Mínusz ötig (elvileg) rendben
Hideg van. Ezzel alapvetően nem lenne baj, mert a hó és a jég egyensúlyra oktat meg különben is jó móka. A gond ott kezdődik hogy ehhez fel kell öltözni. Normál esetben füles sapka, bundabugyi, bundakesztyű, és sok mislenbaba flangál a városban. Kutyát nem zavar, az ő bajuk hogy a ruházat miatt feleannyian férnek el a metrón. A gond ott kezdődik hogy bringán ez nem alkalmazható. Átlendítjük a lábunkat a nyergen, kicsit kimelegszünk, és aki év közben hozzászokott az egyujjas fékhúzigáláshoz az most igazán gondban van.
Az elmúlt években szép lassan összeszedtem a téli ruházatot, így itt a jelenlegi kompozíció:
- meleg zokni, spd cipő alufólia betéttel, neoprén kamásli (ennek ára egy téli bringás cipő negyede-harmada)
- télinek kikiáltott bringásnadrág (5°C alatt már necces), rajta egy Endura Singletrack hosszúnadrág (ez önmagában is elég fagypontig). Ha esik, az egészre egy Lafuma esőnadrág kerül. Ez esetben akár alsógatyában is lehetek, mivel ebben a nadrágban kiderül milyen érzés befőttnek lenni.
- a felsőruházat a vékony aláöltözet, n réteg póló, amelyeket egy régi Campagnolo átmeneti kabát vagy egy Sherpa softshell fedett. Ezt az egészet idén becseréltem egy korrekt meleg alápólóra, mezre és egy Specialized kabátra. Igaz ez utóbbi olyan drága volt, hogy a boltban a néni a leszállított árat is félve mondta ki, így esőben igyekszem elkerülni az olajfoltos utcákat, meg elesni sem szeretnék benne... [szerk.: ezt az egészet majd egy éve írtam, azóta sikeresen felnyaltam az aszfaltot]
- nyakra és száj elé szintén Campa sálsapka (alapvetően egy cső, aminek a tetejét be lehet kötözni és akkor sapka lesz. Baromi meleg, s ha beleheli az ember, csurom vizes. Le szoktam húzni az államról, télen úgyse megyek annyira gyorsan hogy lihegjek.
- a bukó alá Speci sapka. Ez hibátlan, csuromvizesen is meleg. Fontos hogy a sálat és sapkát naponta érdemes átöblíteni, illetve mindegyikből kettő van így váltogatom őket.
Kesztyű.
Na, ez a történet legvége. Ebből nem tudsz jót venni. Kezdtem egy szélállónak kikiáltott Vento típusú vacakkal. Pár hónap alatt szétfoszlott, a szél meg csak akkor nem fújt át rajta ha zsebretettem.
Tavaly egy télinek kikiáltott Endura következett. Tavaszi napokon már jó, télen még alákesztyűnek sem mert a rideg anyag miatt rossz a hőérzet benne. De a 2011-es Duna Maratonon a hűvös, szinte őszies időben kiváló volt.
Decemberben hirtelen felindulásból vettem egy Lafuma Windstopperes kesztyűt. Nagy meglepetésre mínusz egy-két fokig hibátlan. Ellenben nem szeretném hazavágni a markolattal a tenyérrészt, így a Bicycle Line Gelo típusú cuccát úgy vettem meg, hogy ha ez sem jön be, akkor én leszarom, mínuszokban nem fogok tekerni.
De végül is bejött: mínusz kilencben és szélben ugyan már nagyon nem jó: negyed órán belül érzi az ember a hideget. De ha nincs szél, a feltüntetett mínusz öt helyett a nullát bírja. Ha szél van, akkor meg minden mindegy.
Filmekben itt lenne a "a következő télen" felirat...
Ma megvolt az első havas-jeges tekerés. Ruházat rendben, de másfél óra fagypont körüli tekerés után kellett némi idő az ujjaimnak a regenerálódáshoz. Szóval hiába jó móka a hó és a jég, napi szinten közlekedve, már-már muszájból küzdeni vele nem olyan vicces. De napsütötte havas téli délutánokon azért ki fogok merészkedni, hogy megnézzem az árnyékomat.
Az elmúlt években szép lassan összeszedtem a téli ruházatot, így itt a jelenlegi kompozíció:
- meleg zokni, spd cipő alufólia betéttel, neoprén kamásli (ennek ára egy téli bringás cipő negyede-harmada)
- télinek kikiáltott bringásnadrág (5°C alatt már necces), rajta egy Endura Singletrack hosszúnadrág (ez önmagában is elég fagypontig). Ha esik, az egészre egy Lafuma esőnadrág kerül. Ez esetben akár alsógatyában is lehetek, mivel ebben a nadrágban kiderül milyen érzés befőttnek lenni.
- a felsőruházat a vékony aláöltözet, n réteg póló, amelyeket egy régi Campagnolo átmeneti kabát vagy egy Sherpa softshell fedett. Ezt az egészet idén becseréltem egy korrekt meleg alápólóra, mezre és egy Specialized kabátra. Igaz ez utóbbi olyan drága volt, hogy a boltban a néni a leszállított árat is félve mondta ki, így esőben igyekszem elkerülni az olajfoltos utcákat, meg elesni sem szeretnék benne... [szerk.: ezt az egészet majd egy éve írtam, azóta sikeresen felnyaltam az aszfaltot]
- nyakra és száj elé szintén Campa sálsapka (alapvetően egy cső, aminek a tetejét be lehet kötözni és akkor sapka lesz. Baromi meleg, s ha beleheli az ember, csurom vizes. Le szoktam húzni az államról, télen úgyse megyek annyira gyorsan hogy lihegjek.
- a bukó alá Speci sapka. Ez hibátlan, csuromvizesen is meleg. Fontos hogy a sálat és sapkát naponta érdemes átöblíteni, illetve mindegyikből kettő van így váltogatom őket.
Kesztyű.
Na, ez a történet legvége. Ebből nem tudsz jót venni. Kezdtem egy szélállónak kikiáltott Vento típusú vacakkal. Pár hónap alatt szétfoszlott, a szél meg csak akkor nem fújt át rajta ha zsebretettem.
Tavaly egy télinek kikiáltott Endura következett. Tavaszi napokon már jó, télen még alákesztyűnek sem mert a rideg anyag miatt rossz a hőérzet benne. De a 2011-es Duna Maratonon a hűvös, szinte őszies időben kiváló volt.
Decemberben hirtelen felindulásból vettem egy Lafuma Windstopperes kesztyűt. Nagy meglepetésre mínusz egy-két fokig hibátlan. Ellenben nem szeretném hazavágni a markolattal a tenyérrészt, így a Bicycle Line Gelo típusú cuccát úgy vettem meg, hogy ha ez sem jön be, akkor én leszarom, mínuszokban nem fogok tekerni.
De végül is bejött: mínusz kilencben és szélben ugyan már nagyon nem jó: negyed órán belül érzi az ember a hideget. De ha nincs szél, a feltüntetett mínusz öt helyett a nullát bírja. Ha szél van, akkor meg minden mindegy.
Filmekben itt lenne a "a következő télen" felirat...
Ma megvolt az első havas-jeges tekerés. Ruházat rendben, de másfél óra fagypont körüli tekerés után kellett némi idő az ujjaimnak a regenerálódáshoz. Szóval hiába jó móka a hó és a jég, napi szinten közlekedve, már-már muszájból küzdeni vele nem olyan vicces. De napsütötte havas téli délutánokon azért ki fogok merészkedni, hogy megnézzem az árnyékomat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése