Má' megint a Fenyves-hegy (Vác - Sejce nem aszfalton)
Régi mániám hogy bármennyire szép a Naszályra vezető út, azért mégiscsak aszfalt ami csökkenti az élvezeti értéket. Ettől függetlenül szeretem, de a varietas delectat. Pár hónapja pedig meglett az "elkerülő út". Így a közelgő Duna-Maratonra való píkelés jegyében (magyarán csúcsra járatós időszak, amikor kvázi versenyterhelésnek adja át magát a paciens) bevettem a hétvégi délutáni menetbe.
Start Vác északi csücskében, a Gombási út végén levő Oázis cukrászda (a vasútállomástól tíz percre). Az aszfaltot a városhatárban levő lejtő kanyarjában hagytam el, balra. Jó kis füves szekérút, helyenként sittel karbantartva. Oldalt embernagyságú sásos dzsungel, ami elsőrangú montis tetoválást készít a felkarokra.
Jobbkanyar, kis homokos emelkedővel neki az erdőnek, amelynek szélén szépen elkanyarogtam a DCM hátsó bejáratáig, a szállítószalag aljához. Itt az M2 alatti bújkálás után picit belekóstoltam a szalag melletti út borzalmaiba, majd az első pukli után balra csűrtem a szekérútra (nem a murvás út, hanem utána).
Innen kicsit trükkös a tájékozódás, ha kétség van akkor a szélesebb úton, illetve felfelé érdemes. Sikerrel jártam, a helyenként derekasan benőtt út újból elvezetett a kápolnáig. Innen már széles murvás halad az M2 sejcei kiágazásáig.
A továbbhaladásra három legális lehetőség volt: át az M2-n a Fenyves-hegyre, vissza Sejcére az aszfalton, illetve Katalinpusztára a mezőn át. Na, ebből az utolsót egy baszom táblával kilőtték, miszerint a terület valakié és toll a fülibe annak aki át akar menni. Szóval megnéztem a másik kettőt: felmásztam a Fenyves-hegyre, a túloldalán legurultam Verőcére a hídig, ott hátraarc és megmásztam újból (a csúcs előtti köves ösvényen először sikerült feltekernem - a panorámán romanticizáló motoros párocska furán nézett mikor lefele óvatoskodva szembetalálták magukat a felfelé igyekvő bringással); a csúcson kifújtam magam, vissza az elágba, ahol a rozzant sejcei aszfalton megmásztam a hegyet, és az alternatív lemeneten pedig örültem a lejtőnek.
S minden jó ha a vége is jó: csokis keksz, kávé és eper - mindez fagyiból a starthelyen.
Start Vác északi csücskében, a Gombási út végén levő Oázis cukrászda (a vasútállomástól tíz percre). Az aszfaltot a városhatárban levő lejtő kanyarjában hagytam el, balra. Jó kis füves szekérút, helyenként sittel karbantartva. Oldalt embernagyságú sásos dzsungel, ami elsőrangú montis tetoválást készít a felkarokra.
Jobbkanyar, kis homokos emelkedővel neki az erdőnek, amelynek szélén szépen elkanyarogtam a DCM hátsó bejáratáig, a szállítószalag aljához. Itt az M2 alatti bújkálás után picit belekóstoltam a szalag melletti út borzalmaiba, majd az első pukli után balra csűrtem a szekérútra (nem a murvás út, hanem utána).
Innen kicsit trükkös a tájékozódás, ha kétség van akkor a szélesebb úton, illetve felfelé érdemes. Sikerrel jártam, a helyenként derekasan benőtt út újból elvezetett a kápolnáig. Innen már széles murvás halad az M2 sejcei kiágazásáig.
S minden jó ha a vége is jó: csokis keksz, kávé és eper - mindez fagyiból a starthelyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése