Cross Kisalföld

Pár nappal a Balaton után úgy gondoltam fasza gyerek vagyok, s miért ne tekerjek haza. Ez egy újabb kétszázas. De miért ne nézzük meg, mit is bírok?

A fő motiváló tényező azonban a közlekedésre kivetett maszkhordás volt: a francnak van kedve órákig egy textildarabon keresztül lélegezni, mikor bringázás közben friss levegőt is lehet szívni.

A Balaton kör után pár nap pihenéssel telt, majd korán reggel nyeregbe pattantam, s rajta. A Móri Árok közepéből a legegyenesebb út a 81-es főút, amelyen azonban nemcsak tilos (kisebbik gond), de nem is tanácsos biciklizni. Szerencsére ezen a tájon minden út Győrbe vezet, így a Kisbér - Bakonyszombathely - Nyalka útvonal alsóbbrendű útjait választottam.

Bakonyszombathely

Pannonhalma Pázmándfalu határából

De hiába az óvatosság, ezek az utak ugyanis kiváló gyakorlópályaként szolgálnak napjaink Fittipaldijainak hogy a gyanútlan bringásokat centizgessék. Sebaj, ha számítasz rá, nem akkora gond.

Győrben még mindig nem voltam biztos benne, hogy az onnan másfél órányi vonatozás helyett inkább továbbtekerjek. Ráadásul rendes reggeli helyett inkább egy adag fagyit toltam a hídnál levő Adria Gelatóban. S úgy döntöttem, elmegyek Mosonmagyaróvárig, mert miért ne: a Szigetközben amúgy se sokat jártam.

Győr

Nos, mint kiderült a tájegység hanyagolásának nyomós oka volt: ez rohadt egy lapos környék. Nem mondom hogy csúnya, de fekvőrendőrnél nagyobb dombra itt ne számíts. Cserébe Győrtől Móvárig korrekt bringaút vezet.

Szigetköz

Hédervár

Mosonmagyaróvár határában ettem egy szendvicset a benzinkútból, átverekedtem magam a városon, majd jött a döntés: előre tovább, bringázás. A következő menekülési pont Bruck an der Leitha.

Mivel gőzöm sincs, Hegyeshalomnál hogy lehet bringázni, így inkább kishatárforgalmat terveztem: Albertkázmérpuszta nem egy nagy kitérő, ráadásul nagy autóforgalom sem várható.

Go West...

Mosonszolnok

S ahogy forgalom nincs, nagyon más sem. Ja... de... szél. Mégpedig szembe. Nem könnyű nyugatra jutni...

A határon két unatkozó osztrák katona ücsörgött. Én meg leültem melléjük az ebéd-müzliszeletre, ünnepelvén hogy túl vagyok a félúton.

Becéloztam a Fertő-tó északi csücskét, s Neusiedl am See-ben megálltam ebédelni. Ellenálltam a kísértésnek, hogy a tányér tészta és két üveg kóla mellé betoljak egy adag fagyit is. Ez jó ötlet volt, mivel Nezsiderből kis kaptató vitt Parndorf felé.

Na, ez tényleg vég. Ezen a részen tényleg nincs semmi látnivaló. Bruck an der Leitha környékén a tízes út tartogat néhány romos borospincét, valamint balra lassan kiemelkedik a Schneeberg tömbje - de ezért nem érdemes erre jönni.

Bécs határában kis emelkedő árán - hú de nagyon nem esett jól - jutottam Himberg környékére, ahonnan egész jó a kilátás Bécsre, és a hegyekre.

Innen már csak át kellett keveredni a Bécset délről övező útrendszeren, s már meg is van a Liesingbach bringaútja, majd összsesen 195km után hazaértem.

Összességben, mint teljesítmény nem rossz. Túrának? Egyszer megteszi. De a folyamatos pofaszél miatt, legközelebb inkább a másik irányba fogok menni.