Gravel maraton (Bécs - Vác)

 Megnyíltak a határok ismét, lehet utazni. Feltéve ha az eső nem mossa el a vasutat, több órás késést okozva mindkét irányba. Így a következő alkalommal úgy döntöttem, kiiktatom a tömegközlekedést: Bécs - Vác, bringával...

Himberg

 A hét folyamán megterveztem az utat: Bécs - Hegyeshalom főutakon, Győrig a tavalyről ismert elkerülő út a Szigetközben, majd kisebb utakon Komárom, végül Esztergom után valahol át a Dunán. Ezen utolsó szakaszon volt némi para, mert ha nem érem el az utolsó kompot, akkor az némi pluszt jelent Dunakeszi felé. Így az indulást napkelte előttre terveztem: átlag huszas tempóval számolva, van esély...

A fő változót azonban az időjárás jelentette: egész héten masszív esőt jósoltak Esztergomra, ami a délután folyamán Bécs felé húzódik. Ez két dolgot jelent: tuti szembeszél, és ki tudja hol, esőt. Így - bár indulás előtti este már jó időt jósoltak, bepakoltam az esőcuccot is: megyek amíg lehet, ha ázok keresek egy vonatot.

Az előkészületekhez hozzátartozott, hogy Lulu két kulacstartót kapott, s a szerszámos dobozka pedig leköltözött az alsó csőre, a pedál alá. Ez nem biztos hogy olyan mozdulat amit egy többszázas túrán kell kipróbálni, de ha leesik hóttmindegy hol töröm szarrá magam miatta. Azért a csavarok kaptak egy adag rögzítő ragacsot... 

A másik fejlesztés, hogy a gyári Bontrager 32-es gumikat lecseréltem a Continental Grand Prix 5000-ére. Beletelt egy kis időbe míg felszenvedtem őket, de megérte: az első szakaszon 25-30 km/h-s átlagot produkált a rendszer. Mindezt úgy, hogy a Bécs déli részén levő útrendszer ezernyi körforgalmán is keresztül kellett verekedni magam.

Himberg

A napfelkelte Himberg környékén ért, ahonnan a 10-es főút adja magát Bruck, Parndorf és Nickelsdorf irányába. Semmi extra, kitűnő út, alacsony forgalom, pikk pakk eltelt az első nyolcvan kilométer...

Himberg

Hegyeshalomban a váltás mellbevágó volt. Az út minősége változott - nem előnyére -, de került mellé bringaút. Mosonmagyaróvárig kényelmesen lehetett haladni rajta. 

A város határában levő benzinkútnál megreggeliztem (két szendvics, fél liter víz), és utántöltöttem a kulacsot.

Móvártól érdemes elhagyni az 1-es főutat a kicsit északabbra haladó út mellett Győrig van bringaút. S bár ebben a bringaútban már fikarcnyi köszönet nincs - a minősége lassan kritikán aluli lesz - még mindig jobb választás mint a zsúfolt főút.

A másik változás az utat övező, dzsumbuj. Az egy dolog, hogy a régi hegyeshalmi határátkelő épülete a legszebb kádári időket idéző vendéglátóegységgel büszkélkedik - mint vasfüggöny mögött született embernek mindig örömet okoz, amikor papírvizsgálat nélkül haladhatok el ezen a ponton -, de a szemét, lépten-nyomon elcsapott kisállatok és gaz... hát... na...

Hegyeshalom

 

A szigetközi úton a legjobb taktika, hogy a falvak között a hepehupás bicikliúton haladunk, elkerülve a szűk úton repesztő teherautókat; falvakban pedig ki az útra mert a járdán tempósan haladni nem egészséges, hiába nevezik bringaútnak.

Lulu Győrben

 

Győr. Majdnem félút, így a hídnál levő Adria fagyizóban megjutalmaztam magam 3 gombóccal és pihentem egy kicsit. Ez jókor jött, itt már éreztem némi hullámvölgyet a történetben. De a vasút alatt átbújva az ipari negyedben csodára bukkantam. Semmi politika, de az nem semmi hogy gázszerelőkről is elneveznek utcát:

Csak semmi politika...

Ugyanakkor a csuklómon viselt Garmin óra is meglepett: ahelyett hogy annak rendje s módja szerint az útadatokat illetve térképet mutatta volna, fogta magát és újraindult. Szerencsére annyi becsület van a jószágban, hogy ezután gond nélkül folytatta az útvonal rögzítését.

Győrtől az Eurovelo 6 az 1-es út mellett halad, ami - tekintve a hegyeshalmi tapasztalatokat - akár jó is lehet, de Nagyszentjánosnál a vasút melletti dűlőúton vezet. Na, ezt országútival kihagynám. Így a terv szerint Bábolnát céloztam meg, ahonnan Ácson keresztül Komárom volt a következő cél.

Bőny

Pár éve jártam már erre, s mit mondjak: továbbra sem egy ingergazdag környék. A térképem Bana és Ács között jelölt egy utat, jó ötletnek tűnt itt levágni. Mint a mellékelt ábra mutatja, jutott ide aszfalt, többféle is, bőven:

Bana - Ács

Ácsnál kivágódtam az 1-es útra, s Komáromig meg sem álltam. Az Eurovelo 6 itt is elkerüli a főutat, de térkép szerint szintén földúton. Bár... a banai útnál nem biztos hogy rosszabb...

Komáromban egy biztos pont van: az állomáson levő csap. Újratöltés, pihenés, aztán valami ebéd. Ez utóbbi végül egy pékségben elfogyasztott meggyes lepény és mákos bigyó képében materializálódott.

Mérleg: 180km, cirka 8 óra alatt. Nem rossz. A kedvem még mindig jó, szóval vidáman vágtam neki a következő etapnak: Almásfüzitő - Esztergom.

Füzitő előtt főút - bicikliút a megfejtés. Minősége korrekt. A hangulat durván retró, és egyben elgondolkodtató.

Szocialista...

...nemzeti

A 10-es útra fordulva elcsodálkoztam: egyrészt az út mellett komoly földmunkákkal bringaút épül. Másrészt, honnan az istenből kerül ide ennyi teherautó és busz? 

A kétszázadik kilométer Dunaalmáson ért. Innentől minden megtett kilométer növeli a rekordomat. Yeeeee!

Más öröm nincs, mivel a hatalmas teherforgalom az úton is nyomot hagy. Szó szerint. A kátyúkat biztos ami biztos alapon nem csak befoltozták, hanem húsz centi magas huplikat képezve elegendő tartalékanyaggal - szerintem kohósalakot felhasználva - is ellátták. Azt hittem a banai dűlőutat nem lehet alulmúlni, de itt sikerült. Brutális süppedések okoznak extra élvezetet, így amint lehetőség nyílt lemenekültem a párhuzamos bringaútra. Szar, huplis, de legalább nincs rajta teherautó. A kulminációs pont Nyergesújfalu határában van, ahol egy tíz méteres szakaszra ösvénnyé változik-szűkül a kerékpárút. Rögtön utána pedig gyönyörűen térkövezett bringasáv halad az út és a járda között. Kontraszt a javából.

Dunaalmás

Ahogy a zöldséges Nyergesújfaluban megjósolta, az út korrekt, de rohadt meleg. Semmi árnyék. Tát után vége a paradicsomi állapotoknak: először is, egy százméteres szakaszon az alább látható ösvény okoz fejtörést. Okés, jobbra nincs teteje az útra menni azért hogy a táblánál balra forduljunk, ezzel kétszer keresztezve a nagyforgalmú utat. Nem tudom mi okból maradt ez ki. Sebaj. Egy kismotoros bácsi útba igazított.

Tát, Eurovelo 6

Na, itt jött a következő hullámvölgy a napban, és meglehetősen hosszúra sikeredett. A három paradicsom Puffin lekvárként adott erőt és mindent lebíró akaratot, de nem tartott sokáig. Ambiciózus tervként egy óra húsz perc alatt terveztem elcsípni a szobi kompot (30km). Normál esetben sem sétatempó, hát még most. Az esztergomi úton csak vánszorogtam, és a pokolba kívántam a forgalmat. Mert hiába van kitáblázva hogy vigyázz a biciklisre, egy-két hülye mindig van. Apropó... Összességében elég jó volt a viszony az autósokkal: kerültek, vártak, sőt néha a kamionosok olaszosan rámpöttyintettek a dudával: jövök, nyugi, figyelek rád.

Esztergomban jött a feketeleves a várba felmászó hupli képében. Első gondolatom az volt, hogy izomból kitolom, de nem... 40 méter szint az egész, és nem esett jól. Rossz sem volt, de a tanulság: nem kell erőltetni. Nem veszít az ember semmit, ha nyugisan megy... 

Ahogy gurultam a Búbánatvölgy felé, gondolkodóba estem. Egyrészt sanszos volt hogy lecsúszok a révről (végül rohanva meg lett volna), másrészt a nap járását figyelembe véve abban maradtam, hogy jobb lesz a visegrádi komp: addig is eltekerészek a hegyek árnyékában.

S Pilismarótnál eljöve a Megváltó egy kék közkút képében. Brutális mosakodást csaptam, több kulacsnyi vizet a fejemre öntöttem, és belsőleg is használtam. Eredmény: pulzus markánsan zuhant (150-ről 135-re). Nos, ezt sűrűbben kellett volna csinálni.

Visegrád

Visegrád határában eldöntöttem, enni kell. De valami normálisat. Kétszáz alatt el lehet lenni tablettás vizekkel, fagyival és péksütikkel (Pilismaróton már nem raktam izótablettát a vízbe). E-fölött emberi kaja kell. Olyan voltam mint egy Shakespeare-rel kevert várandós menyecske: országomat egy savanyú uborkáért!

A komp melletti csehóban megtárgyaltam: ide valamit gyorsan, emberit, hús nélkül. Gyümölcsleves? Óbazmeg! Kell! S, bár alapvetően támogatom Krisztyán Ronáld ötletét hogy ne igyunk kólát (és semmi hasonló szart), de ez nem az a nap. Ilyenkor az ember kólát iszik. Nem mellesleg ugye, az úriember Bugattijának legalább a kereke kólareklámból jött össze...

Visegrád, gyümölcsleves

Kompolás

Átkompolván Nagymarosra, már csak 25km-nyi gurulás volt hátra, ami során módszeresen lassultam, megfogadván Phil Maffetone atyai tanácsát: a sporttevékenység végén kezdjük meg a levezetést.

Vác határában kinéztem a panorámához (vicces, hat évig éltem ott, hetente többször elmentem mellette, de csak most néztem meg). S, végül 280km megtétele után, célba értem.

Panoráma Vác északi határában

Összesítés, ital: Start két kulacs izós vízzel, töltés Móváron, Győrben, Komáromban, Pilismaróton. Extra vízvétel Móváron a reggeli mellé. Ez összvissz 8-9 kulacs.

Kaja: reggelire egy adag chia joghurttal, egy fél müzliszelet Brucknál, két szendvics Móváron, fagyi Győrben, péksüti Komáromban, paradicsom Nyergesújfalunál és kólás gyümölcsleves Visegrádon. A kajaadagolás majdnem tökéletes lett, semmi jele nem volt a szénhidrát túladagolásnak, és kiderült: elég pár falat rendes étel (nyers paradicsom), és renden is van az ember.

Erőnlét: Phil Maffetone formulája szerint 130-135 között van a megfelelő pulzustartományom. Ehhez képest jóval magasabban pörgött a rendszer, ami egyrészt a hőségnek, másrészt annak köszönhető, hogy így volt kényelmes. Összehasonlítva a tavalyi Balaton-körrel, azért a legtöbbet a 140-150-es tartományban voltam, a kívánt 130-140 helyett. Na, ez legyen a legnagyobb baj...
Párnázott gatya ide vagy oda, azt kezdem sejteni, miért használnak a profik seggkrémet. De amúgy jól ment. Semmi görcs, semmi izompattogás, és az Esztergom előtti vánszorgás is inkább pszichés volt mint fizikai: húsz feletti tempó azért ment.

Hangulat: Megvolt. A reggeli suhanás és a záró Dunakanyar fasza volt; ha a tájértéket számolom, akkor csak a Dunakanyar. Közte? Nem mondom hogy ingerszegény, de nincs sok ami miatt érdemes ismételni. És akkor nem is említettem azt a minősíthetetlenül fasiszta plakátozást amivel az ország tele van szórva. Engem nem dühít Brüsszel és a szexuális propagandától sem féltek senkit - akármi is legyen az. De az, hogy átutaztam a fél országot és alig találtam normálisan leaszfaltozott utat?