- Hé, a normál út le van zárva, gyalog is alig bírtam lejönni! - Csurom sár az út, jobb ha visszafordulsz. - Lefotózhatlak? - Nem vagy teljesen normális. - Még jó óra a tóig, van egy kis cipelős rész. Ha esetleg kicsúszol az időből, fenn tudsz aludni. Az utolsó mondat egy lefelé jövő bringás szájából hangzott el...
Ausztriában a szállásoknak két előnyük van. Az egyik, hogy adnak egy sportkártyát, ami különböző helyekre ad kedvezményt. Péel Leogangban napi egy gondolázás. Wagrainban pedig Salzburger Sportwelt kártya a divat, amivel napi egy strandbelépő (normál ár 10 juró), egyeurós buszjegy a Jägerseehez, és kedvezmény a felvonókon. Ez csak az amit mi kihasználtunk... A másik az a ház előszobájában elhelyezett ipari mennyiségű prospektus. Közte egy mágikus nevű Salzburger Sportwelt Mountainbike und Rad Tourenkarte.
Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...
Pár napja könnyed csavargást rendeztem, melynek melléktermékeként bejártam az Alpok utolsó előtti hegyét, a Leopoldsberget (az utolsó a Bisamberg, de ahhoz át kell úszni a Dunát).