Jauerling
2018-ra még dédelgettem egy tervet, amire komolyan kellett készülnöm. Ehhez pedig kell egy hegy, amely meglehetősen magas. Titán Pisti adta meg a legjobb edzéstervet mikor Zozó cimborán boldogan írt sms-t pár éve:
"Vazeg! Feltekertem az Istenhegyin a Normafáig!". Válasz: "Az jó, de hányszor?"
Szóval ezt sokszor kell. De megmondom az őszintét, én szeretem a változatosságot, s csak azért hogy edzésértéke legyen, nem fogok egy hegyen le-fel ingázni mint a páternoszter. Szóval a hegyre több út vezessen. Térkép, keresgélés majd: Wachau, Jauerling: ott van a Duna partján a maga 960 méterével. Ez a folyótól mérve 750m szintkülönbség. Utak? Na mondom, mert a nyár folyamán felpróbáltam pár variációt...
Első variáns: Melk - Köfering - Jauerling - Spitz - Weißenkirchen - Lobendorf - Krems an der Donau
72km/1600m
Ez egy Wachau bejárás, azzal a csavarral, hogy a Donauradwegnek csak egy kis részét érinti.
Start Melkben, amire nehéz azt mondani hogy "haladjunk tovább nincs itt semmi látnivaló kéremszépen", mert ez szemenszedett hazugság, de most csőlátó bringások vagyunk. Szóval csak rápillantunk a stájszra:
Bringaút, át a Duna hídon, majd folyásiránynak lefelé a Donauradwegen egészen Groisbach templomáig. Itt a kútnál töltsd fel az összes kulacsod, mert ezután nem sok ingyenes vízlelőhely van.
Ráadásul indul a móka: 10km 5-10%, és több mint 700m egyben. Edzésnek kiváló, de túrának pláne:
A csúcs trükkös, mivel az aszfalton elérhető kilátó az nem az. Egész fenn, lesz egy hupli, ami egy balossal kis lejtőbe visz. Na, ott fordulj jobbra a murvásra, és a rét végén ott lesz a csúcskereszt:
Ami megint átverés, mert az igazi csúcs a kő mögött benn van az erdőben.
Az egészben a legjobb, hogy ez kurvára mindegy - legalábbis magasság szempontjából. A kilátó a lényeg, mivel ott van Mohnzettel (mákkal töltött linzerlepény) és Apfelsaft (almalé). Lefelé most az aszfalton vissza, csak Oberndorfban (a csúcs alatti falu) a kereszteződésben balra.
Na, itt komoly dilemmád lesz: vagy lépten nyomon megállsz fotózni, vagy mész és élvezed (az tuti hogy ezután a goprós felvételed nézed esténként oktatófilmek helyett). Gopróm nem volt, szóval meg-megálltam mint mami a nyikorgó kosárral.
Spitz és Weißenkirchen között Donauradweg (ha érdekel, klikkide a korábbi bejegyzéshez). Weißenkirchen előtt pedig egy markáns balos megy neki a hegynek (szintén ismertem korábbról), aminek segítségével a hegyek mögötti hullámokon át értem Kremsbe. Mit mondjak... szép.
Ha valaki sportosabb és többet akar látni Wachauból mint a sztenderd part menti városkák, ezt a túrát nagyon ajánlom. Kevésbé sportosak kihagyhatják a Jauerlinget - de az olyan mint az alkoholmentes sör.
Második variáns: Double Trouble mtb módban (Jauerling kétszer)
66km/1800m
A nyár folyamán annyira komolyan vettem a készülést, hogy ezen variánsról nincsenek képek (így visszatekintve ez azért elég beteg). Szimplán vonatozás Melkig, neki a hegynek, kétszer fel, majd hazavonatozás.
A terv alapja a múltkori lejtő volt: azon felfelé is lehet menni. De hogy jutok le? Mert nehogymá' odavissza. Hopp... Weinsteinbike maraton! Hiszen a Jauerlingen van egy jó kis déhá Mühldorfba!
Natehát:
Melk, bekukkantunk a reggeli főtérre, tovább, Dunahíd, kulacstöltés Groisbachban, felteper...
Nana, ne olyan hevesen: Gießhübl mellett (az ijesztően hangzó de rövid 15% után) elgondolkodtam: itt balra a mezőn megy egy szekérút a csúcs felé. Mi lenne ha... naigen erdészetin, ösvényeken szépen feltekercseltem a kilátóig. Azért erdőben jobb tekerni mint aszfalton...
Benyaltam a szokásos mákoslinzert és az almalevet majd rávetődtem a versenyekről ismert Weinsteinbike-Strecke lejtőjére (ez a csúcskereszttől északnyugatra induló út). Az első jobbos kanyarban ésszel: ha nagyon bámulod a tájat simán taknyolhatsz, ami nem jó - én lassítottam, ami a legrosszabb választás: sem a lejtőt, sem a tájat nem tudod élvezni.
Az útvonal követi az erdészeti utat, ahol nem, ott ki van táblázva. Alapszintű déhá ismeret hasznos. Ha nincs, egy két részen bátran szállj le a gépről és sétáld ki!
Elsarn am Jauerling. Ezt a táblát keresd a házaknál (tarts jobbra). Én kavartam egy jó fél órát a szőlők közt mire kisütöttem hogy köztem és Mühldorf között van egy hegy, és nem is arra akarok menni. A lényeg, a B217-es úton Spitz felé lesz egy jobbos felfelé, Gut am Steg és Jauerling felirattal. Ez a barátunk. Fel. Hosszan. Kissé kevésbé élvezetes mint lefelé volt pár héttel korábban...
De megvan, és mákosbigyó is van még a boltban.
Nos, hogyan lefelé? Lefelé aszfaltozni snassz. Hmm. Ha felfelé feljöttem terepen az első körben, akkor lefelé is... Szóval hajrá. Gießbühl-nél pedig nem balra az aszfalt, hanem jobbra az erdészetin.
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Na, ez igen. Villámgyors, majdnem egyenes enyhe lejtő Zeißlingig.
Innen minden értelmes ember legurulna az aszfalton, de én továbbmentem Maria Laach am Jauerlingbe (még megbocsájtható), ahol dacára egy helyi bácsi kapacitálásának, nem néztem meg a világraszóló nevezetésseget: a hatujjú Mária szobrot. A bácsi irányában tapintatos voltam, és nem traktáltam azzal hogy állítólag az Árpád-házban volt ez családi vonás... És itt megállnék mert elég durva konteót lehetne faragni miszerint Ady Endre is hat ujjal volt megáldva, aki mint tudjuk Góg és Magóg fia, akik rokonságban állnak a hat ujj szerint Máriábval, aki Jézuska anyukája, tehát logikus hogy a Főnök Fia magyar... na hagyjuk, inkább bringázzunk azzal nem ártunk senkinek...
Szóval mentem tovább, de a korábbi lejtő hatására megint bevágódtam az erdőbe, amely zsákutcába majd dzsindzsában történő hájkibájkba torkollott. Így amint visszakeveredem az aszfaltra, már el nem hagytam Melkig.
Harmadik variáns: Jauerling Triple sec (igen, c-vel...)
98km/2800m
A nemes cél 100/3000 volt. Vegyük úgy hogy majdnem... Ez a túra összegzése az összes általam ismert felmenetnek:
- terepen Trandorfból a Weinsteinbike útvonalon
- aszfalton a legnépszerűbb úton Spitz felől
- a saját sztenderd Melk felől, Groisbachból.
Hosszas térképészkedés után a következő útvonal jött ki:
Melk - Dunahíd - Schallemersdorfban balos fel - a hegy mögött Trandorf - terepen fel - terepen le - Gut am Stegnél fel - erdőben Zeißling felé le a Dunához - Goisbachnál megint fel - valahogy le Melkbe.
És most picit részletesebben:
Az emelkedő Schallemmersdorfból combos. Utána tipikus Wachaus hegyoldal, amin az út finoman hullámzik felfelé Nonnensdorf irányába.
Nonnensdorfból jó kis lejtő visz le Moos-ba, ahol fordulj jobbra Heiligenblut irányába. Heiligenblut, Heiligenblut, de ismerősen cseng! Hoppá! A Großglocknerstrasse déli bejárata! Na, ez nem az. Itt is van templom, de nem annyira karcsú és a háttérben nincsenek háromezres hegyek. De ez a templom öregebb egy picivel:
Ezt majd aki arra jár, mondja meg a guglinak is mert kicsit összekeverték a két azonos nevű települést:
Személyes megjegyzés: túratervezés során nem ért némi egészséges kritika a neten található információ irányában.
Heiligenblut után az út finoman emelkedik Trandorfig, ahol az önkéntes tűzoltóság (Freiwillige Feuerwehr) épületénél kanyarodj le a főútról jobbra. Át a hídon, aztán a széles szekérúton fel kövesd a pici vékony zöld táblákat "Weinsteinbike Strecke" felirattal.
Ez egy szép, hosszú felmenet. Ne aggódj ha nem bírod kitekerni az átlagban 10-12%-os erdészeti utat. Helyenként 20%-os betétek is vannak. De meglesz az szép lassan.
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé.
Innen levágódtam a Weinsteinbike-déhán, Thurmban balra tartva pedig könnyedén elértem Mühldorfot. Itt nem a központban, hanem a Spitzbe vezető úton levő házsoron találtam egy kis kávézót (Brodcafe, Bäckereimuseum):
Innen könnyed gurulás Gut am Stegig, ahol jön az aszfaltos kaptató:
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé. - a büfésnéni kicsit összehúzza a szemét: 40 fok van, és már megint feltekert?
Lefelé a zeißlingi lejtőn, majd se jobbra se balra a főúton, hanem kicsit balra szembe egy ház-udvarnak kinéző rész felé. Ott lesz az L7141-es út, Aggsbach Marktba a Dunához. Na, ez megint egy csoda. Gyönyörűen kanyargó erdei út.
Aggsbach Marktból kis dunaparti tekerés Goisbachba, ahol a már jól ismert úton fel a csúcsra.
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé - a néni csak a feját csóválja: hozzá van szokva az idiótákhoz (Strava-n találtam egy csávót, háromszor ingázott a Gut am Steg-i emelkedőn - na ahhoz kell motiváció, mert nem az a legjobb felmenet a hegyre).
Én meg úgy érzem, megérdemlek három csúcscsokit:
A hazafelébe már nehéz újat beletenni, de megoldottam: Újra a zeißlingi lejtő, de most Maria Laach felé, ahol rákanyarodtam a reggel használt útra Schallemmersdorf felé. Na, ez megint egy jó ötlet volt. A délutáni napfényben fürdő dunaparti Schönbühel kolostorkastélya a mögötte levő hegyekkel csodaszép látvány.
Összefoglalva, egy csodaszép vidék. Mindenképpen érdemes eljönni, megnézni. A túrákat a nyár során tettem meg, nagyon valószínű hogy tavasszal, vagy ősszel még szebb. S nagyon úgy fest, szinte mindegy milyen utat, falut választasz: kelj fel reggel, pattanj a bringára és menj amerre kedved van. Kerülj a hegyek mögötti platóra, maradj a Duna parton - tökmindegy. Eltévedni nem tudsz, és tuti nem lesz unalmas.
S ha igazán kihívásra vágysz, akkor ott a Weinsteinbike Maraton (2019.viii.24.). 37/1400, vagy a duplája...
"Vazeg! Feltekertem az Istenhegyin a Normafáig!". Válasz: "Az jó, de hányszor?"
Szóval ezt sokszor kell. De megmondom az őszintét, én szeretem a változatosságot, s csak azért hogy edzésértéke legyen, nem fogok egy hegyen le-fel ingázni mint a páternoszter. Szóval a hegyre több út vezessen. Térkép, keresgélés majd: Wachau, Jauerling: ott van a Duna partján a maga 960 méterével. Ez a folyótól mérve 750m szintkülönbség. Utak? Na mondom, mert a nyár folyamán felpróbáltam pár variációt...
Első variáns: Melk - Köfering - Jauerling - Spitz - Weißenkirchen - Lobendorf - Krems an der Donau
72km/1600m
Ez egy Wachau bejárás, azzal a csavarral, hogy a Donauradwegnek csak egy kis részét érinti.
Start Melkben, amire nehéz azt mondani hogy "haladjunk tovább nincs itt semmi látnivaló kéremszépen", mert ez szemenszedett hazugság, de most csőlátó bringások vagyunk. Szóval csak rápillantunk a stájszra:
 | ||
| Melk, apátság |
Bringaút, át a Duna hídon, majd folyásiránynak lefelé a Donauradwegen egészen Groisbach templomáig. Itt a kútnál töltsd fel az összes kulacsod, mert ezután nem sok ingyenes vízlelőhely van.
Ráadásul indul a móka: 10km 5-10%, és több mint 700m egyben. Edzésnek kiváló, de túrának pláne:
A csúcs trükkös, mivel az aszfalton elérhető kilátó az nem az. Egész fenn, lesz egy hupli, ami egy balossal kis lejtőbe visz. Na, ott fordulj jobbra a murvásra, és a rét végén ott lesz a csúcskereszt:
Ami megint átverés, mert az igazi csúcs a kő mögött benn van az erdőben.
Az egészben a legjobb, hogy ez kurvára mindegy - legalábbis magasság szempontjából. A kilátó a lényeg, mivel ott van Mohnzettel (mákkal töltött linzerlepény) és Apfelsaft (almalé). Lefelé most az aszfalton vissza, csak Oberndorfban (a csúcs alatti falu) a kereszteződésben balra.
Na, itt komoly dilemmád lesz: vagy lépten nyomon megállsz fotózni, vagy mész és élvezed (az tuti hogy ezután a goprós felvételed nézed esténként oktatófilmek helyett). Gopróm nem volt, szóval meg-megálltam mint mami a nyikorgó kosárral.
Spitz és Weißenkirchen között Donauradweg (ha érdekel, klikkide a korábbi bejegyzéshez). Weißenkirchen előtt pedig egy markáns balos megy neki a hegynek (szintén ismertem korábbról), aminek segítségével a hegyek mögötti hullámokon át értem Kremsbe. Mit mondjak... szép.
Ha valaki sportosabb és többet akar látni Wachauból mint a sztenderd part menti városkák, ezt a túrát nagyon ajánlom. Kevésbé sportosak kihagyhatják a Jauerlinget - de az olyan mint az alkoholmentes sör.
Második variáns: Double Trouble mtb módban (Jauerling kétszer)
66km/1800m
A nyár folyamán annyira komolyan vettem a készülést, hogy ezen variánsról nincsenek képek (így visszatekintve ez azért elég beteg). Szimplán vonatozás Melkig, neki a hegynek, kétszer fel, majd hazavonatozás.
A terv alapja a múltkori lejtő volt: azon felfelé is lehet menni. De hogy jutok le? Mert nehogymá' odavissza. Hopp... Weinsteinbike maraton! Hiszen a Jauerlingen van egy jó kis déhá Mühldorfba!
Natehát:
Melk, bekukkantunk a reggeli főtérre, tovább, Dunahíd, kulacstöltés Groisbachban, felteper...
Nana, ne olyan hevesen: Gießhübl mellett (az ijesztően hangzó de rövid 15% után) elgondolkodtam: itt balra a mezőn megy egy szekérút a csúcs felé. Mi lenne ha... naigen erdészetin, ösvényeken szépen feltekercseltem a kilátóig. Azért erdőben jobb tekerni mint aszfalton...
Benyaltam a szokásos mákoslinzert és az almalevet majd rávetődtem a versenyekről ismert Weinsteinbike-Strecke lejtőjére (ez a csúcskereszttől északnyugatra induló út). Az első jobbos kanyarban ésszel: ha nagyon bámulod a tájat simán taknyolhatsz, ami nem jó - én lassítottam, ami a legrosszabb választás: sem a lejtőt, sem a tájat nem tudod élvezni.
Az útvonal követi az erdészeti utat, ahol nem, ott ki van táblázva. Alapszintű déhá ismeret hasznos. Ha nincs, egy két részen bátran szállj le a gépről és sétáld ki!
Elsarn am Jauerling. Ezt a táblát keresd a házaknál (tarts jobbra). Én kavartam egy jó fél órát a szőlők közt mire kisütöttem hogy köztem és Mühldorf között van egy hegy, és nem is arra akarok menni. A lényeg, a B217-es úton Spitz felé lesz egy jobbos felfelé, Gut am Steg és Jauerling felirattal. Ez a barátunk. Fel. Hosszan. Kissé kevésbé élvezetes mint lefelé volt pár héttel korábban...
De megvan, és mákosbigyó is van még a boltban.
Nos, hogyan lefelé? Lefelé aszfaltozni snassz. Hmm. Ha felfelé feljöttem terepen az első körben, akkor lefelé is... Szóval hajrá. Gießbühl-nél pedig nem balra az aszfalt, hanem jobbra az erdészetin.
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Na, ez igen. Villámgyors, majdnem egyenes enyhe lejtő Zeißlingig.
Innen minden értelmes ember legurulna az aszfalton, de én továbbmentem Maria Laach am Jauerlingbe (még megbocsájtható), ahol dacára egy helyi bácsi kapacitálásának, nem néztem meg a világraszóló nevezetésseget: a hatujjú Mária szobrot. A bácsi irányában tapintatos voltam, és nem traktáltam azzal hogy állítólag az Árpád-házban volt ez családi vonás... És itt megállnék mert elég durva konteót lehetne faragni miszerint Ady Endre is hat ujjal volt megáldva, aki mint tudjuk Góg és Magóg fia, akik rokonságban állnak a hat ujj szerint Máriábval, aki Jézuska anyukája, tehát logikus hogy a Főnök Fia magyar... na hagyjuk, inkább bringázzunk azzal nem ártunk senkinek...
Szóval mentem tovább, de a korábbi lejtő hatására megint bevágódtam az erdőbe, amely zsákutcába majd dzsindzsában történő hájkibájkba torkollott. Így amint visszakeveredem az aszfaltra, már el nem hagytam Melkig.
Harmadik variáns: Jauerling Triple sec (igen, c-vel...)
98km/2800m
A nemes cél 100/3000 volt. Vegyük úgy hogy majdnem... Ez a túra összegzése az összes általam ismert felmenetnek:
- terepen Trandorfból a Weinsteinbike útvonalon
- aszfalton a legnépszerűbb úton Spitz felől
- a saját sztenderd Melk felől, Groisbachból.
Hosszas térképészkedés után a következő útvonal jött ki:
Melk - Dunahíd - Schallemersdorfban balos fel - a hegy mögött Trandorf - terepen fel - terepen le - Gut am Stegnél fel - erdőben Zeißling felé le a Dunához - Goisbachnál megint fel - valahogy le Melkbe.
És most picit részletesebben:
Az emelkedő Schallemmersdorfból combos. Utána tipikus Wachaus hegyoldal, amin az út finoman hullámzik felfelé Nonnensdorf irányába.
 |
| "A víz élet". Bölcs tanács ha 40°C-ban bringázol. Töldsd fel magad ennél a házikónál! |
Nonnensdorfból jó kis lejtő visz le Moos-ba, ahol fordulj jobbra Heiligenblut irányába. Heiligenblut, Heiligenblut, de ismerősen cseng! Hoppá! A Großglocknerstrasse déli bejárata! Na, ez nem az. Itt is van templom, de nem annyira karcsú és a háttérben nincsenek háromezres hegyek. De ez a templom öregebb egy picivel:
 |
| Heiligenblut |
Ezt majd aki arra jár, mondja meg a guglinak is mert kicsit összekeverték a két azonos nevű települést:
Személyes megjegyzés: túratervezés során nem ért némi egészséges kritika a neten található információ irányában.
Heiligenblut után az út finoman emelkedik Trandorfig, ahol az önkéntes tűzoltóság (Freiwillige Feuerwehr) épületénél kanyarodj le a főútról jobbra. Át a hídon, aztán a széles szekérúton fel kövesd a pici vékony zöld táblákat "Weinsteinbike Strecke" felirattal.
 |
| Trandorf |
Ez egy szép, hosszú felmenet. Ne aggódj ha nem bírod kitekerni az átlagban 10-12%-os erdészeti utat. Helyenként 20%-os betétek is vannak. De meglesz az szép lassan.
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé.
Innen levágódtam a Weinsteinbike-déhán, Thurmban balra tartva pedig könnyedén elértem Mühldorfot. Itt nem a központban, hanem a Spitzbe vezető úton levő házsoron találtam egy kis kávézót (Brodcafe, Bäckereimuseum):
 |
| Mühldorf - Brodcafe |
 |
| Mühldorf |
Innen könnyed gurulás Gut am Stegig, ahol jön az aszfaltos kaptató:
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé. - a büfésnéni kicsit összehúzza a szemét: 40 fok van, és már megint feltekert?
Lefelé a zeißlingi lejtőn, majd se jobbra se balra a főúton, hanem kicsit balra szembe egy ház-udvarnak kinéző rész felé. Ott lesz az L7141-es út, Aggsbach Marktba a Dunához. Na, ez megint egy csoda. Gyönyörűen kanyargó erdei út.
 |
| Goisbach, héttérben Aggstein vára |
Aggsbach Marktból kis dunaparti tekerés Goisbachba, ahol a már jól ismert úton fel a csúcsra.
Csúcskereszt, kilátó, mákoslinzer, almalé - a néni csak a feját csóválja: hozzá van szokva az idiótákhoz (Strava-n találtam egy csávót, háromszor ingázott a Gut am Steg-i emelkedőn - na ahhoz kell motiváció, mert nem az a legjobb felmenet a hegyre).
Én meg úgy érzem, megérdemlek három csúcscsokit:
A hazafelébe már nehéz újat beletenni, de megoldottam: Újra a zeißlingi lejtő, de most Maria Laach felé, ahol rákanyarodtam a reggel használt útra Schallemmersdorf felé. Na, ez megint egy jó ötlet volt. A délutáni napfényben fürdő dunaparti Schönbühel kolostorkastélya a mögötte levő hegyekkel csodaszép látvány.
Összefoglalva, egy csodaszép vidék. Mindenképpen érdemes eljönni, megnézni. A túrákat a nyár során tettem meg, nagyon valószínű hogy tavasszal, vagy ősszel még szebb. S nagyon úgy fest, szinte mindegy milyen utat, falut választasz: kelj fel reggel, pattanj a bringára és menj amerre kedved van. Kerülj a hegyek mögötti platóra, maradj a Duna parton - tökmindegy. Eltévedni nem tudsz, és tuti nem lesz unalmas.
S ha igazán kihívásra vágysz, akkor ott a Weinsteinbike Maraton (2019.viii.24.). 37/1400, vagy a duplája...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése