Pár éve Pistával gondoltunk egyet és feltekertünk az NHH-ra. Valahol a Magas-Tax környékén jöttünk rá hogy ez egy elhibázott döntés volt. Ezen nem segített a turistaház bablevese sem, és azóta számomra a hideg szinonimája az a nap. Véget nem érő tekerés a jeges szélben a Dunaparton Vácig, ahol fél órát ültem a meleg lakásban mire le mertem venni a kesztyűmet...
Táv: ~4,5 km Idő: fél óra Nehézség: nem nehéz Szokolya központjából a főútról Királyréttel ellenkező irányba fordulunk le, rövid mászás és lejtőzés után érünk a MÁV állomás közelébe. A kis híd után az útról jobbra a kerítés mellett találjuk a piros jelzést. Némi csalános, patakon átevickélés és vasútmászás után már csak egy dolgunk van: élvezni a kellemesen lejtő, tempós ösvényt. Az élvezetet a "kidőlt" fák némileg csökkentik, időnként keményen megakasztják a ritmust, de ettől függetlenül nagyon szép útvonal. Frissítés 2011.07. - Az állomáson a vágányok mellett indulva megspórólható a patakban bóklászás. A kidőlt fák száma nőtt, bár jónéhányat le lehet küzdeni nyeregből. Ami viccesebb az az alsó rész a patakparton, mert a szűk ösvényt nyáridőn embermagasságú csalán és egyéb gyomok növik be. Megoldás: elhinni hogy a kerekek alatt kitűnő az út és menni rendületlenül. :)
A vicces nevű Babenbergek azok, akikkel Osztrákia történelme kezdődik. S bizony a sztori itt startolt, Bécstől kicsit északra. Persze akkor Bécs még sehol sem volt. Mivel tegnapelőtt esőben jártuk végig az etapot, így a rekkenő jó időre való tekintettel ma kénytelen kelletlen megismételtem. Sajnos lusta voltam pakolászni, így a képek telefonnal készültek. Cserébe jó sok lesz...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése