Kellemes vasárnapi fárasztás
A héten kicseréltettem a hátsó sort a gépen, ami új lánccal jár. Ennek közvetlen folyománya, hogy a négy éve szolgáló hajtómű középső tárcsája nem fogadta el az új láncot. Szerencsére a kicsi és a nagy igen, így nem sürgős a műtét. Ellenben sikerült utánajárni a faszacsávó fórumozók állításának, miszerint nem is kell kistányér, el lehet nagyon is menni mindenhol. Igaz. Csak ennek ára van...
A mai adag egy kellemes baráti kirándulásnak indult a Kisnyuszikkal, s mivel megígértem nekik a pikáns betéteket, így rögtön a múlt héten megismert Doberdó út lépcsőjén kezdtünk. Jelentem, a felső részen úgy kidobott az ösvény magából ahogy kell (1:0 a Trek EX7-nek). Kiscelli park, Mátyáshegyi út, Szépvölgyi út, és máris töltögettük a kulacsokat a Nyúlnál.
A Hármashatárhegyi út melletti ösvénynek már nagytányéron estem neki, s a kínokat csak a haverok által gerjesztett faszagyerekvagyok-érzés tompította. A Gückler Károly Szintút folytatásában kék sáv jelzés, amin lezúztunk a Bécsi útra.
Mivel a Kövesbérci utcáról gyanús emlékeim voltak, lerugdostam a láncot a kistányérra (igen, az első váltóm is szervizre szorul). Bringával ne a lépcsőnél támadjatok, mintegy száz méterrel feljebb van az elágazás a főútról. Kanyar, majd combos emelkedő, melynek jobbkanyarjában balra megy a kék. Az erdőben egy darabig lehet tekerni, aztán csúfos tolóckodás következik. Pár éve Oli Papa egy fórumban megjegyezte, hogy ezen a nyomon kezdődik az igazi montizás. Szerintem meg majd ha terminátor leszek (elvileg az út jobbkanyarja megkerüli a hegyet).
A tetőn átbucskázva gyönyörű erdőben kanyargós egynyomos kárpótol a szégyenért, miszerint nem vagyunk Igazi Montisok. Pilisborosjenőre érve rögtön balra csűrve érhető el a Teve-szikla. Mi előbb legurultunk vízért, a játszótértől párszáz méter a természeti látványosság. Szép, kellemes a kilátás is.
A szikla alatt haladó széles földút egyenesen az Egri Papírmasé Várhoz vezet, amelynek nem szabad kerékpárt támasztani mert széteshet (komolyan, pár éve szólt érte a biztonsági őr).
Mivel a Pilis felől csúnya felhők jöttek, a zöld sávtól északnyugatra levő földúton behatoltunk a lőtérre (bocs, de ha egyszer arra megy az út és nincs kerítés), majd a Slötyi nevezetű horgásztó murvás útján újra kereszteztük a Bécsi utat.
Innen egy Solymár - Rózsika-forrás - Virágos-nyereg lett volna a stílszerű, de Bécsi úton a sorompó utáni hajdani orosz laktanya helyén van egy Emil Cukrászat Kirendeltség amit feltétlenül meg kellett látogatnunk.
S hogy mire jó a nagytányér folyamatos használata? A faszagyerekvagyok érzésen kívül semmire (na jó, rövid idejű terhelés esetén komoly erőedzés, de nagyon ésszel kell csinálni). A térdeim a túra felénél kezdtek finoman kattogni (jelezvén hogy ez nem jó ötlet), s most este olyan érzésem van mintha kis manók költöztek volna a lábamba és kaján vigyorral gyufát gyújtogatnának az izomrostjaim között.
A mai adag egy kellemes baráti kirándulásnak indult a Kisnyuszikkal, s mivel megígértem nekik a pikáns betéteket, így rögtön a múlt héten megismert Doberdó út lépcsőjén kezdtünk. Jelentem, a felső részen úgy kidobott az ösvény magából ahogy kell (1:0 a Trek EX7-nek). Kiscelli park, Mátyáshegyi út, Szépvölgyi út, és máris töltögettük a kulacsokat a Nyúlnál.
A Hármashatárhegyi út melletti ösvénynek már nagytányéron estem neki, s a kínokat csak a haverok által gerjesztett faszagyerekvagyok-érzés tompította. A Gückler Károly Szintút folytatásában kék sáv jelzés, amin lezúztunk a Bécsi útra.
Mivel a Kövesbérci utcáról gyanús emlékeim voltak, lerugdostam a láncot a kistányérra (igen, az első váltóm is szervizre szorul). Bringával ne a lépcsőnél támadjatok, mintegy száz méterrel feljebb van az elágazás a főútról. Kanyar, majd combos emelkedő, melynek jobbkanyarjában balra megy a kék. Az erdőben egy darabig lehet tekerni, aztán csúfos tolóckodás következik. Pár éve Oli Papa egy fórumban megjegyezte, hogy ezen a nyomon kezdődik az igazi montizás. Szerintem meg majd ha terminátor leszek (elvileg az út jobbkanyarja megkerüli a hegyet).
A tetőn átbucskázva gyönyörű erdőben kanyargós egynyomos kárpótol a szégyenért, miszerint nem vagyunk Igazi Montisok. Pilisborosjenőre érve rögtön balra csűrve érhető el a Teve-szikla. Mi előbb legurultunk vízért, a játszótértől párszáz méter a természeti látványosság. Szép, kellemes a kilátás is.
 |
| fotó: Bakocs Péter |
Mivel a Pilis felől csúnya felhők jöttek, a zöld sávtól északnyugatra levő földúton behatoltunk a lőtérre (bocs, de ha egyszer arra megy az út és nincs kerítés), majd a Slötyi nevezetű horgásztó murvás útján újra kereszteztük a Bécsi utat.
 |
| fotó: Bakocs Péter |
S hogy mire jó a nagytányér folyamatos használata? A faszagyerekvagyok érzésen kívül semmire (na jó, rövid idejű terhelés esetén komoly erőedzés, de nagyon ésszel kell csinálni). A térdeim a túra felénél kezdtek finoman kattogni (jelezvén hogy ez nem jó ötlet), s most este olyan érzésem van mintha kis manók költöztek volna a lábamba és kaján vigyorral gyufát gyújtogatnának az izomrostjaim között.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése