Hirschengarten Strecke
Kollégám kedvenc útvonala, így gondoltuk bringaavatónak megteszi. Valóban jó ötlet volt "ask a local" üzemmódban megoldani, mert bár a táblázás korrekt, a térkép messze nem az. A Kompassnál nem fordítanak túl nagy figyelmet az egyes útvonalak átfedéseinek jelzésére. De sebaj, most én elmondom...
A móka a purkersdorfi Károly utcában indul. Idáig Schönbrunntól mintegy tizenegy km a kényelmes patakparti bringaúton, majd Alsópurkersdorfban a vasút körül kell egy adagot kavarogni. Ki lehet jönni vonattal is, de nem árt a bemelegítés, mert amint a szintrajzon is látható, kétszáz méternyi mászással kezd a Könyv-hegyen (ezt a részt Troppberg Streckének jelöli a térkép).
A tetőn magára hagytuk a Troppberg Streckét (ide a videós túra útvonaláról is el lehet jutni), és a térképen Hirschenberg Streckének jelölt nyomvonalon kellemeset lejtőztünk.
Itt jött az első meglepi az új géptől: egyrészt rezignált nyugalommal gurultam negyven fölött, másrészt ennek a lendülete szintén kellemes harmincas tempóval lökött át olyan kis huplikon, amiken máskor tizenvalahánnyal erőlködtem át magam.
A térkép nem nevesíti, de Gablitzba fut az út. A derékszög után a földutas lejtőn érdemes vigyázni, mert van egy sorompó. Általában zárva. A sorompó után tovább lejt, keresztutcák, végén főút.
Ezen balra tartva, az út egy érdekes kurflit csinál miszerint a rétek tövében elmegy a Laabacher Schenke nevű házhoz ahol állítólag jó a bor,
majd visszakanyarodik a főútra. Szóval ezt a kanyart ki is lehet hagyni, bár a táj kellemes és van egy százméteres durva emelkedő is benne (még egy ok, ami miatt kimaradhat, hogy ez a rész kissé hiányosan van táblázva; ennek oka az lehet, hogy most a térképpel összevetve az emlékeket mi a lejtő után a térképnek ellentmondva egyenesen mentünk, a kis híd után rögtön jobbra, és a nyugis murváson adja magát).
A főutat a Tulbinger Frostnál elhagyva újabb hosszú emelkedő jön. Ennek tetejénél érdemes figyelni, mert a térkép és a valóság nem igazán egyezik: a jobbra visszafordító az nem erdészeti út. Vagy ha az, akkor nagyon elrejtették. De van piros jelzés, így azokat követve valószínűleg az úton lehet lejutni a Passauer Hof nevű házhoz.
Aszfalton jobbra, és nagy lejtőzés a névadó Hirschengartenen át. Bal oldalt érdemes a kék jelzést figyelni, s a jobboldali halastóféle dolognál lesz a felmenet balra. Kistányér, röviden. Vagy erős vagy.
A temető mellett elkerekezve pedig az utolsó hosszú mászás következik. Szép erdő, csendesen kanyargó út,
amelynek vége pár méternyi kormányra hajolást kíván:
Innen a hivatalos út az aszfalton megy a Sophienalpéhoz, de Christian tud egy rövidebb utat az erdőn át:
Szóval az aszfalt előtt jobbra van egy kis ösvény. Ezen. Fel. Egy szeméttárolónak kinéző valami mellett balra fordul lejtőbe a dolog, és levisz az útra. Az úton lejtőzés, s a szűkös kanyar után jobbra indul a kék jelzés.
Ez mókás. Az alapból erős emelkedőt a fagyott talajban levő patanyomok brutálissá nehezítik. Ez persze csak akkor érdekes, ha túlélted a nyitó pocsolyát, aminek vékony jege beszakad és tengelyig elmerülsz. De utána igazi erdei lejtőzés jön, miközben az Exelberg TV-tornya folyamatosan mutatja az utat.
A Sophienalpétól több ötletünk is van, a hivatalos út a Knédlikunyhós variáció murvásán megy le Mauerbachba. Mi a Mostalmos durva variációt választottuk, hadd lássam mit csinál az új gép. Na, nem sokat, mert még beszari vagyok. Meg épeszű ember szerintem nem engedi el a bringát térdig érő avarban...
A záró hivatalos rész pedig maga a tökéletes levezetés: a zöld jelzés az úttal balosan párhuzamos, és gyors, élvezetes másfél kilométert tartogat.
Összességében egy ötvenes kör több hosszabb-rövidebb mászással, ami miatt jó edzőkör lehet. Ezt erősíti hogy csendes, mert a városhoz közelebb találni nehezebb és látványosabb utakat.
A móka a purkersdorfi Károly utcában indul. Idáig Schönbrunntól mintegy tizenegy km a kényelmes patakparti bringaúton, majd Alsópurkersdorfban a vasút körül kell egy adagot kavarogni. Ki lehet jönni vonattal is, de nem árt a bemelegítés, mert amint a szintrajzon is látható, kétszáz méternyi mászással kezd a Könyv-hegyen (ezt a részt Troppberg Streckének jelöli a térkép).
 |
| Károly utca, Purkersdorf |
 |
| Néha van kilátás is, hogy érezzük: jöttünk felfelé |
Itt jött az első meglepi az új géptől: egyrészt rezignált nyugalommal gurultam negyven fölött, másrészt ennek a lendülete szintén kellemes harmincas tempóval lökött át olyan kis huplikon, amiken máskor tizenvalahánnyal erőlködtem át magam.
A térkép nem nevesíti, de Gablitzba fut az út. A derékszög után a földutas lejtőn érdemes vigyázni, mert van egy sorompó. Általában zárva. A sorompó után tovább lejt, keresztutcák, végén főút.
Ezen balra tartva, az út egy érdekes kurflit csinál miszerint a rétek tövében elmegy a Laabacher Schenke nevű házhoz ahol állítólag jó a bor,
A főutat a Tulbinger Frostnál elhagyva újabb hosszú emelkedő jön. Ennek tetejénél érdemes figyelni, mert a térkép és a valóság nem igazán egyezik: a jobbra visszafordító az nem erdészeti út. Vagy ha az, akkor nagyon elrejtették. De van piros jelzés, így azokat követve valószínűleg az úton lehet lejutni a Passauer Hof nevű házhoz.
A vidám domboldalról pedig Mauerbach kolostorához érkeztünk. Megér egy misé... izé, szóval ha van idő, érdemes jobban megnézni, így hirtelen szépnek tűnt.
Szóval az aszfalt előtt jobbra van egy kis ösvény. Ezen. Fel. Egy szeméttárolónak kinéző valami mellett balra fordul lejtőbe a dolog, és levisz az útra. Az úton lejtőzés, s a szűkös kanyar után jobbra indul a kék jelzés.
Ez mókás. Az alapból erős emelkedőt a fagyott talajban levő patanyomok brutálissá nehezítik. Ez persze csak akkor érdekes, ha túlélted a nyitó pocsolyát, aminek vékony jege beszakad és tengelyig elmerülsz. De utána igazi erdei lejtőzés jön, miközben az Exelberg TV-tornya folyamatosan mutatja az utat.
A Sophienalpétól több ötletünk is van, a hivatalos út a Knédlikunyhós variáció murvásán megy le Mauerbachba. Mi a Mostalmos durva variációt választottuk, hadd lássam mit csinál az új gép. Na, nem sokat, mert még beszari vagyok. Meg épeszű ember szerintem nem engedi el a bringát térdig érő avarban...
A záró hivatalos rész pedig maga a tökéletes levezetés: a zöld jelzés az úttal balosan párhuzamos, és gyors, élvezetes másfél kilométert tartogat.
Összességében egy ötvenes kör több hosszabb-rövidebb mászással, ami miatt jó edzőkör lehet. Ezt erősíti hogy csendes, mert a városhoz közelebb találni nehezebb és látványosabb utakat.
 |
| Útvonal adatai: bő három óra kényelmesen, 33,5km, 860m mászás link: Hivatalos adatok GPS-sel és térképpel |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése