Kammerjoch
Az előző posztban sejteni lehetett a földrajzi változást, így most belevágok. Úgy fest egy ideig egy fővárossal arrébbról lesznek az útvonalak. Kezdésnek mindjárt nekiugrottam egy helyi legendának...
Szóval az egyik itteni manáger említette a Vaskéz utcát, hogy azt érdemes megnézni. Ki is néztem a térképen, majd a fordulót benézve valahol Klosterneuburg előtt rájöttem hogy arra már nincs hegy. Így egy kedves körforgalom és aluljárórendszeren keresztül visszakolbászoltam a Kahlenberg alá. S mert egy utca elindult felfelé, így követtem.
Jellegét tekintve Leányfalu illetve Nagymaros hegyre húzódó utcáihoz hasonlít, extrabrutál kivitelben. Magyarán meredek. Nem kicsit, nagyon. Cserébe az útminőség első osztályú. Az elején még vidám voltam, hogy másnap majd dicsekedhetek hogy mit nekem Vaskéz utca, a Kammerjoch tuti meredekebb, és kitoltam. Na, nem toltam ki. Azazhogy de. Csak ahhoz le kellett szállni a bringáról.
Aztán amikor igazán csúnyára fordult a helyzet, balra feltűnt a sárga turistajelzés. Végre terep, gondoltam, de nem sokat segített a dolgon. Azért sikerült felmókuskerekezni, s rövid hegyoldalas egynyomos után már fenn is voltam a Leopoldbergen. Amúgy ezt az egynyomos részt érdemes megtolni, mert menet közben van bécsi panoráma.
A Leopoldbergről sima ügy a Kahlenberg, ahonnan szintán panoráma van, majd a Kahlengberger utcán lefelé az egyik balos kanyarban leválik a piros jelzés, hogy rövid de annál élvezetesebb szűken fordulós egynyomossal fusson a Wildgrube völgyébe, melyet egy éve már megénekeltem.
S újdonság, a bulit megörökítettem: http://www.endomondo.com/workouts/26099260
Szóval az egyik itteni manáger említette a Vaskéz utcát, hogy azt érdemes megnézni. Ki is néztem a térképen, majd a fordulót benézve valahol Klosterneuburg előtt rájöttem hogy arra már nincs hegy. Így egy kedves körforgalom és aluljárórendszeren keresztül visszakolbászoltam a Kahlenberg alá. S mert egy utca elindult felfelé, így követtem.
Jellegét tekintve Leányfalu illetve Nagymaros hegyre húzódó utcáihoz hasonlít, extrabrutál kivitelben. Magyarán meredek. Nem kicsit, nagyon. Cserébe az útminőség első osztályú. Az elején még vidám voltam, hogy másnap majd dicsekedhetek hogy mit nekem Vaskéz utca, a Kammerjoch tuti meredekebb, és kitoltam. Na, nem toltam ki. Azazhogy de. Csak ahhoz le kellett szállni a bringáról.
Aztán amikor igazán csúnyára fordult a helyzet, balra feltűnt a sárga turistajelzés. Végre terep, gondoltam, de nem sokat segített a dolgon. Azért sikerült felmókuskerekezni, s rövid hegyoldalas egynyomos után már fenn is voltam a Leopoldbergen. Amúgy ezt az egynyomos részt érdemes megtolni, mert menet közben van bécsi panoráma.
A Leopoldbergről sima ügy a Kahlenberg, ahonnan szintán panoráma van, majd a Kahlengberger utcán lefelé az egyik balos kanyarban leválik a piros jelzés, hogy rövid de annál élvezetesebb szűken fordulós egynyomossal fusson a Wildgrube völgyébe, melyet egy éve már megénekeltem.
S újdonság, a bulit megörökítettem: http://www.endomondo.com/workouts/26099260
Megjegyzések
Megjegyzés küldése