Földalatti
No, ez is megvolt. I. Underworld kupa, nyugdíjas kategória - hiába, öregszek... A majd három hetes kihagyás (értsd: az előző poszt óta nem ültem bringán, plusz betegség miatt sikeresen fogytam minimum 3 kilót mert alig ettem); szóval nem csoda, hogy a hetedik körre szétcsaptam magam. Titánpálcás Pisti és családja lelkesen szurkolt, és valószínűleg az életemet mentették meg a plusz két kulacsnyi itallal (összességében két és fél liternyi víz és energiaital csúszott le egy óra alatt, ami azért jelzi, hogy nem volt minden rendben).
A pálya zseniális volt, a barlangba vezető kanyargós-rámpás lejtő, a kivezető sárgatéglás emelkedő (melyen azért kiderült hogy néha megy nekem a felfelé) első osztályú móka volt. A kör végén az egynyomos domboldal szivatós volt; a meredek huplit a rajt után széthúzott mezőnyben jobban el tudtam volna viselni - valószínűleg az a kollega is, akinek esése következtében véletlenül szétrúgtam a könyökét. Megbeszéltük hogy nincs gond. :)
A bejáráson jól kitaláltuk hol mit kell csinálni - nagyjából megvalósult. Ami nem, az a pulzus alapú versenyzés: belőttem magamnak a 170-180-as tartományt, erre a második körben kiderült hogy tudok 192-n is menni (legalább megvan a max. értékem). A körelemzéskor pedig kiderült, valóban a becélzott tartomány lett volna a jó. És akkor talán nem fogok görcsök miatt szenvedni. No mindegy, némi fegyelmet kell a dologba iktatni, az alábbi ábra meg szerepelhet az "így nem szabad csinálni" rovatban. Így összejött egy 32. hely ami a tisztes helytállás kategóriájának megfelel.
Tapsikoltunk még egy jót az eredményhirdetésen, aztán Nullkilóméteres Zozóval (ő vette át Titánpálcás "Bazmeg hogy én itt most nem versenyezhetek" Pisti nevezését) a mocsok nagy viharon keresztül hazaindultunk.
A pálya zseniális volt, a barlangba vezető kanyargós-rámpás lejtő, a kivezető sárgatéglás emelkedő (melyen azért kiderült hogy néha megy nekem a felfelé) első osztályú móka volt. A kör végén az egynyomos domboldal szivatós volt; a meredek huplit a rajt után széthúzott mezőnyben jobban el tudtam volna viselni - valószínűleg az a kollega is, akinek esése következtében véletlenül szétrúgtam a könyökét. Megbeszéltük hogy nincs gond. :)
A bejáráson jól kitaláltuk hol mit kell csinálni - nagyjából megvalósult. Ami nem, az a pulzus alapú versenyzés: belőttem magamnak a 170-180-as tartományt, erre a második körben kiderült hogy tudok 192-n is menni (legalább megvan a max. értékem). A körelemzéskor pedig kiderült, valóban a becélzott tartomány lett volna a jó. És akkor talán nem fogok görcsök miatt szenvedni. No mindegy, némi fegyelmet kell a dologba iktatni, az alábbi ábra meg szerepelhet az "így nem szabad csinálni" rovatban. Így összejött egy 32. hely ami a tisztes helytállás kategóriájának megfelel.
Tapsikoltunk még egy jót az eredményhirdetésen, aztán Nullkilóméteres Zozóval (ő vette át Titánpálcás "Bazmeg hogy én itt most nem versenyezhetek" Pisti nevezését) a mocsok nagy viharon keresztül hazaindultunk.
