Zalalövő - Szaknyér (Őrségi piros 1)
Mint mondottam volt, a terepezésből elegem lett. Zalalövőn ettem egy kis csokit, majd a település végén bevágódtam az ösvényre a Borostyán-tó felé. A fogadalom egy órán keresztül tartott.
A tó melletti erdősávon átvágva a művelt mezők között tűrhető szekérutak haladnak. Mígnem az Avas nevű erdőbe csűr a jelzés. Itt elborzadtam. Nem. Én ezen a dzsungelen nem vágok keresztül. Szóval ahol az út bal oldalán egy nagy kövön jelzés van, miszerint balra, én ott egyenesen mentem, hogy a következő szélesebb szekérúton menjek be az erdőbe.
Átvitt éretelemben is.
Az út egyenesen halad egy vízmosás mellett, majd ahol újra összefut a piros jelzéssel ott irgalmatlan dzsungel következik. A méteres aljnövényzetben ippeg kivehető az ösvény, s pont ezért meglepő, hogy szép lassan lehet rajta tekerni. Dzsindzsa-track. Azért nagy öröm kiérni a műútra.
Hegyhátszentjakabnál az emelkedő megtekerése után a templomnál balra megy a piros Szaknyérra. Kis lejtő, kis emelkedő.
Ez esetben inkább jobbra tartottam a Vadása-tóhoz (ahova a híd előtti szép földúton is el lehet jutni), ahol laza fürdőzést csaptam. Mert megérdemeltem, mint bulémiás liba a szemránckrémet...
(A magasságprofil változott, az automata beállítás helyett egységesen 0-900m skálát kaptak, mivel elegem lett hogy nem bírom egyszerűen összehasonlítani az egyes túrákat. Ha megmászom a Kékest az majd kilóg...)
