Megint Gloggnitz, megint aszfalt
A múltkori aszfaltos túra után a motoros kollégák lebaltáztak: szólhattam volna hogy felmegyek a Kalte Kuchlhoz, mivel ők is ott voltak - két órával utánam. De azért elárulták hogy legközelebb álljak meg egy almás rétesre, mert az jó. S ha egy gyári bécsi ember azt mondja hogy valahol jó az almás rétes, az jelent valamit.
Így az áprilisi strava-etap első fele adva volt: Gloggnitz - Kalte Kuchl. A második részre csak egyet tudtam: én még egyszer nem megyek végig a Triesting völgyén. Végül a plotaroute.com segítségével kiötlöttem, hogy becélzom a Bécs - Sankt Pölten vasútvonalat. Egyrészt mivel ott el lehet csalinkázni a Bécsi Erdő nyugati lankái között (talán kevesebb a szél), valamint ha egy-két káem hibádzik a vállalt 115km-ből, akkor egy megállót még letekerhetek.
Családi engedély megvan, Juliskát leakasztottam a szögről, és nyolc órakor már szikrázó napsütésben indulhattam Payerbach felé.
A starttól 20km-re található Kaiserbrunn. Látszik hogy jó az idő, kitelepültek a legális vadkempingezők:
Mivel a mostani túrát az előzőnél hosszabbra terveztem, Schwarzau előtt jobbra letértem a Klostertal felé. Ez az út északról kerüli a Schneeberget, enyhén emelkedik Vois felé majd hosszú könnyed lejtővel esik rá a 21-es útra.
Menet közben vissza-visszanézve komolyan gondolkodtam azon, hogy ezt az utat visszafelé is be kéne járni:
Elágazás, jobbra Pernitz és Bécsújhely, balra pedig a Kalte Kuchl. A túra legnagyobb mászása itt van, bő háromszáz méternyi szint, De aztán lazulás Rohr im Gebirge-nél, majd egy rövid kapaszkó után indulhat az Apfelstrudel - cirka száz motoros között egyedüli bringásként (a csodálkozó pillantásokat, miszerint ide saját zsíron is fel lehet jutni rezzenéstelen arccal illik fogadni).
Amint a fenti két képen látható a hely csodás, ami nem látszik: az Apfelstrudel nagy és vaníliapudinggal van nyakonöntve, a rendelést összevissza hozzák - a leves később ért ki mint a rétes. Mindenki cigizik - mondjuk szabad téren elmegy, meg amúgy is türelmes vagyok dohányzó felebarátaimmal szemben - de az mégse fér a fejembe ha evés közben sem bírják ki néhányan cigi nélkül. Hogy a francba füstöl motorozás közben? A budi tiszta - naja, Osztrákiában vagyunk, a fele személyzet magyar - naná, ez mégiscsak szebb hely mint egy krimó a négyes út mellett. És az árak is korrektek.
Cirka egy órás ücsörgés után az északi lejtőn Kleinzellen keresztül legurultam a 18-as útra (Traisen - Bad Vöslau tengely), ahol a nagy forgalomra és szélre való tekintettel végképp eldöntöttem, hogy inkább a dombokon keresztül továbbmegyek északra.
Így Hainfeld után balra bevágódtam egy kis útra amely felmászott a Klammhöhére, és könnyed lejtővel gurultam Neulegbachba.
S mivel az óra 115,9km-t mutatott - itt be is fejeztem, jöhet a vonat...
Összefoglalás:
- A rövid hainfeldi szakasz kivételével aránylag csendes, kis forgalmú utak.
- A motorosok 99,5%-a normális, nagy ívben kerül.
- Vigyél füldugót: ha beleakadsz egy quados brancsba az kurva hangos - amúgy ilyet most láttam először: négykerekű luxus kvázi-kvadok, a júzerek kiöregedett motorosoknak néznek ki, akik már nem bírnak felülni a rendes motorra vagy szédülnek két keréken.
- Az igazán szép rész még mindig a táv első fele, de Bernau és a Klammhöhe sem csúnya.
- A szél miatt meggondolandó az észak-déli irány.
Így az áprilisi strava-etap első fele adva volt: Gloggnitz - Kalte Kuchl. A második részre csak egyet tudtam: én még egyszer nem megyek végig a Triesting völgyén. Végül a plotaroute.com segítségével kiötlöttem, hogy becélzom a Bécs - Sankt Pölten vasútvonalat. Egyrészt mivel ott el lehet csalinkázni a Bécsi Erdő nyugati lankái között (talán kevesebb a szél), valamint ha egy-két káem hibádzik a vállalt 115km-ből, akkor egy megállót még letekerhetek.
Családi engedély megvan, Juliskát leakasztottam a szögről, és nyolc órakor már szikrázó napsütésben indulhattam Payerbach felé.
A starttól 20km-re található Kaiserbrunn. Látszik hogy jó az idő, kitelepültek a legális vadkempingezők:
Mivel a mostani túrát az előzőnél hosszabbra terveztem, Schwarzau előtt jobbra letértem a Klostertal felé. Ez az út északról kerüli a Schneeberget, enyhén emelkedik Vois felé majd hosszú könnyed lejtővel esik rá a 21-es útra.
Menet közben vissza-visszanézve komolyan gondolkodtam azon, hogy ezt az utat visszafelé is be kéne járni:
Elágazás, jobbra Pernitz és Bécsújhely, balra pedig a Kalte Kuchl. A túra legnagyobb mászása itt van, bő háromszáz méternyi szint, De aztán lazulás Rohr im Gebirge-nél, majd egy rövid kapaszkó után indulhat az Apfelstrudel - cirka száz motoros között egyedüli bringásként (a csodálkozó pillantásokat, miszerint ide saját zsíron is fel lehet jutni rezzenéstelen arccal illik fogadni).
Amint a fenti két képen látható a hely csodás, ami nem látszik: az Apfelstrudel nagy és vaníliapudinggal van nyakonöntve, a rendelést összevissza hozzák - a leves később ért ki mint a rétes. Mindenki cigizik - mondjuk szabad téren elmegy, meg amúgy is türelmes vagyok dohányzó felebarátaimmal szemben - de az mégse fér a fejembe ha evés közben sem bírják ki néhányan cigi nélkül. Hogy a francba füstöl motorozás közben? A budi tiszta - naja, Osztrákiában vagyunk, a fele személyzet magyar - naná, ez mégiscsak szebb hely mint egy krimó a négyes út mellett. És az árak is korrektek.
Cirka egy órás ücsörgés után az északi lejtőn Kleinzellen keresztül legurultam a 18-as útra (Traisen - Bad Vöslau tengely), ahol a nagy forgalomra és szélre való tekintettel végképp eldöntöttem, hogy inkább a dombokon keresztül továbbmegyek északra.
Így Hainfeld után balra bevágódtam egy kis útra amely felmászott a Klammhöhére, és könnyed lejtővel gurultam Neulegbachba.
S mivel az óra 115,9km-t mutatott - itt be is fejeztem, jöhet a vonat...
Összefoglalás:
- A rövid hainfeldi szakasz kivételével aránylag csendes, kis forgalmú utak.
- A motorosok 99,5%-a normális, nagy ívben kerül.
- Vigyél füldugót: ha beleakadsz egy quados brancsba az kurva hangos - amúgy ilyet most láttam először: négykerekű luxus kvázi-kvadok, a júzerek kiöregedett motorosoknak néznek ki, akik már nem bírnak felülni a rendes motorra vagy szédülnek két keréken.
- Az igazán szép rész még mindig a táv első fele, de Bernau és a Klammhöhe sem csúnya.
- A szél miatt meggondolandó az észak-déli irány.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése