Vadregény a Nagy-Hideg-Hegyen (K+)
A jövő heti Dunyha Maraton jegyében ma toltam egy NHH Classicot. Az előző napok esőinek köszönhetően már-már giccsbe hajlott a díszlet: a dózerút széle töméntelen virágtól kéklett, a taxi rét pedig sárgállik a kutyatejtől. Már felfelé megjegyeztem magamnak a dózerutat levágó kis ösvényeket, de a terv a Grófi-út és a piros volt a lefelére. De én tervezek, a fák pedig érdekes módon mindig a turistautak elején pontosan derékszögben dőlnek az ösvényekre... Mivel nem sok időm volt, így nem álltam neki kommandózni, visszamentem a dózerútra. Aztán a taxi rét alatt balra bevágódtam a kék keresztre...
Az első méterek után tudtam, hogy ez jó ötlet volt. Szűk egynyomos szlalom a meredek hegyoldalban. Sajnos itt a Nagy-Vasfazék-patak tett keresztbe egyrészt fákat -- de ő hanyag, nem tudja a derékszöget --, valamint saját magát. A mintegy fél kilométeres már-már élvezetes köveken ugrándozás után visszaszállhattam a bringára és a széles ösvényen a patakkal karöltve lezúztam az Inóci-bányáig (az útnak kérnék Ferótól egy nagy jeeee-t). Enyhén köves lejtő, tűréshatáron belüli rázkódással. A pataknak köszönhetően pedig a szükséges sáradag is felkerült mindenhova. A mondott 500 méteres patakban császkálást meg lehet úszni, ha a dózerútról a 180°-os kanyarban térünk le (sziklafal környékén).
A jelzés innen jókora lejtő és híddal támogatott patakátkelés után ér a Cseresznyefa-parkolóba, (ez egy "rövidítési" lehetőség az NHH-Classicon) ahonnan az aszfalt mellett kanyarog le Királyrétre.
Most a bányától rövid dózerutazás után már korábbról ismert úton lerázattam a vesekövemet a piros jelzésen Királyrétig.
