The Gázló to remember
Van amikor nem az lesz amit az ember eltervez. Az hogy ez jó vagy rossz, talán csak felfogás kérdése...
Figyelmeztetés: az írás teljeskörű geográfiai megértéséhez a Gázló pályaismerete szükséges. Ha nem rendelkezel ezzel, az se baj.
Már sokszor leírtam: Gázló az kell. Ez már hagyomány, és azért nem rossz ha az ember életében vannak fix pontok.
Idén összejött a kis társaság: Titán Pisti, Zozó és én. Találka reggel a rajtnál. Foglaltam szállást, majd pár órás vonatozással Veszprémbe értem.
Reggel összehalásztuk egymást a rajtnál. Persze a srácok késtek, de sebaj. Ez a nap nem versenyről vagy tempóról szól.
Legurultunk a vár alá, de az állatkert melletti sétányon már elviselhetetlen szintet ütött Pisti hátsó kerekének kattogása (és az ezen való teljesen jogos szitkozódás: vágtáre is egy frissen szervizelt bringáról beszélünk). A hangok alapján a féket kezdtők állítgatni, de nem. Elkezdtünk telefonos segítséget kérni, de a bringabolt még nem nyílt ki. Gyors döntés, mint hegymászóéknál: Pisti levágja magát a kötélről: megvárja a bringabolt nyitását, mi meg menjünk tovább.
Mi tagadás, ez szar ügy. Ilyenkor az emberben megmozdul hogy a faszom a tekerésbe, üljünk le aztán igyunk - kár hogy hármunk közül én fogyasztok egyedül alkoholt... Szóval Zozóval továbbmentünk.
Lassan feloldódtunk, de Herend után azért rátelefonáltunk Pistire, mi van vele?
S lőn csoda: "Jövök bazeg, kész a bringa!". Áldassék a veszprémi bringaszervizes arany keze! Megegyeztünk hogy a Kőris-hegy alatti ellenőrző pontnál találkozunk.
De ez nem jött össze. Ráadásul térerő nulla, szóval azt sem tudtuk mi van. De sebaj, mi mág mobiltelefon nélkül nőttünk fel, tudjuk kezelni a helyszetet. Hagytunk egy üzenetet a ponton: ha Pisti megjelenik, jöjjön utánunk. Úgyis gyorsabb. Jó döntés volt, mivel a hegyoldalban kiderült, ő már fenn van a Kőris-hegyen.
Öröm és boldogság! Le Vinyére, ahol kaja. Na... az egy dolog hogy a Pokolcsárdát (ha jól emlékszem a nevére) a pár évvel ezelőtti vékonyfosásom óta ignoráljuk (ez már nem neház, mert azóta Kőpince lett, remélhetően javára változván), a Vinye Büfé ellenben a lean-management extrém felfogásával tűnik ki: feltehetően a rendelés után bekeverik a lángosodat és megsütik. Ezután felveszik a következő rendelést. Mással nem tudom megmagyarázni a kiszolgálás átfutásának sebességét. Jól tettem hogy csokit kértem kólával... Ráadásul a lepány minőségét jelzi, ha két éhes bringás nem eszi meg.
A Gázló túra vonzereje a Cuha-völgyben csapatás a vízben. Az öt-hat évvel ezelőtti szabályozás-kövezés sajnos levett az élvezetből. Ez már nem az a klasszikus belemegyek-de-nem-tudom-ki-tudok-e-jönni-belőle. Az azonban igaz, hogy a völgy védelme és az erdőpusztulással járó tavaszi árvizek megelőzése előnyt élvez néhány idióta bringásnál. És idén maradt víz elég - hála a korábbi esőknek.
Már erős délutánba fordult mire Porvára, értünk, Zozó sztenderd mumusához, a szépalmapusztai mászáshoz. A falu utáni poros földutat hatalmas, faltól-falig pocsolyák takarták. Elóvakodtam az egyik, majd a másik szélén. Megálltam bevárni a többieket. Ahogy hátranéztem, látom Pisti bátran zúz keresztül. Majd káromkodik. Igen, az az éles fémes csisszanó hang defektet jelzett.
Nos, ez élmény volt. Kezdődő szürkületben, egy böglyös-lápos pocsolya mellett javíts defektet. A menet a következő volt: Pisti szerelt, Zozó legyezte róla a böglyöket. Én meg videóztam, amely felvételt emberbaráti okokból még családjainknak sem mutatunk meg. De megvan. Kész. Közben eldöntöttük, ezt a Gázlót feladjuk. Telefonáltam Zsolt főszervező Úrnak, hogy ne várjanak vacsorával. Hátra arc, be Zircre. Gondoltuk, de Pista kereke irgalmatlan nagyot durrant.
Durrdefekt. Miaziste... beevickéltünk a faluba, ahol egy padnál jobban megnéztük: na igen, a nagy sietségben csak belsőt cséréltünk, és nem néztük át a külsőt. Pedig kellett volna:
Az a fémes csisszanás az egy drót vagy fémdoboz darab lehetett, és keresztbe átvágta a külsőt. Kerestünk némi kartont a zsákjainkban, betettük foltként a külső és belső gumi közé, és szép lassan átgurultunk Zircre.
Szerencsére pont elértük a napi két vonatból a másodikat Veszprémbe, ahol az Óváros téren pizzázás közben néztük a korzózó helyieket.
Technikai értelemben, ez egy sikertelen Gázló teljesítés volt. Másik oldalról, mindenféle előjel nélkül - a legemlékezetesebb Gázlónk volt. És ez így van jól.
Figyelmeztetés: az írás teljeskörű geográfiai megértéséhez a Gázló pályaismerete szükséges. Ha nem rendelkezel ezzel, az se baj.
Már sokszor leírtam: Gázló az kell. Ez már hagyomány, és azért nem rossz ha az ember életében vannak fix pontok.
Idén összejött a kis társaság: Titán Pisti, Zozó és én. Találka reggel a rajtnál. Foglaltam szállást, majd pár órás vonatozással Veszprémbe értem.
Reggel összehalásztuk egymást a rajtnál. Persze a srácok késtek, de sebaj. Ez a nap nem versenyről vagy tempóról szól.
Legurultunk a vár alá, de az állatkert melletti sétányon már elviselhetetlen szintet ütött Pisti hátsó kerekének kattogása (és az ezen való teljesen jogos szitkozódás: vágtáre is egy frissen szervizelt bringáról beszélünk). A hangok alapján a féket kezdtők állítgatni, de nem. Elkezdtünk telefonos segítséget kérni, de a bringabolt még nem nyílt ki. Gyors döntés, mint hegymászóéknál: Pisti levágja magát a kötélről: megvárja a bringabolt nyitását, mi meg menjünk tovább.
Mi tagadás, ez szar ügy. Ilyenkor az emberben megmozdul hogy a faszom a tekerésbe, üljünk le aztán igyunk - kár hogy hármunk közül én fogyasztok egyedül alkoholt... Szóval Zozóval továbbmentünk.
Lassan feloldódtunk, de Herend után azért rátelefonáltunk Pistire, mi van vele?
S lőn csoda: "Jövök bazeg, kész a bringa!". Áldassék a veszprémi bringaszervizes arany keze! Megegyeztünk hogy a Kőris-hegy alatti ellenőrző pontnál találkozunk.
De ez nem jött össze. Ráadásul térerő nulla, szóval azt sem tudtuk mi van. De sebaj, mi mág mobiltelefon nélkül nőttünk fel, tudjuk kezelni a helyszetet. Hagytunk egy üzenetet a ponton: ha Pisti megjelenik, jöjjön utánunk. Úgyis gyorsabb. Jó döntés volt, mivel a hegyoldalban kiderült, ő már fenn van a Kőris-hegyen.
Öröm és boldogság! Le Vinyére, ahol kaja. Na... az egy dolog hogy a Pokolcsárdát (ha jól emlékszem a nevére) a pár évvel ezelőtti vékonyfosásom óta ignoráljuk (ez már nem neház, mert azóta Kőpince lett, remélhetően javára változván), a Vinye Büfé ellenben a lean-management extrém felfogásával tűnik ki: feltehetően a rendelés után bekeverik a lángosodat és megsütik. Ezután felveszik a következő rendelést. Mással nem tudom megmagyarázni a kiszolgálás átfutásának sebességét. Jól tettem hogy csokit kértem kólával... Ráadásul a lepány minőségét jelzi, ha két éhes bringás nem eszi meg.
A Gázló túra vonzereje a Cuha-völgyben csapatás a vízben. Az öt-hat évvel ezelőtti szabályozás-kövezés sajnos levett az élvezetből. Ez már nem az a klasszikus belemegyek-de-nem-tudom-ki-tudok-e-jönni-belőle. Az azonban igaz, hogy a völgy védelme és az erdőpusztulással járó tavaszi árvizek megelőzése előnyt élvez néhány idióta bringásnál. És idén maradt víz elég - hála a korábbi esőknek.
Már erős délutánba fordult mire Porvára, értünk, Zozó sztenderd mumusához, a szépalmapusztai mászáshoz. A falu utáni poros földutat hatalmas, faltól-falig pocsolyák takarták. Elóvakodtam az egyik, majd a másik szélén. Megálltam bevárni a többieket. Ahogy hátranéztem, látom Pisti bátran zúz keresztül. Majd káromkodik. Igen, az az éles fémes csisszanó hang defektet jelzett.
Nos, ez élmény volt. Kezdődő szürkületben, egy böglyös-lápos pocsolya mellett javíts defektet. A menet a következő volt: Pisti szerelt, Zozó legyezte róla a böglyöket. Én meg videóztam, amely felvételt emberbaráti okokból még családjainknak sem mutatunk meg. De megvan. Kész. Közben eldöntöttük, ezt a Gázlót feladjuk. Telefonáltam Zsolt főszervező Úrnak, hogy ne várjanak vacsorával. Hátra arc, be Zircre. Gondoltuk, de Pista kereke irgalmatlan nagyot durrant.
Durrdefekt. Miaziste... beevickéltünk a faluba, ahol egy padnál jobban megnéztük: na igen, a nagy sietségben csak belsőt cséréltünk, és nem néztük át a külsőt. Pedig kellett volna:
Az a fémes csisszanás az egy drót vagy fémdoboz darab lehetett, és keresztbe átvágta a külsőt. Kerestünk némi kartont a zsákjainkban, betettük foltként a külső és belső gumi közé, és szép lassan átgurultunk Zircre.
Szerencsére pont elértük a napi két vonatból a másodikat Veszprémbe, ahol az Óváros téren pizzázás közben néztük a korzózó helyieket.
Technikai értelemben, ez egy sikertelen Gázló teljesítés volt. Másik oldalról, mindenféle előjel nélkül - a legemlékezetesebb Gázlónk volt. És ez így van jól.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése