Kis-Hárs-hegy
Tegnap hirtelen felindulásból elkövetett mászás történt. Szegény Polárom betegeskedett, így a gyors elemcseréltetés végeztével ott álltam a Petőfi hídnál, hogy most akkor merre van a legközelebbi hegy? Elkerekeztem a BAH-csomópontig, ahol végre emelkedőbe lehetett fordulni, és a Jagelló - Tamási Áron - Thomán István buszforduló (itt némi ciklokrossz jelleggel lépcsőzés) - Költő utcákon keresztül értem a svábhegyi fogaskerekűhöz, ahonnan már ismerős mókuskerekezés zajlott a víztoronyig. Innen szokás szerint a Jánoshegyi-nyereg érintésével legurultam Ságváriligetre (S+,S jelzések).
Mivel nem akartam nagyon szenvedni, az állomásépület mögött induló zöld karikával egyesült Mária úton haladtam a kispirossal párhuzamosan, majd sínkeresztezés, és nemsokára válaszútelágazódáshoz értem: balról sárga sáv, mely a zöld karikával közösen szélesen halad előre, jobbra pedig hívogatóan kígyózott a sárga háromszög. Naná. Kábé százötven méternyi emelkedő, amelyen az újabb elágazásban balra érdemes kerülni a jelzetlenen (a jelzett végén levő pár méter terminátoroknak való). Fából kilátó, padok, szemét.
Az openmaps térképén tökéletesen látszanak az utak. Így a hegyről délre kanyargó meredek is. Na, ő a mi barátunk. Aki szeret erdőben bújócskázni, az a S3-ról a lépcső alatt induló alig látható csapáson is elérheti a kanyargós ösvényt. Én szerettem. A kacskaringó a kisvasútba torkollik, aminek keresztezése után balra a szélesen kényelmes lejtőzéssel torkollik az út a Széher útba.
Én azonban jobbra indultam egy technikás kis ösvényen (S2), ami a Béke Gyermekotthon parkolójába vitt le. Innen északkeletre bóklásztam, ami teheneket és sejtésem szerint magánlaksértést tartalmazott; bár ez utóbbit elnézték nekem, s a kerten átirányítottak a lépcsőhöz:
A ciklokrossz után mindenféle egynyomoson kerültem a Széher útra; ahonnan még elgurultam a néhai Balázs vendéglőhöz, hogy az Ördögárokban levezessem a napot.
Mivel nem akartam nagyon szenvedni, az állomásépület mögött induló zöld karikával egyesült Mária úton haladtam a kispirossal párhuzamosan, majd sínkeresztezés, és nemsokára válaszútelágazódáshoz értem: balról sárga sáv, mely a zöld karikával közösen szélesen halad előre, jobbra pedig hívogatóan kígyózott a sárga háromszög. Naná. Kábé százötven méternyi emelkedő, amelyen az újabb elágazásban balra érdemes kerülni a jelzetlenen (a jelzett végén levő pár méter terminátoroknak való). Fából kilátó, padok, szemét.
Az openmaps térképén tökéletesen látszanak az utak. Így a hegyről délre kanyargó meredek is. Na, ő a mi barátunk. Aki szeret erdőben bújócskázni, az a S3-ról a lépcső alatt induló alig látható csapáson is elérheti a kanyargós ösvényt. Én szerettem. A kacskaringó a kisvasútba torkollik, aminek keresztezése után balra a szélesen kényelmes lejtőzéssel torkollik az út a Széher útba.
Én azonban jobbra indultam egy technikás kis ösvényen (S2), ami a Béke Gyermekotthon parkolójába vitt le. Innen északkeletre bóklásztam, ami teheneket és sejtésem szerint magánlaksértést tartalmazott; bár ez utóbbit elnézték nekem, s a kerten átirányítottak a lépcsőhöz:
A ciklokrossz után mindenféle egynyomoson kerültem a Széher útra; ahonnan még elgurultam a néhai Balázs vendéglőhöz, hogy az Ördögárokban levezessem a napot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése