Passo Tremalzo
Az idei nyaralás tervezése egyrészt naygon részletes volt - ezt úgy ahogy van kidobtuk, pontosabban elhalasztottuk pár évvel. Végül egy hirtelen ötlet: Garda tó? Hmm, nem rossz... de a vigyorom hamar lelohadt: "de idén nem hozol bringát!" Végül is elfogadtam. Majd túrázunk és fotózok.
De ahogy gugliztam az útvonalat, az utcaképen megakadt a szemem egy épületen:
Igen, Liteville tesztközpont. Szóval minek vigyek homokot a tengerpartra?
Kicsit gondolkodtam, hogy a Liteville sorból mit válasszak: a 601-es kiesett, mivel túl lejtőorientált. 301-es? Olyanom van. Igaz, régebbi, de van. H-3? Naigen... ilyen pofát még nem pofoztam...
Neten lefoglaltam, érte mentem, tíz perc alatt beállították a nyerget a magasságomhoz, próbakör, nyomás... először is vissza a szállásra.
Másnap reggel pedig benyomtam az előre megtervezett útvonalat az órán, s vezess új útra: irány a Garda tó klasszikusa, ami a harmadik szó azután hogy Garda, mtb: TREMALZO.
A dolog az első világháborúban kezdődött: az erőteljes határvillongások során szorgos olasz kezek rengeteg hadi utat vájtak a határmenti hegyek szikláiba (ne lepődjünk meg, párszáz évvel korábban a velencei hadsereg komplett hajóhadat szállított a tóra, hogy elverje a milánóiakat). Ezek egyik legismertebbje a Tremalzo hágót a Garda tóval összekötő út.
A klasszikus túra a következő: start Rivából - a szintén százéves via Ponalen fel a Ledro tó felé, a hegy túloldalán felmászni a hágóba, majd a hadiúton és ösvényeken át le, hogy a via Ponale galériáján fejezzük be a dolgot. Alternatív megoldás, erdőben Limone városából. Na, abban nem sok aszfalt van.
Részemről az első változat mellett döntöttem, lévén Rivát biztosabban elértem, nomeg akkor még nem tudtam a limonei erdei útról.
A továbbiakban nem lesz sok pofázás. A lényeg, az út rászolgál a hírnévre, és a lejtő hatalmas élmény még úgy is, hogy a felső részt elég durva ködben tettem meg.
A hágó tetejét egy alagút jelzi, de előtte van egy étterem. Nagy a kísértés, de ne edd degeszre magad (én megtettem). Mocskosul nehéz utána az a párszáz méter az igazi tetőig tele hassal.
A Tremalzo csúcs alatti alagút jelzi a móka kezdetét. Innentől széles murvás út, brutálszép kilátással (már ha nincs köd).
Az útvonal a sokat fotózott, videózott hadi úttal kezd, de a Passo Nota után gyönyörű erdei ösvények és egy elsőrangú single-trail betét is ékesíti. Erről nincs annyi infó, pedig ez az amikor már hozzászoktál a sebességhez a korábbi lejtőkön, és ráveted magad a szűk ösvényre, hagyod hogy a kerekek átgördüljenek a sziklákon. S meg kell mondjam, a H-3-as simán kezelt olyan helyzeteket, amelyek eddig nyugodt szívvel csak össztelőssal vállaltam volna. S első eset volt hogy állítható nyeregcső volt a bringán. Eddig azt mondtam, nem kell ez a cucc: megállok átállítom, aztán megyek tovább. Hát, nem egészen. Az hogy nem kell megállni olyan folyamatosságérzetet ad, hogy most erősen gondolkodok a cucc beszerzésén.
S mikor megláttam hogy az egyik tesztbringát meg lehet venni... Sajnos (szerencsére?) annyival nem volt olcsóbb, hogy megérje megvenni. De ha bringán gondolkodsz, nézzed meg a vázszettet...
A záró szakasz ugyanaz mint reggel: lefelé a via Ponale galériáján. Nos, azon ritka pillanatok egyikét kaptam el, mikor az - egyébként roppant népszerű és látogatott - út szinte üres volt. Hála néked focivébé! Igazi korona volt a nap végére.
Másnap, mikor visszavittem a bringát a srác érdeklődött merre jártam, nem esett-e az eső. Mert üket elkapta az alábbi cucc, öklömnyi jágdarabokkal:
Ja, idővel lesz videó is...
De ahogy gugliztam az útvonalat, az utcaképen megakadt a szemem egy épületen:
Igen, Liteville tesztközpont. Szóval minek vigyek homokot a tengerpartra?
Kicsit gondolkodtam, hogy a Liteville sorból mit válasszak: a 601-es kiesett, mivel túl lejtőorientált. 301-es? Olyanom van. Igaz, régebbi, de van. H-3? Naigen... ilyen pofát még nem pofoztam...
Neten lefoglaltam, érte mentem, tíz perc alatt beállították a nyerget a magasságomhoz, próbakör, nyomás... először is vissza a szállásra.
Másnap reggel pedig benyomtam az előre megtervezett útvonalat az órán, s vezess új útra: irány a Garda tó klasszikusa, ami a harmadik szó azután hogy Garda, mtb: TREMALZO.
A dolog az első világháborúban kezdődött: az erőteljes határvillongások során szorgos olasz kezek rengeteg hadi utat vájtak a határmenti hegyek szikláiba (ne lepődjünk meg, párszáz évvel korábban a velencei hadsereg komplett hajóhadat szállított a tóra, hogy elverje a milánóiakat). Ezek egyik legismertebbje a Tremalzo hágót a Garda tóval összekötő út.
A klasszikus túra a következő: start Rivából - a szintén százéves via Ponalen fel a Ledro tó felé, a hegy túloldalán felmászni a hágóba, majd a hadiúton és ösvényeken át le, hogy a via Ponale galériáján fejezzük be a dolgot. Alternatív megoldás, erdőben Limone városából. Na, abban nem sok aszfalt van.
Részemről az első változat mellett döntöttem, lévén Rivát biztosabban elértem, nomeg akkor még nem tudtam a limonei erdei útról.
A továbbiakban nem lesz sok pofázás. A lényeg, az út rászolgál a hírnévre, és a lejtő hatalmas élmény még úgy is, hogy a felső részt elég durva ködben tettem meg.
 |
| Útban Riva felé - Malcesine |
 |
| Útban Riva felé - a tó északnyugati partja (igen, ott fenn megy az út) |
 |
| Via Ponale |
 |
| Via Ponale |
 |
| Via Ponale |
 |
| Lago di Ledro |
 |
| Strada Tremalzo |
A hágó tetejét egy alagút jelzi, de előtte van egy étterem. Nagy a kísértés, de ne edd degeszre magad (én megtettem). Mocskosul nehéz utána az a párszáz méter az igazi tetőig tele hassal.
A Tremalzo csúcs alatti alagút jelzi a móka kezdetét. Innentől széles murvás út, brutálszép kilátással (már ha nincs köd).
 |
| Passo Rocchetta |
S mikor megláttam hogy az egyik tesztbringát meg lehet venni... Sajnos (szerencsére?) annyival nem volt olcsóbb, hogy megérje megvenni. De ha bringán gondolkodsz, nézzed meg a vázszettet...
A záró szakasz ugyanaz mint reggel: lefelé a via Ponale galériáján. Nos, azon ritka pillanatok egyikét kaptam el, mikor az - egyébként roppant népszerű és látogatott - út szinte üres volt. Hála néked focivébé! Igazi korona volt a nap végére.
Másnap, mikor visszavittem a bringát a srác érdeklődött merre jártam, nem esett-e az eső. Mert üket elkapta az alábbi cucc, öklömnyi jágdarabokkal:
Ja, idővel lesz videó is...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése