányokkal, fehér lovakkal és mindentszingerekkel teleszőtt történetek jótékonyan elhallgatják hogy milyen jó lehetett félig levágott lábbal átélni Churchill későbbi beszédét.
Amúgy a képen is látható hídról vezető átjáró ihlette a Gyűrűk Ura filmek legviccesebb jelenetét, amikor ketten a főhősök közül a tomboló ostrom közepén a kapu melletti átjárón óvakodnak ki oldalba támadni az ellenséget. Viccfaktorban vetekszik a Brájen közlegényben ábrázolt lépcsőház falához lapuló jenkivel...
A nagy morfondír közben elkezdtem a tájat bámulni, és hopp, a messzeségben egy óriási, hegyre mászó láma képe rajzolódott ki. Aztán rájöttem, hogy ez Greifenstein vára a múltkori túrából. Szóval könnyed kirándulást lehet kanyarítani a két vár megtekintésével. Most nem volt kedvem utat keresni a Dunapartra, így az eddig megtett útvonalon visszabandukoltam Bécsbe.
----
Frissítés, 2015. szeptember
Úgy adódott, hogy munkahelyi rekreációs kirándulás keretében ismételten meglátogattam a várat, aminek közvetlen hatása hogy utána családdal is. Szóval fotók jönnek.
Először is, Greifensteinbe az út úgy zajlik, hogy a vár alatti Leobendorfból a Duna felé a hármas főúton elkarikázol Stockerau határába, ahol az autópálya felé indulsz. Figyelmen kívül hagyod a "biciklivel tilos" táblát, majd az autópálya fölötti elágazásban az autóknak kitett sorompót is. Nemsokára meglesz az erőmű.
Továbbá az épületben zajló idegenvezetés során kiderült, hogy a várnak igenis komoly múltja van; konkrétan a harmincéves háborúban dózerolták le. Majd a későbbi kőgazdag tulajok helyreállították - immáron múzeumnak. A pincében levő konyhába péel egy majd tízméteres egy darabból álló faasztalt raktak - s mivel a lépcsőn nem fért volna le, előbb berakták és utána boltozták a termet.
A vár melletti étterem kiváló. Napos időben érdemes kiülni, de a belső rész is hangulatos középkorias fílinggel van megáldva. A "Csokoládé általi halál" fedőnevű ételt pedig kötelező kipróbálni, miközben a hangszórókból hárfára átírt Unforgivent és Eye of the tigert lehet hallgatni.
Munka végeztével pillanatok alatt kiértem a parti bringaútra ("pesti" oldal), amin észak felé a városhatártól mintegy negyed óra alatt Korneuburg határába lehet érni.
A második füttysorompónál már kinn a tábla hogy Korneuburgzentrum jobbra, de ha ezt nem is figyeljük, a síneket követve hamar beérhetünk a városba, ahol tegnap épp farsangi felvonulás volt. Emiatt a városnézés ismét elmaradt. Megkerestem a kivezető utat, s rögtön tudtam mi hiányzott eddig. Végre autók között tekerhettem. Persze az öröm nem felhőtlen, itt "sajnos" nem centizik ki az embert, úgy kell nekik hadonászni hogy "menjél már, elférsz mellettem". Ráadásul senki sem ordítozott, hogy nekem tulajdonképpen a túloldali járdán kialakított bringasávon kéne haladnom...
 |
| (Igen, tudom, legközelebb várok pár percet hogy a felirat utolsó betűje is napfényben fürödjön) |
A körforgalom után már ki van táblázva a dolog, jobbra be a faluba, majd balra fel a dombon. Az egésznek van egy kis Pannonhalma érzete, ráadásul a "Kreuzensteiner Wanderweg arra" táblánál elcsábultam egy kis terepezésre. Persze, van egy kis sár, de felfelé nem lesz olyan koszos az ember. Így is történt. Vidáman felkerekeztem, majd az utolsó méterekre visszakolbászoltam az aszfaltra a távvezeték alatt.
Amúgy a képen is látható hídról vezető átjáró ihlette a Gyűrűk Ura filmek legviccesebb jelenetét, amikor ketten a főhősök közül a tomboló ostrom közepén a kapu melletti átjárón óvakodnak ki oldalba támadni az ellenséget. Viccfaktorban vetekszik a Brájen közlegényben ábrázolt lépcsőház falához lapuló jenkivel...
A nagy morfondír közben elkezdtem a tájat bámulni, és hopp, a messzeségben egy óriási, hegyre mászó láma képe rajzolódott ki. Aztán rájöttem, hogy ez Greifenstein vára a múltkori túrából. Szóval könnyed kirándulást lehet kanyarítani a két vár megtekintésével. Most nem volt kedvem utat keresni a Dunapartra, így az eddig megtett útvonalon visszabandukoltam Bécsbe.
----
Frissítés, 2015. szeptember
Úgy adódott, hogy munkahelyi rekreációs kirándulás keretében ismételten meglátogattam a várat, aminek közvetlen hatása hogy utána családdal is. Szóval fotók jönnek.
Először is, Greifensteinbe az út úgy zajlik, hogy a vár alatti Leobendorfból a Duna felé a hármas főúton elkarikázol Stockerau határába, ahol az autópálya felé indulsz. Figyelmen kívül hagyod a "biciklivel tilos" táblát, majd az autópálya fölötti elágazásban az autóknak kitett sorompót is. Nemsokára meglesz az erőmű.
Továbbá az épületben zajló idegenvezetés során kiderült, hogy a várnak igenis komoly múltja van; konkrétan a harmincéves háborúban dózerolták le. Majd a későbbi kőgazdag tulajok helyreállították - immáron múzeumnak. A pincében levő konyhába péel egy majd tízméteres egy darabból álló faasztalt raktak - s mivel a lépcsőn nem fért volna le, előbb berakták és utána boltozták a termet.
 |
| Faváz Nürnbergből |
 |
| Árkádok Kassáról, valamint dögök Lappföldről (baloldalt az nem jégcsap hanem egy halott rozmár) |
 |
| Szeretnek vadászni... |
A vár melletti étterem kiváló. Napos időben érdemes kiülni, de a belső rész is hangulatos középkorias fílinggel van megáldva. A "Csokoládé általi halál" fedőnevű ételt pedig kötelező kipróbálni, miközben a hangszórókból hárfára átírt Unforgivent és Eye of the tigert lehet hallgatni.
 |
| Magyarországon valószínűleg eladhatatlan nedű |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése