Mátra Maraton, 2011

Titánpálcás Pisti megint bevitt az erdőbe. Mert az alap hogy megyünk Mátra Maratonra, de hogy középtáv? Jó jó, két éve húztam a számat hogy a rövid táv nagyon rövid volt, és terep is alig volt benne. Szóval elcsábított, hogy tekerünk egy jót és nézzük a tájat. Ugyanezzel az olcsó dumával Zozót is beugrattuk, ne szarozzon a röviddel.

Előkészületként a szervizbe betoltam a bringát, hogy az első váltó beragadását ki lehet-e olajozni. Nem lehet, szóval váltócsere. Pöpec. Rábeszéltek még két zselére is - bár ezeket a vackokat ellenzem, de biztonsági tartaléknak elvittem. 

Ez volt az én részem, s jöttek sorban a kellemes meglepetések a szervezési oldalról. Az első egy emlékeztető sms volt, miszerint Kedves Tamásnak vasárnap tízkor lesz a középtáv rajtja. A szombat esti rajtszámátvételkor pillanatok alatt tisztázódott hogy attól függetlenül hogy valami technikai difi miatt nem szereplek a listán, a laptopon megtaláltak, majd rajtszám alapján előhúzták a névvel, pólómérettel ellátott rajtcsomagot. Mindezt hosszas sorállás nélkül (Pisti elmondása szerint sorállás reggel sem volt). Ezen apróságok lehet hogy alap dolgok, de összehasonlítva a Duna Maratont szervezők hasonló aktusaival (péel egy tetves e-mailre nem képesek hónapok óta válaszolni)... Aztán ahogy az esti Gyöngyösön átgurultunk, a lámpaoszlopon is láttunk útjelzőt: Mátra Maraton Arra.

A sípálya tetején (fotó: matramaraton.hu)

S eljöve a reggel és a rajt. Szépen nyugisan feltekertem a Kékesre (egyszer kellett leszállni, mert ugye aki tolja a bringát az nem mindig megy ki szélre). Titkos vágyam is teljesült, mivel útközben szépen előzgettem a népeket. Az itatót laza mozdulattal kihagytam (a laza mozdulat egy pohár víz fejemre öntése volt). A csúcs után rövid aszfaltot követve durva köves lejtő, ami gyors volt és poros. Nem kicsit. Ha ott nem kaptam szilikózist, akkor sose fogok. Alig láttam az előttem haladót, a pályát, meg úgy általában.

Amikor a köves tekergés után leértünk a kétnyomos útra, ott már sírtam egy kis emelkedőért. Ezt a tíz kilométert nagyon megszenvedtem. Még hogy lefelé könnyű menni... De jött a kárpótlás: a rajt-cél terület előtti sárga jelzés egynyomosán visítottam a gyönyörtől. Na, olyanból elbírnék sokat, hiába nem lehet előzni rajta (amilyen ocsmány állapotban voltak az erdészeti utak, máshol se nagyon lehetett).

Mivel a rajtszám hátulján levő szintrajz későbbre írta az itatást, így ezt kihagytam. S később nem volt, így maradt az ekkorra már betervezett gél elfogyasztása az aszfaltos lejtőn. Igazából olyan mintha kissé összeállt lekvárt ettem volna.

Lejtőzés, majd a második emelkedő. Kellemes volt, bár itt kulminált az erdészeti utaknak borzalmas állapota. Az, hogy egy széles úton egy darab keréknyomnyi hely legyen csak, az kissé túlzás. Finoman szólva szarrá van járva az erdő. "Kedvencem" az a lejtő lett, ahol két bakhát volt, közöttük jó harminc centis árok, nehogy át lehessen váltani a másikra.

Szénégetőknél menet közben ittam egy pohár löttyöt, és következett a két éve  nagy élmény "DH-szakasz" (a DH fogalma nálam kissé megváltozott, mióta leóvatoskodtam egy valódi downhill szakaszon). Itt ez egy hegyoldalban húzódó egynyomos, amit most a por tett pikánssá. Sikerült is egy rövid elsőkerekezést bemutatnom a pályaőrnek, majd mikor szólt hogy vigyázz csúszik, elhúztam a poros rész fölötti gazban.

fotó: http://x-iont.hu

Végezetül egy kis mászás (itt már jelzett a lábam, hogy jön a görcs így inkább feltoltam), ciklokrosszolás a hídnál, feltöltekezés az utolsó itatónál, egynyomos őrültködés (ez csontszáraz pályán jobban tetszett mint két éve csúszkálni a nedves gyökereken), majd felmászni a befutóra. Na, itt már csak a görcs rángatott, ráadásul Szalay Peti húzott el mellettem olyan tempóban mintha motorral lett volna... De megvolt, a célban még ittam két pohár löttyöt, és lemostam a bringát.

Összegzés:
A tervemhez képest (négy óra körülre gondoltam a menetet) kiváló időt futottam. A rövid távval ellentétben ide már "ember kell", egyrészt állóképességben, másrészt a köves lefelék nagyon igénybe veszik a kart, és a derekat. Szóval a tél erre fog rámenni, nomeg a komolyabb alapozásra. A rövid táv azonban sprint, itt meg kicsit lassabb a tempó.

Fogyasztás: 3l víz két darab kalciumtablettával a háton (bő fél liter maradt). 2 gél (25 és 40km-nél). Itatópontok: egy pohár víz a fejre, egy izó Szénégetőknél, 2 izó és egy banán az utolsónál.

Hogy a többiekről is szó essék (Sándor kommentje nyomán): Pisti rámvert vagy negyed órát - szerintem többet is tud, csak féltette a bringát a köveken. Zozó meg lehet hogy ír egy szép beszámolót ide, hogy ő hogy látta az első megmérettetést, és milyen ízű a fakéreg.

S hazafelé kaptam egy sms-t: "Kedves Tamás! Gratulálunk a táv teljesítéséhez! Eredményed KT 03:27:07."

Apróság, de ezek az apróságok teszik még jobbá a dolgot...