Pár év hátizsák
Az elmúlt években a tekerések jelentős része munka előtt vagy után történtek (most sincs másként), ráadásul nálam egy párórás tekerésre is a klasszikus "háromnapi hideg" a minimum - nomeg fotógépnek, szerszámoknak is kell valahol helyet szorítani. Mindezek tetejébe lassan két éve a kulacs is egyre ritkábban lengedezik az alsócsövön, így a hátamon hordom a három liter vizet is... Szóval a hátizsák hozzám van nőve mint csigához a háza.
Az első 2007 tavaszán egy Sherpa 25 literes mászózsák volt. Rögtön élesben bemutatkozott, mert a vétel utáni nap telepakoltam, és levonatoztam Dél-Olaszországba bringázni. A tartalék másfél liter víz, napi kaja, szerszámok, pótbelső, valamint a tetőrekeszben a két fotógép az objektívparkkal simán elfért. Az oldalsó és elülső nagy zsebek pedig kárpótoltak a főrekesz hendikepjéért: ugyanis ívelt a lelkem, ami jó a hátnak, de az A4-es füzeteket nem szereti. Tartóstesztben azonban nem jeleskedett. Először a zippzárhúzók mutatták meg hogy őket nem lágy fémből kéne tervezni, aztán a zsák száját összehúzó madzagok háza foszlott szanaszét. Ez sajnos háttérbe szorította azokat az előnyöket hogy olcsó volt (talán összefüggenek a dolgok), és a kis mérete ellenére rendkívül jól lehetett pakolni bele. Így az esőhuzatról nem tudok sokat mondani: nem használtam sokat a zsákot. Azazhogy hétvégi bevásárlásra a zöldségesig meg vissza...
Nem telt bele pár hónap, a Tengerszemből egy profi versenyzővel sétáltam ki: Deuter Trans Alpine 25. Alsó rekesz, egybenyitható. Tömlőkivezetés. Kivehető polifoam, ami hátfalmerevítés is. Zseniális hátizsák, a mai napig üzemben tartom. Nem kicsi, de ahova tervezték - Alpoktúrák -, oda ekkora zsák kell. Az alsó részbe rengeteg ruha fér, a felsőbe pedig az egyebek. Na, itt azért van egy kis gond, mert az előlap első felén egy nagy zseb van, ami arra csábít, hogy az összes kis vackot a filmektől a telefonon keresztül a hátsó lámpáig beleszórjunk. Emiatt ugyanezen előlap első felén levő külső zsebet már nehézkes használni. Pláne hogy két év után szétszakadt a zippzár mentén. Pedig jó az a rekesz, belső zsebbel az iratoknak, két kis vékony hálós rekesz mittudomén minek. Csak hát ezen a részen feszes a szabás... Ezen apróságoktól eltekintve bármit be tudtam rakni a zsákba, nemegyszer váltóruha, laptop, napi bevásárlás lifegett rajtam délutánonként a Budai-hegységben. Meg is lett az eredménye, bő két év után elszakadt az egyik vállmerevítés.
Esőhuzat. Sárga. Na, ez szakadt el a leghamarabb, szerencsére nem teljesen, csak egy hét-nyolc centis darabon elengedte a gumikeret a sárga bugyit. Mindezt fél év után, de azóta a mai napig szunnyadozik a szakadás. Hja, és gyönyörűen megfogta a fehér kabátot egy esős séta után...
A sisaktartót minden bringás zsákra odatervezik, a Deuter esetében kiválóan lehet egy mandolintokot rögzíteni vele. Nem szép, de az ótósok nagy ívben kerülnek.
Ahogy teltek az évek, rájöttem hogy nem kell túlélőfelszereléssel a Börzsönybe menni, néha akár mezbe gyűrt pótbelsővel is neki mertem vágni egy kétórás körnek.
Ekkor jött, hogy inni bizony kell, így az Intersportban beszereztem egy Cytec típusú kiszsákot ivókával, szopókával. Hát, olcsó volt. Az igényeimnek nagyon kicsi, egy napos túrára necces. Mondjuk Mátra középtávon tavaly jól szerepelt, belegyűrtem a pótbelsőt, alapiratokat, telefont, Tevepúpot. Az eredeti víztartályt egy vidám reggelen lyukasztotta ki valami, természetesen tele vízzel, munkába menet. Mondom, vidám reggel volt... Sebaj, az a csutora ékes példája a szabadalmak általi felhasználószopatásnak: ugyanis olyat nem szabad csinálni mint amilyet a Camelbak gyárt, azonban minden más megoldás halálra van ítélve. Mert az nem életszerű hogy montizás közben foggal szorítom és egy kézzel elcsavarom. Meg az sem, hogy ivás után akkurátusan visszapattintom a tömlőt a szíjon erre kiképzett tartóba hogy ne lifegjen. De a gyorskötöző hasznos dolog...
Ekkorra körvonalazódott hogy a Deuter napi szinten túl nagy, a Cytex túl kicsi, legyen valami köztes. S mivel Frici bácsi tápoldája mellett van egy sportbolt, melynek George Mallory a keresztapja...
Na igen. Gondolom mindenkivel előfordult hogy összejött egy nővel, azután pedig évekig gondolkozott hogy tulajdonképp miért is. Főleg hogy tudja korábbról hogy mi a jó. Mert ugye annyira azért mégsem kellett az a Husky. De elsőre vonzó volt. Mert karcsú, a hátsó zseb is csábító - a zsák teljes hosszában, ebbe elvileg befér a Camelbak. Elöl egy nagy rekesz, és egy kicsi zippzáros iratoknak. Tökéletes. Egészen addig amíg el nem kezded használni. Mert a zippzáros zseb alá belülről két zseb is felcsúszik, egyikben az esővédő van (ez még bocsánatos bűn), ellenben a sisaktartónak csúfolt dinnyeháló több mint felesleges. Magyarán a zsebbe nem fér több mint egy telefon. Az is szűken. A hátsó rekesz nincs három literes, így hiába gyűrtem bele a Camelbak-et, másfél liter víznél többet nem tudok magammal vinni. A főrekeszbe végül is elférnek az alapdolgok, sőt mostanában melóba a váltópóló és a böszme bringakötőlánc is. Azonban az egésznek megfogalmazhatatlanul kényelmetlen hangulata van. Szóval nem passzolunk egymáshoz.
Ezzel elérkeztünk a legújabb fázishoz, mert a sok zsák azzal jár hogy vagy az összes irat marad a másikban, vagy pótbelső, és ez adott esetben roppant kellemetlen tud lenni. Kell tehát egy zsák, amibe alkalom adtán befér a laptop is; de igazából a napi cucc a lényeg: egy Mamiya 645-ös monstrum, esetleg egy kis állvány (tudom, én vagyok a vadbarom hogy ilyenekkel biciklizek, de szeretek fotózni), kaja, víz, szerszámok. Hja, és legyen kisebb és karcsúbb a Deuternél, mert azzal úgy nézek ki mint egy teknősbéka; ami amúgy egy jópofa állat, csak hülyén mutat a biciklin.
A fotózás miatt a Tamrac és Lowepro fotós zsákjai is képbe kerültek, de ezek nem szolgáltatnak csőkivezetést a Camelbak-nek. Nomeg nem igazán karcsúak. Aztán ahogy kajtattam az üzleteket, kristályosodott a dolog: a fotógép valamikor fog kapni egy rendes fotóstáskát, amit egyszerűen berakok a zsákba, de önállóan is üzemelhet (a jelenlegi jelölt a Lowepro AW55 - takkra belefér a gép).
A séta során betévedtem Jack Wolfskinék boltjába. A márka iránt nem sok bizodalmam volt, mivel sose hallottam róla - persze ebből nem kéne mély következtetést levonnom, a Thermarestről sem hallottam pár évvel ezelőttig.
Kapásból négy-öt modell lógott a falon, melyekből bármelyiket azonnal (most már azt is sejtem milyen érzés Hugh Hefnernek lenni). A derékszíjon nagyobbak a zsebek mint a Trans Alpine-on, sőt a derékszíj begyűrhető a hátfalba (a Deuter új modelljeinél is megvan ez a trükk, ők térképtartónak marketingelik), a mellszíj ugyanolyan sínen mozgatható, hátul vastag rátét a csiptethető lámpának, itt-ott fényvisszaverő panelek, patentos esőhuzat - na, ettől azért tartok egy kicsit. A vízkivezető nyílás finoman gumírozott, és középen van. És az árak? 55-75 juró. Korrekt.
Másnap visszasétáltam laptoppal, fotómasinériával, majd az iszonyat mély hangú eladóval (frankón, ha valakinek basszustartományú énekes kell, tárgyaljon a fickóval) átmazsoláztuk a kínálatot. Végül a Moab Jam 22 literes változat lett, ebbe kényelmesen elfért a laptop és a fotógép is. A legnagyobb problémám az volt hogy a szürke, piros, kék, vagy zöld színűt vigyem-e el.
Nagy tapasztalatok nincsenek még vele, de elsőre csak pozitív, így gyanús. A laptop cuppanva befér a víztartó rekeszbe. A fotógép ekkor ippeg becsúsztatható a fő rekeszbe (a középső rész kicsit szűkre van szabva ehhez). A külső elülső zsebbe iratok, vonatjegyek könnyedén, s ezen fal belső felén a Deuternél levő egy helyett két mély kacatos zseb van. A külső oldalsó zsebek kenterbe vernek mindent amit eddig láttam: a hetvenöt dekás termosz teteje látszik csak ki belőle - ez nem fog kiesni erdei bringázáskor sem, valamint a hétköznapi életben szükséges apróságok mint telefon, töltő, fülhallgató simán beférnek. A zsák elején van a sisaktartó - ez minden bringás zsákon rajta van, személy szerint nagyon ritkán használom (ha leveszem a sisakot akkor általában a zsák pántjára akasztom. Ellenben egy normál méretű könyv simán elfér benne, így utazáskor nem kell az egész zsákot nyitni az olvasnivalóért - amit így az utolsó pillanatban is el lehet rakni.
Frissítés: Ráhúztam a bugyit a zsákra. A patentolástól nem kell félni, csak rögzít, ráadásul a hevederek fölött kis merevítés van a háton, amire szépen rá lehet passzintani a gumis huzatot. Eddig ez a legjobb megoldás ezen a területen.
Firssítés (2012.08.20.): S kiderül, másnak is vannak hasonló gondjai...
 |
| Első Gázlóm ellátmánya |
Az első 2007 tavaszán egy Sherpa 25 literes mászózsák volt. Rögtön élesben bemutatkozott, mert a vétel utáni nap telepakoltam, és levonatoztam Dél-Olaszországba bringázni. A tartalék másfél liter víz, napi kaja, szerszámok, pótbelső, valamint a tetőrekeszben a két fotógép az objektívparkkal simán elfért. Az oldalsó és elülső nagy zsebek pedig kárpótoltak a főrekesz hendikepjéért: ugyanis ívelt a lelkem, ami jó a hátnak, de az A4-es füzeteket nem szereti. Tartóstesztben azonban nem jeleskedett. Először a zippzárhúzók mutatták meg hogy őket nem lágy fémből kéne tervezni, aztán a zsák száját összehúzó madzagok háza foszlott szanaszét. Ez sajnos háttérbe szorította azokat az előnyöket hogy olcsó volt (talán összefüggenek a dolgok), és a kis mérete ellenére rendkívül jól lehetett pakolni bele. Így az esőhuzatról nem tudok sokat mondani: nem használtam sokat a zsákot. Azazhogy hétvégi bevásárlásra a zöldségesig meg vissza...
 |
| Sherpa a Gázlón (fotó: Tomifotó) |
Nem telt bele pár hónap, a Tengerszemből egy profi versenyzővel sétáltam ki: Deuter Trans Alpine 25. Alsó rekesz, egybenyitható. Tömlőkivezetés. Kivehető polifoam, ami hátfalmerevítés is. Zseniális hátizsák, a mai napig üzemben tartom. Nem kicsi, de ahova tervezték - Alpoktúrák -, oda ekkora zsák kell. Az alsó részbe rengeteg ruha fér, a felsőbe pedig az egyebek. Na, itt azért van egy kis gond, mert az előlap első felén egy nagy zseb van, ami arra csábít, hogy az összes kis vackot a filmektől a telefonon keresztül a hátsó lámpáig beleszórjunk. Emiatt ugyanezen előlap első felén levő külső zsebet már nehézkes használni. Pláne hogy két év után szétszakadt a zippzár mentén. Pedig jó az a rekesz, belső zsebbel az iratoknak, két kis vékony hálós rekesz mittudomén minek. Csak hát ezen a részen feszes a szabás... Ezen apróságoktól eltekintve bármit be tudtam rakni a zsákba, nemegyszer váltóruha, laptop, napi bevásárlás lifegett rajtam délutánonként a Budai-hegységben. Meg is lett az eredménye, bő két év után elszakadt az egyik vállmerevítés.
Esőhuzat. Sárga. Na, ez szakadt el a leghamarabb, szerencsére nem teljesen, csak egy hét-nyolc centis darabon elengedte a gumikeret a sárga bugyit. Mindezt fél év után, de azóta a mai napig szunnyadozik a szakadás. Hja, és gyönyörűen megfogta a fehér kabátot egy esős séta után...
A sisaktartót minden bringás zsákra odatervezik, a Deuter esetében kiválóan lehet egy mandolintokot rögzíteni vele. Nem szép, de az ótósok nagy ívben kerülnek.
 |
| Zöld: Trans Alpine 25 |
Ahogy teltek az évek, rájöttem hogy nem kell túlélőfelszereléssel a Börzsönybe menni, néha akár mezbe gyűrt pótbelsővel is neki mertem vágni egy kétórás körnek.
Ekkor jött, hogy inni bizony kell, így az Intersportban beszereztem egy Cytec típusú kiszsákot ivókával, szopókával. Hát, olcsó volt. Az igényeimnek nagyon kicsi, egy napos túrára necces. Mondjuk Mátra középtávon tavaly jól szerepelt, belegyűrtem a pótbelsőt, alapiratokat, telefont, Tevepúpot. Az eredeti víztartályt egy vidám reggelen lyukasztotta ki valami, természetesen tele vízzel, munkába menet. Mondom, vidám reggel volt... Sebaj, az a csutora ékes példája a szabadalmak általi felhasználószopatásnak: ugyanis olyat nem szabad csinálni mint amilyet a Camelbak gyárt, azonban minden más megoldás halálra van ítélve. Mert az nem életszerű hogy montizás közben foggal szorítom és egy kézzel elcsavarom. Meg az sem, hogy ivás után akkurátusan visszapattintom a tömlőt a szíjon erre kiképzett tartóba hogy ne lifegjen. De a gyorskötöző hasznos dolog...
Ekkorra körvonalazódott hogy a Deuter napi szinten túl nagy, a Cytex túl kicsi, legyen valami köztes. S mivel Frici bácsi tápoldája mellett van egy sportbolt, melynek George Mallory a keresztapja...
Na igen. Gondolom mindenkivel előfordult hogy összejött egy nővel, azután pedig évekig gondolkozott hogy tulajdonképp miért is. Főleg hogy tudja korábbról hogy mi a jó. Mert ugye annyira azért mégsem kellett az a Husky. De elsőre vonzó volt. Mert karcsú, a hátsó zseb is csábító - a zsák teljes hosszában, ebbe elvileg befér a Camelbak. Elöl egy nagy rekesz, és egy kicsi zippzáros iratoknak. Tökéletes. Egészen addig amíg el nem kezded használni. Mert a zippzáros zseb alá belülről két zseb is felcsúszik, egyikben az esővédő van (ez még bocsánatos bűn), ellenben a sisaktartónak csúfolt dinnyeháló több mint felesleges. Magyarán a zsebbe nem fér több mint egy telefon. Az is szűken. A hátsó rekesz nincs három literes, így hiába gyűrtem bele a Camelbak-et, másfél liter víznél többet nem tudok magammal vinni. A főrekeszbe végül is elférnek az alapdolgok, sőt mostanában melóba a váltópóló és a böszme bringakötőlánc is. Azonban az egésznek megfogalmazhatatlanul kényelmetlen hangulata van. Szóval nem passzolunk egymáshoz.
Ezzel elérkeztünk a legújabb fázishoz, mert a sok zsák azzal jár hogy vagy az összes irat marad a másikban, vagy pótbelső, és ez adott esetben roppant kellemetlen tud lenni. Kell tehát egy zsák, amibe alkalom adtán befér a laptop is; de igazából a napi cucc a lényeg: egy Mamiya 645-ös monstrum, esetleg egy kis állvány (tudom, én vagyok a vadbarom hogy ilyenekkel biciklizek, de szeretek fotózni), kaja, víz, szerszámok. Hja, és legyen kisebb és karcsúbb a Deuternél, mert azzal úgy nézek ki mint egy teknősbéka; ami amúgy egy jópofa állat, csak hülyén mutat a biciklin.
A fotózás miatt a Tamrac és Lowepro fotós zsákjai is képbe kerültek, de ezek nem szolgáltatnak csőkivezetést a Camelbak-nek. Nomeg nem igazán karcsúak. Aztán ahogy kajtattam az üzleteket, kristályosodott a dolog: a fotógép valamikor fog kapni egy rendes fotóstáskát, amit egyszerűen berakok a zsákba, de önállóan is üzemelhet (a jelenlegi jelölt a Lowepro AW55 - takkra belefér a gép).
A séta során betévedtem Jack Wolfskinék boltjába. A márka iránt nem sok bizodalmam volt, mivel sose hallottam róla - persze ebből nem kéne mély következtetést levonnom, a Thermarestről sem hallottam pár évvel ezelőttig.
Kapásból négy-öt modell lógott a falon, melyekből bármelyiket azonnal (most már azt is sejtem milyen érzés Hugh Hefnernek lenni). A derékszíjon nagyobbak a zsebek mint a Trans Alpine-on, sőt a derékszíj begyűrhető a hátfalba (a Deuter új modelljeinél is megvan ez a trükk, ők térképtartónak marketingelik), a mellszíj ugyanolyan sínen mozgatható, hátul vastag rátét a csiptethető lámpának, itt-ott fényvisszaverő panelek, patentos esőhuzat - na, ettől azért tartok egy kicsit. A vízkivezető nyílás finoman gumírozott, és középen van. És az árak? 55-75 juró. Korrekt.
Másnap visszasétáltam laptoppal, fotómasinériával, majd az iszonyat mély hangú eladóval (frankón, ha valakinek basszustartományú énekes kell, tárgyaljon a fickóval) átmazsoláztuk a kínálatot. Végül a Moab Jam 22 literes változat lett, ebbe kényelmesen elfért a laptop és a fotógép is. A legnagyobb problémám az volt hogy a szürke, piros, kék, vagy zöld színűt vigyem-e el.
Nagy tapasztalatok nincsenek még vele, de elsőre csak pozitív, így gyanús. A laptop cuppanva befér a víztartó rekeszbe. A fotógép ekkor ippeg becsúsztatható a fő rekeszbe (a középső rész kicsit szűkre van szabva ehhez). A külső elülső zsebbe iratok, vonatjegyek könnyedén, s ezen fal belső felén a Deuternél levő egy helyett két mély kacatos zseb van. A külső oldalsó zsebek kenterbe vernek mindent amit eddig láttam: a hetvenöt dekás termosz teteje látszik csak ki belőle - ez nem fog kiesni erdei bringázáskor sem, valamint a hétköznapi életben szükséges apróságok mint telefon, töltő, fülhallgató simán beférnek. A zsák elején van a sisaktartó - ez minden bringás zsákon rajta van, személy szerint nagyon ritkán használom (ha leveszem a sisakot akkor általában a zsák pántjára akasztom. Ellenben egy normál méretű könyv simán elfér benne, így utazáskor nem kell az egész zsákot nyitni az olvasnivalóért - amit így az utolsó pillanatban is el lehet rakni.
Frissítés: Ráhúztam a bugyit a zsákra. A patentolástól nem kell félni, csak rögzít, ráadásul a hevederek fölött kis merevítés van a háton, amire szépen rá lehet passzintani a gumis huzatot. Eddig ez a legjobb megoldás ezen a területen.
Firssítés (2012.08.20.): S kiderül, másnak is vannak hasonló gondjai...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése