Dagonya a Fenyves-hegy alatt

A vasárnapi ebéd (minestrone) levezetéseként egy laza Naszályos mászást gondoltam. Ennek teljesítése után átgurultam a kettes túloldalára, ahol a Fenyves-hegy piros jelzéséről mintegy húsz méter múlva visszariadtam. Nem, én ezen a félig fagyott terepjárók és lovak által széttúrt úton nem szenvedek, elég volt a múlt héten 40km aszfalt során húsz méternyi szmötyitől olyan sárosnak lennem mintha disznókkal hemperegtem volna. Inkább a hegy oldalában elkódorgok Verőcéig.

Na, ahogy én azt gondolom. Két percen belül csurom sár lettem. Némi pikantéria a dologban, hogy miközben fél köbméter szmötyit próbálok átpasszírozni a kerék és a villa között tekerés címén az emelkedőn, azon kell agyalnom hogy mögöttem a kutyaugatás erősödik-e, vagy az ebeket megfogja a kerítés? Benn maradtak... Majd a murvás részen felgyorsulva az apró kavicsok kopogtak a sisakon.

Végül néhány zsákutca és 10-15%-os lejtő után beleszaladtam a vasúti töltésbe, aminek nyomán eltoltam a biciklit Fenyveshegy megállóig, ahonnan már sima út volt a parti bringaútig.

Hazaérve pedig betoltam az ebéd másik felét, ami tejszínspenótos mártásba kevert tészta volt.

Mindent összevéve, ahogy korábban írtam, a környék bővelkedik rövid, brutális meredekségű és változatos talajú emelkedőkkel. Abban meg csak reménykedni lehet, hogy a kutyák a helyükön maradnak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Őzikés bölcsőtúra (Babenberg Strecke - Mauerbach - Exelberg)

Fenyves-hegy (Sejce-Verőce)