Egyszer tíz
Bocsánat, mostanság technikázás van. De Hábé kartárs bekommentelte hogy érdekli a tapasztalatom a váltottfogas tányérral, így kérésének eleget téve...
Azt azért jelzem, hogy helyenként korábbi posztokban már megjelent mondatok fognak ismétlődni - ez nem a véletlen műve, ez egy ilyen összegző cucc.
Intro
Tavaly nyáron érdekes cikk jelent meg a pinkbájkon. Akkor nem csigázott fel, azonban az évet egy ultradzsuvás tekeréssel nyitottam, mely után konkrétan egy hétig szedegettem a sarat a gép első váltójából. Persze az is kellett hozzá hogy Pierre hajtókar körüli része finoman szólva nem egy szellős műremek. A másik, hogy ideje volt tekerőlantra váltani a Shimano kvarcjátéka helyett. S az új gripshift - nos, nemóccsó.
A szerkezet
A RaceFace-en kívül van még néhány cég, akik vérszemet kaptak a SRAM XX1-es rendszerének alapötletétől. Az igazi piaci luk ott van, hogy az XX1 mocsok drága, ráadásul a hátsó kereket is cserélni kell.
A nagy találmány, hogy a lánctányér fogai a láncnak megfelelően váltakozó vastagságúak legyenek - ezzel meglepő mechanikai stabilitást elérve. A hátulütő hogy első váltóval nem kompatibilis - 50% esély van arra hogy a lánc rossz ütemben kerül vissza. A marketing pedig, hogy egy tányér 45-50 juró körül van. Szerencsére az alapötlet is spanyolviasz, szóval a SRAM eddig nem nagyon ugrált a jogok miatt.
Pár hónapos olvasgatás után szépen lecsupaszítottam a bringát, és felkerült egy 34-es tányér.
Szerelés
A fő kérdés az volt, hogy működik-e a háromtányéros hajtókarral? Mert egy dolog a szabvány 104-es átmérő, de az álmoskönyvek szerint a három tányéros karnak a láncvonala a kistányér és a középtányér között van. Jelentem, a középtányér helyére gond nélkül felmegy, az a pár mm pedig le van szarva. Ha valaki nagyon középre akarja tenni, használjon alátétet.
S itt válaszolok Hábé váltós kérdésére: azért használok régi X9-est (nem Type II), mert tavaly télen ez volt akciósan - féláron. Brutális rugóereje van, szerintem jó lesz. Plusz, a Type II-es cuccok esetében az árcédulán megcsúszott a ceruza.
Túl a mechanikán
Egy dolog a súlycsökkentés és a könnyebb géptisztítás, ennek azért komoly vonzatai vannak. Jelesül a korábbi 24-32-42 tányérok helyett egy 34-es első ránézésre durva kompromisszumnak tűnik. Egyik oldalon az emelkedőkön a 24-es kilövése miatt kell némi erő, a másik oldalt pedig síkon és lejtőn okozhat problémát hogy mókuskerekezni kell.
A végleges döntést egy felismerés majd komoly munka előzte meg.
A felismerés az volt, hogy a régi bringám nehezebb áttétele is elég volt mindenhol. Ahol nem, ott a könnyebb se segített. S ezután jött a munka: az idei bringázás nagy része középtányéron történt. Ez nyolc- kilencszáz kilométert tett ki, 13km mászással. Eközben egy-két nagyon durva emelkedőn éreztem csak, hogy tényleg le kell váltanom. S nem azért mert erős vagyok - sőt. Az derült ki, hogy az emelkedők tetejére ugyanúgy hullán érek - s ha úgyis beledöglök akkor érjek már fel kicsit tempósabban. Ha nagyon meg akarom ideologizálni, a könnyű áttétel elkényelmesíti az embert.
A másik oldal pedig egyáltalán nem hiányzik. Síkon alig megyek - a "hosszú síkon alapozz" elvet nem igazán tudom hova tenni az erdőben - egyszerűen nem fér el. Köveken, gyökereken keresztül pedig semmi ingerem nincs pedálozni. Gurul az ember és élvezi az életet. Aszfalton meg amúgy is fosok és ötvennél már féket húzok.
A lényegre testvérem!
Tehát felkerült a kispiros. Az első túrát teletűzdeltük erdészeti úttal, egynyomos lejtőzéssel és kellemesen kaptató gyökeres felfelékkel. Meg kell valljam, bizony leesett a lánc. Igaz hogy azért mert két csavart elhagytam, a másik kettő meg kilazult. Így hát vettem egy készlet csavart és megkentem őket csavarrögzítővel. A második túrán szintén behúztunk pár egynyomost, könnyed gyökérzettel. Érzésre egy Duna rövidtávot vigyorogva kibír a rendszer.
De vajon a Mátra Kékes lejövetelének több kilométeres rázatójával vagy a Nagy-Hideg-Heggyel megbirkózik-e? Nos, ahhoz azt hiszem fel kell mennem az Anningerre. Szóval most mozzanatállj amíg ez meg nem történik.
(szerk. megj.: Buda Maratont kibírta. Simán.)
Mindenesetre a 104 elemes láncon csak egy fognyit kurtítottam. Ha valaki durvábban lejtőzik (divatosan szólva enduro), akár 38-as tányért is használhat, ott jobban feszül a lánc is...
Váltás
A korábban említett láncvonaldifi ellenére a váltás korrekt. A szélső helyekre is simán vált, tekerés közben sem éreztem hogy nehézkes lenne.
Áttételi kérdések
Kanyarodjunk vissza a használat erőnléti oldalához. A második túrán kollégám bepróbálkozott Pierre-el, de szomorúan adta vissza: nem elég erős ehhez. Nos ezt kétlem, hisz tíz évvel fiatalabb nálam és úszik fut repül... De az tény, hogy a korábban említett előmunka nélküli váltás csalódást is okozhat. Nekem egy kilométernyi 12% erdőben megvolt.
A rendszer ez irányú határát kétféle módon lehet tágítani:
a) kisebb tányér elöl. Race Face a kínálatában 30T-ig megy le, ami már igazán elfogadható. Ellenben itt a másik oldalon - síkon tekerés - már tényleg sokat kell áldozni.
b) megoldásként a hátsó sor buherálása adódik. Az egyik a General Lee: a három nagy fogaskerék helyére kicsit nagyobbak kerülnek. A másik, hogy középről vesszük ki a 15 vagy 17-est és a 36 elé bekerül egy 40-es vagy 42-es. Ezekkel már megvan az XX1 tartománya (11-42). Ennek hátulütője, hogy egyrészt felsőbb kategóriás sort kell venni - mert az bontható. A másik, hogy a váltók nem 42-es tányérra vannak tervezve. A kísérletek azonban azt mutatják, hogy megszorításokkal, de járható az út. Ha minden igaz, az e*13 májusban jön ki a 40, 42-es tányérral, grátisz hosszabb határoló csavarral és komoly kompatibilitási táblázattal egyetemben.
Szóval ez az előrelépés nem pedig a hülye maszlag a kerékméretekkel...
Azt azért jelzem, hogy helyenként korábbi posztokban már megjelent mondatok fognak ismétlődni - ez nem a véletlen műve, ez egy ilyen összegző cucc.
Intro
Tavaly nyáron érdekes cikk jelent meg a pinkbájkon. Akkor nem csigázott fel, azonban az évet egy ultradzsuvás tekeréssel nyitottam, mely után konkrétan egy hétig szedegettem a sarat a gép első váltójából. Persze az is kellett hozzá hogy Pierre hajtókar körüli része finoman szólva nem egy szellős műremek. A másik, hogy ideje volt tekerőlantra váltani a Shimano kvarcjátéka helyett. S az új gripshift - nos, nemóccsó.
A szerkezet
A RaceFace-en kívül van még néhány cég, akik vérszemet kaptak a SRAM XX1-es rendszerének alapötletétől. Az igazi piaci luk ott van, hogy az XX1 mocsok drága, ráadásul a hátsó kereket is cserélni kell.
A nagy találmány, hogy a lánctányér fogai a láncnak megfelelően váltakozó vastagságúak legyenek - ezzel meglepő mechanikai stabilitást elérve. A hátulütő hogy első váltóval nem kompatibilis - 50% esély van arra hogy a lánc rossz ütemben kerül vissza. A marketing pedig, hogy egy tányér 45-50 juró körül van. Szerencsére az alapötlet is spanyolviasz, szóval a SRAM eddig nem nagyon ugrált a jogok miatt.
Pár hónapos olvasgatás után szépen lecsupaszítottam a bringát, és felkerült egy 34-es tányér.
Szerelés
A fő kérdés az volt, hogy működik-e a háromtányéros hajtókarral? Mert egy dolog a szabvány 104-es átmérő, de az álmoskönyvek szerint a három tányéros karnak a láncvonala a kistányér és a középtányér között van. Jelentem, a középtányér helyére gond nélkül felmegy, az a pár mm pedig le van szarva. Ha valaki nagyon középre akarja tenni, használjon alátétet.
S itt válaszolok Hábé váltós kérdésére: azért használok régi X9-est (nem Type II), mert tavaly télen ez volt akciósan - féláron. Brutális rugóereje van, szerintem jó lesz. Plusz, a Type II-es cuccok esetében az árcédulán megcsúszott a ceruza.
Túl a mechanikán
Egy dolog a súlycsökkentés és a könnyebb géptisztítás, ennek azért komoly vonzatai vannak. Jelesül a korábbi 24-32-42 tányérok helyett egy 34-es első ránézésre durva kompromisszumnak tűnik. Egyik oldalon az emelkedőkön a 24-es kilövése miatt kell némi erő, a másik oldalt pedig síkon és lejtőn okozhat problémát hogy mókuskerekezni kell.
A végleges döntést egy felismerés majd komoly munka előzte meg.
A felismerés az volt, hogy a régi bringám nehezebb áttétele is elég volt mindenhol. Ahol nem, ott a könnyebb se segített. S ezután jött a munka: az idei bringázás nagy része középtányéron történt. Ez nyolc- kilencszáz kilométert tett ki, 13km mászással. Eközben egy-két nagyon durva emelkedőn éreztem csak, hogy tényleg le kell váltanom. S nem azért mert erős vagyok - sőt. Az derült ki, hogy az emelkedők tetejére ugyanúgy hullán érek - s ha úgyis beledöglök akkor érjek már fel kicsit tempósabban. Ha nagyon meg akarom ideologizálni, a könnyű áttétel elkényelmesíti az embert.
A másik oldal pedig egyáltalán nem hiányzik. Síkon alig megyek - a "hosszú síkon alapozz" elvet nem igazán tudom hova tenni az erdőben - egyszerűen nem fér el. Köveken, gyökereken keresztül pedig semmi ingerem nincs pedálozni. Gurul az ember és élvezi az életet. Aszfalton meg amúgy is fosok és ötvennél már féket húzok.
A lényegre testvérem!
Tehát felkerült a kispiros. Az első túrát teletűzdeltük erdészeti úttal, egynyomos lejtőzéssel és kellemesen kaptató gyökeres felfelékkel. Meg kell valljam, bizony leesett a lánc. Igaz hogy azért mert két csavart elhagytam, a másik kettő meg kilazult. Így hát vettem egy készlet csavart és megkentem őket csavarrögzítővel. A második túrán szintén behúztunk pár egynyomost, könnyed gyökérzettel. Érzésre egy Duna rövidtávot vigyorogva kibír a rendszer.
De vajon a Mátra Kékes lejövetelének több kilométeres rázatójával vagy a Nagy-Hideg-Heggyel megbirkózik-e? Nos, ahhoz azt hiszem fel kell mennem az Anningerre. Szóval most mozzanatállj amíg ez meg nem történik.
(szerk. megj.: Buda Maratont kibírta. Simán.)
Mindenesetre a 104 elemes láncon csak egy fognyit kurtítottam. Ha valaki durvábban lejtőzik (divatosan szólva enduro), akár 38-as tányért is használhat, ott jobban feszül a lánc is...
Váltás
A korábban említett láncvonaldifi ellenére a váltás korrekt. A szélső helyekre is simán vált, tekerés közben sem éreztem hogy nehézkes lenne.
Áttételi kérdések
Kanyarodjunk vissza a használat erőnléti oldalához. A második túrán kollégám bepróbálkozott Pierre-el, de szomorúan adta vissza: nem elég erős ehhez. Nos ezt kétlem, hisz tíz évvel fiatalabb nálam és úszik fut repül... De az tény, hogy a korábban említett előmunka nélküli váltás csalódást is okozhat. Nekem egy kilométernyi 12% erdőben megvolt.
A rendszer ez irányú határát kétféle módon lehet tágítani:
a) kisebb tányér elöl. Race Face a kínálatában 30T-ig megy le, ami már igazán elfogadható. Ellenben itt a másik oldalon - síkon tekerés - már tényleg sokat kell áldozni.
b) megoldásként a hátsó sor buherálása adódik. Az egyik a General Lee: a három nagy fogaskerék helyére kicsit nagyobbak kerülnek. A másik, hogy középről vesszük ki a 15 vagy 17-est és a 36 elé bekerül egy 40-es vagy 42-es. Ezekkel már megvan az XX1 tartománya (11-42). Ennek hátulütője, hogy egyrészt felsőbb kategóriás sort kell venni - mert az bontható. A másik, hogy a váltók nem 42-es tányérra vannak tervezve. A kísérletek azonban azt mutatják, hogy megszorításokkal, de járható az út. Ha minden igaz, az e*13 májusban jön ki a 40, 42-es tányérral, grátisz hosszabb határoló csavarral és komoly kompatibilitási táblázattal egyetemben.
Szóval ez az előrelépés nem pedig a hülye maszlag a kerékméretekkel...
Köszi a beszámolót. Azóta sem volt gondod láncleeséssel? Valamerre olvastam, hogy egyes fokozatokban, gondolom a legkisebben vagy legnagyobbon, mikor nem egyenes a lánc, akkor hangosabb a narrow wide. Nálad is jelentkezik ez?
VálaszTörlésEgyre többet számolgattam, de valahogy csak oda jutok, hogy ki kéne próbálni. A hetes 11-28-as sorból és 22/32/42-es hajtóműből kiindulva, a kistányért mindig is le akartam szedni, de ugye a lustaság, meg pár helyre nem ártott. A kéttányérosra alakítás ezen a bringán már felejtős, ha bármit is cserélnék, akkor cserélhetnénk már majdnem mindent...
De tény, hogy terepen szinte mindenhova elég volt a középtányérral a hátsó legnagyobb (32x28) áttétel, mert ahol már ez kevés volt, jobb volt, ha leszálltam tolni.
És amit kinéztem Canyon Nerve AL 7.9-et ( http://www.canyon.com/_en/mountainbikes/bike.html?b=3182#tab-reiter2 ), azon 11-36-os fogsor van 22/30/40-es hajtóművel. Érthetetlen, hogy miért három tányéros hajtóművel szerelik, hasonlóan értetlenül tudok az előtt is állni, mikor kéttányerhoz hosszú kanalan hátsóváltót tesznek fel gyárilag. Persze biztos olcsóbb egy valamiből kurvasokat megvenni, mintha eloszlana ez többféle dologra...
Szóval ennek a háromtányéros felállásnak nem látom értelmét, de nem tudom mire is cseréljem. Például csak teszek az SLX karra két lánctányért (24 és 36 talán), vagy rendelnék a bringával együtt egy 125 eurós XT kart, ami 26/38-as: http://www.canyon.com/_en/accessories/#category=F24&id=25294
XT kar mellett szól az a talán csak marketing érv, hogy kisebb q faktorú a két tányéros XT, de hogy pontosan mennyivel is, az sehol sem derül ki...
Vagy csak rátennék egy 30-as Narrow Wide-ot az SLX karra, mert végülis a számolgatás alapján elég lenne. Ekkor a legkönnyebb fokozat (30x36) a 29-es kerékkel, ugyanakkor lenne mint 26-ossal a 22x24, ami a hetes fogsoron a majdnem legnagyobb lánckerékkel a legkisebb lánctányér. Ez meg egész elfogadható. Az 1x10 mellett szól az is, hogy akkor csak egy váltókart kéne cserélnem, mert ez az SLX nem tetszik, túl kicsi a felülete, illetve domború, emiatt utálom a régi LX-et is.
De a fogsor 11-es legkisebb lánckereket csak le kéne cserélni 12-esre, mert ha síkon kell mennem, akkor jobb szeretem a kisebb áttétel ugrásokat.
Már egy ideje töprengek ezen, de sokkal előrébb nem jutottam :/
Szia!
VálaszTörlésLáncleesés hébe-hóba előfordult, általában nagy sebesség mellett ugratáskor. Valószínűleg ha kurtítok a láncon az segít majd.
Szélső állásokban nem zörög, vagy ha igen, akkor az ingerkülszöböm alatt. :)
A Duna középtáv tapasztalatai (magyarán egy komolyabb túrára való alkalmasság):
34-es tányér 11-36-os sorral határeset volt, Sala 30/11-34-et használt. A komolyabb kaptatókon jó lett volna kicsit könnyedebben tekerni - de ezt szerintem némi edzéssel át lehet hidalni. Az 1x10 amúgy is némi fejlődésre kényszeríti az izmokat. :)
A fő különbséget ott látom, hogy elvileg kétféle bringás van: a pörgetős, illetve az erősebb áttételt használó. Az utóbbihoz passzol az 1x10. Persze ez felfelékre érvényes. Lefelé tunképp nincs különbség: a Dunán lefelé csak egy ember előzött meg egy technikás szakaszon, de az aszfaltra érve nem volt gyorsabb, mivel mindketten gurultunk.
Tegnap találtam egy ilyet: http://www.actionsports.de/en/components/cassettes/10-speed/11064/recon-superlight-wide-ratio-titan-alloy-mtb-cassette-10-speed-256g-11-40?c=486
Drága, de versenyre az a 40-es hátsó valószínűleg megadja azt a plusz kényelmet ami jól jön egy hosszabb túrán.
A cserékhez: én is azt számolgattam, hogy mostanra elég sok mindent kicseréltem a bringán. Így tuti megdől az a sokat hangoztatott duma, hogy komplett bringát olcsóbb venni.
Kozben julius vegen megjott a bicaj, ami fasza meg minden, de ami hajtomuvet rendeltem hozza, abbol nem jot kuldtek, raadasul ketszer is, 38/26 helyett, 40/28-at... A bringaval kapott slx helyett feltettem egy kolcsonkapott xt-t, 42/32/22-es fogakkal.
VálaszTörlés11-36-os fogsor van rajta, a 32-es kozepso tanyerral hasznalva eleg volt terepen, ahol eddig most jartam: Budai hegyek es egyszer a Bakony. Ezekutan nagyon elgondolkodtam azon, hogy elolre eleg lenne csak egy lanctanyer, egy 30-as. Bar a 32x36 nekem eleg volt oda, ahol fel akartam menni, pedig iden sem nagyon tekertem, leginkabb csak a varosban maszkaltam. De talan a legidealisabb egy 31-es lanctanyer lenne a 29-es kerekhez es a 11-36-os fogsorhoz. Raceface Narrorwide-bol epp nincs ilyen :/
Azt nem hiszem, hogy nekiallnek fogsor baszkuralni, valahogy elegnek tunt terepen is, aszfalton is a 11-36-os sor, persze ha direkt csak a kozepsovel tekertem. Nem kivanok ettol nagyobb fogsorkulonbseget, annak a karara, hogy nagyobb legyen az ugras nemelyik fokozat kozott. A legolcsobb Sram X11-re sem erne meg most igy cserelgetni, talan ha eleve ez lett volna a bringan, mert igy utolag huzos aze a fogsor 222 euros ara, meg me'g kazettatest, valto, valtokar is kene... http://www.bike-discount.de/en/praesenz/search/q-SRAM+X1
Ami meglepett, hogy a 72 centis kormany nem volt zavaro felfele es masfele sem. Meg a szarv sem hianyzik, bar azt ugyis csak felfele fogtam, s annak is csak a tovet, igy nezegettem mar joideje a miniszarvas markolatokat, de inkabb lebeszeltem magam ezekrol. Inkabb valami normalisabb szivacsmarklatot keritek, mert csak jobban szerettem a Ritchey WCS-t, valahogy me'g eleg jo a fogasa, nem csavarodik annyira, csak a kulso felen, de ez nem erezheto tekeres kozben es kenyelmesebb, mint az ezen levo gumi.
Szoval marad ilyen szeles a kormany, mert ahogy meglattam a bringa adatainal a szelesseget, mar a kurtitasat terveztem, de azert elotte csak ki kellett probalnom, hogy mennyivel konnyebb iranyitani ezzel a bicajt. Es tenyleg sokkal konnyebb. Bar volt par szuk eset, ahol eppen csak elfertem.
Ami hianyzik, az a remote kar a telokhoz. Csak ezek a fox megoldasok vagy vicc kategoria, vagy kisse tularazott. Elso alatt azt a 2013-as kart ertem, ami akkora, mint egy fekkar. Erthetetlen, hogy voltak azt kepesek arulni. A 2014-es valtozat mar vallalhato meretu, csak epp azt nem lehet, hogy a telot es a rugostagot kulon lehessen egy karrol kapcsolgatni, es ezt igy dragallom. Talan 90 euro korul adjak es me'g hozza a bizbaszok a bovden befogatashoz...
A hatsotagnal meglepett, hogy nincs olyan nagy kulonbseg a harom allas kozt. C, azaz climb allasban is elegge mozog. Ennek ellenere maszasnal nem zavaro. Elvileg sikerult megfeleloen felfujni, de mint ahogy ujra olvasgattam a fox oldalat, hogy mikepp kell beallitani, ott irjak is, hogy climb modban nem teljesen zar le, mozog akkor is. Az viszont kar, hogy ez nem szabalyozhato, hogy ekkor mennyit vagy mennyire mozogjon. Mondjuk a Marzocchi-fele telolockolas is tetszene, hogy lerovidul az ut, bar a terralogic is tetszene... Meg persze, ha 13 kilo helyett, csak 10 korul lenne :)