Interval a temető mellett
Churchill szavai visszhangzottak az agyamban az Iron Maiden koncert elejéről: blood, sweat and tears.
(ha valaki nem ismerné, a hangerőtekertyű feltolása után legyen szíves a mulasztást pótolni)
Szóval, a fonyódi állomásról indul a Szent István utca, amely pikáns történelmi csavarral a Szent Királlyal dacoló Kupa Vezér néven folytatja, majd teológiai arculcsapásként Turul utcában folytatódik, miközben kelet felől lágyan megkerüli a Várhegyet. A mai cél a Temető utca, melyről a fonyódi forgalmista szépeket mesélt. A bemelegítés során bejártam a hegyre felkúszó Bélatelep kis utcáit, miközben kikristályosodott a mintegy hat percnyi móka:
A Szigligeti utca könnyed emelkedőjén indul, koppanás előtt jobbra röviden elcsűr a szintben haladó Kálvária utcán, majd óvatosan balra fel a Temető úton, ahol a pulzus felkúszik, és a zihálás mellett csak a váltó kattogása hallatszik - amíg van fogaskerék. A végső Schneider doktorról elnevezett szakasz már jócskán 15% körül van, s az ember csak abban bízik, hogy a kertekben csaholó kutyák még nem kapartak kijáratot maguknak a kerítések alatt. Öt és fél perc.
Hátraarc után amennyiben az esetleges keresztbeforgalom engedi, gyönyörködhetünk a Somogyi-dombságban, mely ezen a májusi estén aranysárgába öltözve készült az éjszakára. A Temető út alján pedig pár régi fejfa okolja meg az utca nevét.
A lenti buszmegállóban kis körözés, majd újra Szigligeti út, kanyar, autó index nélkül, kanyar, vált, vált, zihál, felér, legurul. És még kétszer...
A negyedik menet után a Kisfaludy út hupliján keresztül bevágódtam az északi oldal ösvényeire. Itt jött a vér és a könny az ominózus beszédből, mivel lecsúszott a lábam a pedálról. Sebaj, már úgyis úgy néz ki a sípcsontom mint Drezda a bombázás után. Kis kavarást rendeztem a Bartók Béláról elnevezett hegyi úton, de amikor rátaláltam a Szaplonczay sétányra, elégedetten dőltem hátra.
Panorámabringázás. Jobbra hormonkezelt kettőskereszt, de balra ott a teljes dél-Balaton Szigligettel, Guláccsal, Badacsony mögé bújó napocskával, meg néhány romanticizáló párocska (mondanom sem kell, Via dell'Amore a Cinque Terrén elbújhat ismét a sunyiba). Kicsit cipeltem a bringát a lépcsőkön, aztán a hegy oldalában ízelítőt kaptam az Aces High-ból is, amely rendszerint a szivaros bácsi beszédét követi. Rövid, kanyargós erdei út, végén vaskerengő, hogy ne essen ki az ember oly könnyen a műútra.
(ha valaki nem ismerné, a hangerőtekertyű feltolása után legyen szíves a mulasztást pótolni)
Szóval, a fonyódi állomásról indul a Szent István utca, amely pikáns történelmi csavarral a Szent Királlyal dacoló Kupa Vezér néven folytatja, majd teológiai arculcsapásként Turul utcában folytatódik, miközben kelet felől lágyan megkerüli a Várhegyet. A mai cél a Temető utca, melyről a fonyódi forgalmista szépeket mesélt. A bemelegítés során bejártam a hegyre felkúszó Bélatelep kis utcáit, miközben kikristályosodott a mintegy hat percnyi móka:
A Szigligeti utca könnyed emelkedőjén indul, koppanás előtt jobbra röviden elcsűr a szintben haladó Kálvária utcán, majd óvatosan balra fel a Temető úton, ahol a pulzus felkúszik, és a zihálás mellett csak a váltó kattogása hallatszik - amíg van fogaskerék. A végső Schneider doktorról elnevezett szakasz már jócskán 15% körül van, s az ember csak abban bízik, hogy a kertekben csaholó kutyák még nem kapartak kijáratot maguknak a kerítések alatt. Öt és fél perc.
Hátraarc után amennyiben az esetleges keresztbeforgalom engedi, gyönyörködhetünk a Somogyi-dombságban, mely ezen a májusi estén aranysárgába öltözve készült az éjszakára. A Temető út alján pedig pár régi fejfa okolja meg az utca nevét.
A lenti buszmegállóban kis körözés, majd újra Szigligeti út, kanyar, autó index nélkül, kanyar, vált, vált, zihál, felér, legurul. És még kétszer...
A negyedik menet után a Kisfaludy út hupliján keresztül bevágódtam az északi oldal ösvényeire. Itt jött a vér és a könny az ominózus beszédből, mivel lecsúszott a lábam a pedálról. Sebaj, már úgyis úgy néz ki a sípcsontom mint Drezda a bombázás után. Kis kavarást rendeztem a Bartók Béláról elnevezett hegyi úton, de amikor rátaláltam a Szaplonczay sétányra, elégedetten dőltem hátra.
Panorámabringázás. Jobbra hormonkezelt kettőskereszt, de balra ott a teljes dél-Balaton Szigligettel, Guláccsal, Badacsony mögé bújó napocskával, meg néhány romanticizáló párocska (mondanom sem kell, Via dell'Amore a Cinque Terrén elbújhat ismét a sunyiba). Kicsit cipeltem a bringát a lépcsőkön, aztán a hegy oldalában ízelítőt kaptam az Aces High-ból is, amely rendszerint a szivaros bácsi beszédét követi. Rövid, kanyargós erdei út, végén vaskerengő, hogy ne essen ki az ember oly könnyen a műútra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése