Aka-Súr (P jelzés)

avagy Bakonymelléki kevergő a piros körül

Ha már pünkösd hétfő és szabadidő, gondoltam körbetekergem a Móri-árok déli dombjait. A kerekek berakásakor kiderült, hogy a szombati defekt pillanatában a felni is kapott - nem is kicsit. Úgy 3mm-t hajlott befelé, fém átszakad, hang bennakad... Mivel már két napja tartotta a gumit, így gondoltam nagy baj nem lesz belőle, de azért a terepet kihagyom. Nem is lett, azért most egy hét után elballagtam a helyi bringaszervizbe, hogy kukázzák a felnit és fűzzenek bele egy épet (ezt csak azoknak akik szaftos bukástörténetre vágynak - ők ne is olvassanak tovább).

Tehát az óvatosság és a Mezítlábas Faszi által linkelt pulzus alapú futóedzések bringára adaptálásának jegyében gondoltam tekerek két órát száznegyvenkettőn mert az jó lesz nekem, és közben fotózgatom ha van mit.

Aka után a kereszttől balra illegette magát piros bugyi... izé, szóval piros jelzéssel egy csábos ösvény. Be is csapódtam, majd ahogy lenni szokott, közelről már nem volt olyan csábos, a lejtő gödrei téglákkal, cserepekkel egyszóval klasszikus sittel voltak feltöltve, jelezvén hogy a helyiek itt némi rövidítést eszközölnek a napi közlekedés során. de egy-két kanyar után már ragyogóvá válik a történet: először széles szekérút majd az erdei úton némi fenyőfák után hamar elértem Súr határába ahol egy apró homokos dombbal kellett megküzdeni.

A továbbiakban Súr első házainál elkanyartam jobbra az erdei úton, majd erdőszéli csalánozás, sarazás és homokolás után valahogy kikeveredtem a Súr és Ácsteszér közti műútra. Ekkor Akának vettem az irányt, majd elcsábultam egy dombtetőn levő méhészet felé fotózkodni,

aztán az ösvény tovább csábított, bekeveredtem a szántásba meg mindenféle utakra, végül Hántán kötöttem ki. Ami Kisbér mellett van, és baromira nem kellett volna ott lennem, lévén a család már ebédelni szeretett volna. Meg én is, de nekem még hátra volt egy kis országúti etap Bakonysárkányig...