Szecessziós zúzda
Hütteldorfba több dolog miatt érdemes kitekerni: a 49-es villamos végállomásától sok turistaút indul, itt ér véget a Bécsi Erdő északi részén kígyózó Höhenstrasse is, valamint látható Otto Wagner villája is. A felhasznált motívumok heves vágyat keltenek az emberben - egy pohárnyi abszint után. Mert ilyet józanul nem lehet kitalálni.
A hét elég mozgalmasra sikerült. Szerdán plusz hét fokban ütöttem ki magam egy könnyednek gondolt 55 km-es erdőkerüléssel (a Dunaparton fel Monotóniába, onnan Königstetten mellett egy csodálatos szerpentin, majd Mauerbachon keresztül haza). Ez két hét masszív karácsonyi zabálás után kissé meggondolatlan húzás volt.
Ám mit ad a meteorológia, tegnap délben elállt a havazás és kisütött a nap. Nosza, megint eltekertem a greifensteini erőműig (megállás nélkül takkra egy óra táv a melóhelytől - áldassék az igazgatóság neve, kik a folyópartra költöztették a céget), s vissza. Ez "csak" 50 km lett, de a mínusz két foknak és a szembeszélnek köszönhetően sikeresen átfagytam. Megbaszhatja a mínuszötös kesztyű ha szél van, hiába írták rá hogy megállítja a szelet...
S ma szombat. Valamiért jó ötletnek tűnt ebéd után előhúzni az új bringát, és a havazás dacára nekivágni az erdőnek. Mivel elcsalinkáztam az utcákat, így némi mászás után Neuwaldegg helyett a közeli Jubiläumswarte kilátójához értem. Mivel ha lassan is, de tanulok, így egy óra tekerés után gondoltam elég lesz a hidegből és Hütteldorfnak fordultam. A zöld jelzést követve a Steinböckstrasse lejtőjén vettem észre hogy jobbra az erdőben ösvény is van. Át is vágtam a Satzberg dél felé húzó gerincére (a térképen ez a csúcson keresztül észak-dél irányban haladó jelzetlen), ahol a házak sarkától indul egy ösvény - jobbra le.
Az ősszel gyalog már megmásztam a környéket, de hóban, bringával azért más.
Cirka egy km-nyi bő 12%-os esésű egynyomos, amely őrületesen kanyarog a hegyoldalban.
Egy betonbunkernek álcázott forrás fölött megálltam,
visszanéztem,
és visszatoltam a bringát az ösvény elejére.
A felső szakaszon másodszorra sem árt az óvatosság, de a bunker tetején már jóízűt lehet farolni, s az alsó szélesebb ösvényen neki lehet ereszteni. Persze módjával, mert nem biztos hogy jó dolog kirobbanni egy aránylag forgalmas útra, kockáztatva hogy a mentőautó belső fala miatt nem tudjuk megcsodálni Otto Wagner művét.
A hét elég mozgalmasra sikerült. Szerdán plusz hét fokban ütöttem ki magam egy könnyednek gondolt 55 km-es erdőkerüléssel (a Dunaparton fel Monotóniába, onnan Königstetten mellett egy csodálatos szerpentin, majd Mauerbachon keresztül haza). Ez két hét masszív karácsonyi zabálás után kissé meggondolatlan húzás volt.
Ám mit ad a meteorológia, tegnap délben elállt a havazás és kisütött a nap. Nosza, megint eltekertem a greifensteini erőműig (megállás nélkül takkra egy óra táv a melóhelytől - áldassék az igazgatóság neve, kik a folyópartra költöztették a céget), s vissza. Ez "csak" 50 km lett, de a mínusz két foknak és a szembeszélnek köszönhetően sikeresen átfagytam. Megbaszhatja a mínuszötös kesztyű ha szél van, hiába írták rá hogy megállítja a szelet...
S ma szombat. Valamiért jó ötletnek tűnt ebéd után előhúzni az új bringát, és a havazás dacára nekivágni az erdőnek. Mivel elcsalinkáztam az utcákat, így némi mászás után Neuwaldegg helyett a közeli Jubiläumswarte kilátójához értem. Mivel ha lassan is, de tanulok, így egy óra tekerés után gondoltam elég lesz a hidegből és Hütteldorfnak fordultam. A zöld jelzést követve a Steinböckstrasse lejtőjén vettem észre hogy jobbra az erdőben ösvény is van. Át is vágtam a Satzberg dél felé húzó gerincére (a térképen ez a csúcson keresztül észak-dél irányban haladó jelzetlen), ahol a házak sarkától indul egy ösvény - jobbra le.
Az ősszel gyalog már megmásztam a környéket, de hóban, bringával azért más.
Cirka egy km-nyi bő 12%-os esésű egynyomos, amely őrületesen kanyarog a hegyoldalban.
A felső szakaszon másodszorra sem árt az óvatosság, de a bunker tetején már jóízűt lehet farolni, s az alsó szélesebb ösvényen neki lehet ereszteni. Persze módjával, mert nem biztos hogy jó dolog kirobbanni egy aránylag forgalmas útra, kockáztatva hogy a mentőautó belső fala miatt nem tudjuk megcsodálni Otto Wagner művét.
 |
| Amint látszik, most is hideg volt; de erdőben valahogy jobb mint abban a hülye dunaparti szélben. |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése